Az Avas Szálló titkai: a Böczögő-korszak, avagy a Korona aranykora (2. rész)

1907-ben Bokros visszatért Budapestre, és a helyét egy Nagy Lajos nevű vendéglős vette volna át, de ő végül visszalépett. Nagy helyett a bérleti jogokat a az előző cikkünkben említett Böczögő József nyerte el. A Böczögő-korszak a város aranykorával együtt volt a Korona aranykora is.

„Böczögő József a Zala megyei Orosztonyban született 1877-ben. Iskoláit Vas megyében kezdte, majd a vendéglős és szállodás szakmát az ausztriai Ferringben sajátította el. 1898-ban lett a miskolci Három Rózsa Szálloda és étterem vezetője. Az Abbázia Szállodát és éttermet a kezdetektől irányította. 1907-től vette bérletbe Miskolctól a Korona Szállót és éttermet. Böczögő 1934-ben a saját költségén próbálta felújítani és korszerűsíteni a szállót Block Ármin és Stimm Lajos tervei szerint. Böczögő 1937-re csődbe ment. A város hátba támadta, és a bérleti jogot a Janits testvérek kapták, akik egészen az államosításig vezették a szállót. Böczögő József elköltözött Miskolcról, Kassán hunyt el 1946-ban.” (bomie.hu – A fehér asztal művésze [Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap]) 

Milyen találó a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap által választott cím (A fehér asztal művésze), mert valóban a szakmája művésze volt Böczögő József. Ahogy átvette a szállót, minden megváltozott. Egészen más szellemiség uralkodott ott, ahol ő munkához látott, hiszen egészen máshogy látta a vendéglátós szakmát, mint elődei. Így messze földön híressé vált a Korona konyhája és rendezvényei. 

Böczögő „megélt egy Koronából” 

Grófok, bárók, hercegek, a társadalmi elit tagjai szórakoztak önfeledten Miskolcon. Az országban a pesti Gundel után a második legjobb helynek tartották Böczögő Koronáját. Ekkor terjedt el ez a közmondás is: „Böczögő a legszerényebb ember, hiszen megél egy Koronából is.” „Érdemei – a város idegenforgalmának felkészítése – a legutóbbi években igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fent... Nemcsak jó konyhával, előkelő terítéssel és tálalással is kitűnt. A miskolci Böczögő olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a nagy dunaparti szállodákban.” (Thurzó Nagy L. II/A kötet, 56., idézet a Magyarság című lapból [Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745–1945, 67.]) Böczögő terjeszkedett is, hiszen egy hatalmas pincét vásárolt az Avason. A tapolcai Anna vendéglő is az ő kezében volt, és egy szép kis házat építtetett magának a szőlőbirtokán. 1929. március 1-jén a miskolci Nyugat-est alkalmával Böczögő adott autóbuszt Babits, Kosztolányi, Nagy Endre és Gellért Oszkár lillafüredi kirándulásához. Az átalakított jármű csak szuszogva ért céljához. Ekkor mondta Kosztolányi, hogy „valósággal böcög ez a kocsi”. (Borsodi Levéltári Füzetek – Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium, 163.) 

A vég kezdete

 1927-ben úgy gondolta a város vezetése – Hodobay Sándor polgármester javaslatára –, hogy a Speyer-kölcsönből a színház felújítása után majd a Korona rendbehozatalára is futja. Elindult a nagyon költséges felújítás, azonban eközben a Weidlich-palotában működő Apolló moziról kiderült, hogy a város vezetéséből valakik saját zsebre dolgoznak, lopják a bevételét. A mozit gyorsan át is költöztették a Koronába, és próbálták a csalás nyomait eltüntetni. Az, hogy Hodobay benne volt-e, sosem derült ki, mindenesetre az ügy a polgármesteri székébe került. 1935-ben nyugdíjazását kérte. Böczögő Koronájára nem maradt pénze a városnak, a szálló egyes részei pedig működésképtelenné váltak. A következő években Böczögő teljes vagyonát elvitte a felújítás, ráadásul még nem is készült el teljesen vele. (Nem az ő feladata lett volna, de a városnak nem volt rá pénze, neki pedig működtetnie kellett a szállót, hogy legyen bevétele.) 1933-ban még reménykedett, és ekkor meg is mentette egy országos összefogás és a sajtóhadjárat. 

