Az új kenyérrel az életet ünnepeljük

Bár az új kenyér ünnepe újkori szokás, de a paraszti kultúrában, a búza és a kenyér tiszteletével, már megvoltak az előzményei. Az egyházban szintén fontos szerepet kap a kenyér vagy ostya, amely Krisztus testét szimbolizálja. 

– A szokások általában úgy változnak, hogy van egy régi hagyomány, amire ráépítkezik egy új eszme, és kialakul egy új szokás. Az új kenyér ünnepével is ez a helyzet, hiszen abban a formában, ahogy ma tartjuk, először a II. világháború után ünnepelték. Viszont vannak történelmi és szokásjogi előzményei – nyilatkozta szerkesztőségünknek dr. Bodnár Mónika néprajzos muzeológus, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője. 

– A búza az életet jelképezi, sokfelé az idősek még ma is így gondolnak rá. A középkori szokások között már megtaláljuk az új kenyér megszentelését. Azonban nem augusztus 20-hoz, hanem általában július 15-höz, az apostolok oszlása ünnephez kötődően, amikor a tizenkét apostol missziós munkájának kezdetére emlékezik a római katolikus egyház. A reformációval a kenyérszentelés eltűnt az egyházi liturgiából, de a kenyér mint szentelmény megmaradt. Krisztus testét jelképezi az úrvacsorában, vagy a római katolikus felfogás szerint Oltáriszentség képében jelenik meg mint Eucharisztia, azaz hálaadás. Később augusztus 20-hoz kötődően a római katolikus egyházban inkább a Szent István-kultusz vált fontossá, a protestáns egyházakban pedig az új kenyér ünnepe terjedt el. 

A kenyér az szent 

A kenyeret a népi gondolkodásban tisztelet övezte, hiszen a családok fennmaradása múlt rajta. 

– Mielőtt megszelték, mindig keresztet vetettek a kenyérre kézzel vagy azzal a késsel, amivel megszegték. Bálint Sándor jegyezte fel, hogy a Barkóságban található Szentsimonban az új kenyér elfogyasztása előtt a család mindig elmondta a Miatyánkot. Emellett a legtöbb helyen nem volt szabad kidobni sem a kenyeret. A karácsonyi morzsát pedig nem seperték ki, hanem összeszedték, és vagy az állatoknak adták, vagy a gyümölcsfák tövébe tették. Régi elbeszélésekből és forrásokból ismert, hogy még az I. világháború előtt, amikor tavasszal kezdték a földmunkákat, akkor az ekét egy földre letett kenyéren keresztül vitték ki, vagy az eke szarvára tűztek egy kenyeret. Abban hittek, hogy így tudják biztosítani, hogy bő termés legyen – idézte fel a néprajzkutató. 

Aratóünnepekkel indult 

Az új kenyér ünnepének egyik közvetlen előzményei az aratóbálok. 

– A betakarítás befejezéseként tartottak aratóünnepeket estébe nyúló aratóbállal. Az 1910-es években megjelent Révai nagy lexikonában úgy írnak erről, mint kihalófélben lévő szokásról, amit újra több helyen gyakorolnak. Ez nem véletlen, hiszen a századfordulón Darányi Ignác agrárminiszter felhívására kezdték ezeket ismét szervezni a nagybirtokokon, de kenyérszentelést nem tartottak. Régiónkból is találunk aratóünnepekről feljegyzéseket. Mahunka Imre horti plébános szervezett először 1933-ban egyházi jellegű hálaadó betakarítóünnepséget kenyérszenteléssel egybekötve augusztus 20-án, ami már nagy népünnepély volt. Aztán ez többfelé elterjedt, de néhol szeptemberben tartották meg. Ekkor kezdődött el az a gyakorlat, hogy jótékonysági célra gyűjtöttek terményeket, amelyeket felajánlotta a rászorulóknak, koldusoknak. A gömöri Szuhafőről jegyezték fel, hogy ott a lisztet gyűjtötték össze házról házra járva, és abból sütöttek új kenyeret, amit a falu egy szegény családjának adtak. Az adattárunkban 1938-ból fennmaradt egy olyan aratóünnepnek a forgatókönyve Mezőkövesdről, amely fesztivál jelleggel szerveződött – említette a Herman Ottó Múzeum osztályvezetője. 

Nemzeti jelképpé vált 

A két világháborút követően fontossá vált a szövetkezetek munkájának a megünneplése is. 

– A II. világháború után, 1949-ben, amikor kihirdették augusztus 20-án az új alkotmányt, több régi szokás összegyúrásával, bevezették a népünnepély jellegű új kenyér ünnepét. Szeged környékén kenyérbúcsú lett a neve, mert szekerekkel vitték hozzá a búzát nagy tömegek. Azért augusztus 20-ra tették, mert ilyenkor a szövetkezetek már biztosan befejezték mindenhol az aratást, és hosszú sorokban mentek haza a kombájnok. Szent István napja a magyarság jeles napja, ezért itt már hangsúlyozták a nemzeti jelleget, és nemzeti színű szalaggal kötötték át a kenyeret. 2011-től pedig a Magyar Pékszövetség minden évben meghirdeti a Szent István-napi Kenyérversenyt, ahová új receptekkel lehet nevezni. Az ország kenyerét több tájegységről összeszedett lisztből sütik meg. Ez is illusztrálja, hogy az új kenyér ünnepe a magyarság összetartozásának egyik szimbóluma. Ráadásul egy olyan hazában, amely agrárország, és nagy baj esetén, élelmiszer-ellátás tekintetében, akár önellátó is tudna lenni – emelte ki dr. Bodnár Mónika.