„Remélem, mégsem fognak kitenni. Olyan konyhát úgysem találnak sehol a világon, mint az enyém. Európában szerteszét negyven, nálam végzett szakács aratja a dicsőséget. Már régen neves vendéglős voltam, királyi lakomák főzését vezettem, amikor kitört a háború és a fronton kellett megtanulnom főzni. A 9. honvédezred szakácsa lettem, aztán átvittek a hadtest-parancsnoksághoz. Úgy bántak Böczögő őrmester-főszakáccsal, mint a hímestojással. Azóta... El-elmegyek Miskolcról, még Budapestre is, nagyobb lakomákra főzni. Sárospatakra is engem vittek, hogy a kormányzó úrnak és 400 arisztokratának jó ebédje legyen. Nem fog tőlem megválni Miskolc. A slamasztikába a város vitt engem, a város is slamasztikában van, amiből csak az én vállaimon tud kilábolni. Nélkülem lehetetlen a kibontakozás. Talpra fogunk állni, hiszen tönkrementem én már a világháború alatt és 1927-ig mégis ötmilliárd koronát szedtem össze. Akkor kezdődött az az átkozott átépítés...” (Pesti Napló – 1933. június 4. – Miskolc kilakoltatja a világhíres Böczögőt) Gundel Károly — Böczögőről 

A Magyar Szállodás és Vendéglős című folyóiratban Gundel Károly, a Magyar Szállodások és Vendéglősök Országos Szövetségének elnöke írt vezércikket „Kiáltás Miskolc felé!” cím alatt. Többek között a következőket írta: 

„Miskolc felől halljuk most kongatni a halálharangot! Elszorul a szivünk! Hát te is, kedves, jó Böczögő barátunk? Neked is ilyen obsit munkás, dolgos életed jutalma? Vándorbot az öregedő férfiú kezébe? Neked, ki városodnak büszkesége, karodnak dísze, ékessége, tanitója voltál? Nem! Nem lehet! Nem szabad! Kérve fordulunk feléd, Miskolc! Ne hagyjátok becsukni a Korona kapuját, ne engedjétek lehúzni redőnyeit, hagyjátok tovább élni, lélekzeni, verejtékezni Böczögő Józsefet és munkásait. Nemcsak a magyar szivetekhez szólunk, hanem a józan értelmetekhez is. Mi lesz, ha beteljesedik a Korona sorsa? Mi lehet? Az állam, a város, az OTI, a szállitók a hitelezők lemondhatnak követelésükről, melynek behajtása kilátástalan, a személyzet – kipróbált, hűséges, derék alkalmazottak serege – munka nélkül maradna s nincstelenné válik a derék gazda, szegények istápolója, művészek pártfogója, a derék polgár mintaképe, iparának egyik büszkesége!” (Reggeli Hírlap – 1934. február 18. – Az országos sajtó és a miskolci Korona szálló ügye) 

Böczögőnek mindene ráment az üzemeltetésre, a városban található összes javadalma. Az avasi pincéjét értéken felül terhelték le, a betétjét zárolták, a Korona gyönyörű berendezését, amit a saját pénzén vásárolt, szintén lefoglalták. 

Dicstelenül, elszegényedve 

Halmay Béla polgármester nem talált megoldást a bajra, az utódja, Fekete Bertalan viszont nem volt szívbajos: az utcára tette a legendás vendéglőst. A Koronát pedig az új bérlőknek adott kölcsönből felújíttatta, akik a szintén nagy vendéglátós múlttal rendelkező Janits testvérek voltak. Böczögő József, aki többet tett a város hírnevének, turizmusának, presztízsének fellendítéséért, mint bárki más, dicstelenül távozott városunkból, és elszegényedve halt meg Kassa városában. Nem ezt érdemelte volna az országszerte híres vendéglős...