Az Avas Szálló titkai: Dőry-kocsmából nívós szálloda

Nem sok olyan nagy múltú, emblematikus szálloda van Magyarországon, mint az egykori Korona. Miskolc híres szállodájának múltja egészen a XIV. századig nyúlik vissza. Itt állt időrendi sorrendben a Dőry kocsma, a Tambur, a Korona, az Arany Korona, a Kossuth és az Avas Szálló. Azonban először nem a sokszintes, ragyogó pompájú, Böczögő-féle fényűző hotelre kell gondolnunk, hanem egy kis kocsmára, vagy az ispáni kilencedszedő helyre, vagy a későbbi fogadóra. 

A kezdetek 

1365-ben a majdani Korona szálló helyén gyűjtötte össze a diósgyőri uradalom ispánja a jobbágyoktól a neki járó kilenced részt. Az 1400 négyszögöles ispáni területen ház és magtár is volt. A szemközti oldalon a portékáikat áruló kalmárok tevékenykedtek.

Mátyás király uralkodása alatt egy bizonyos Petrus Herczog szerezte meg az uradalmi javadalmat, de sikkasztáson kapták, így 1478-ban menekülésre kényszerült. Ezután a Kovách testvérek birtokolták. 

1516-ban eladták a már árucsarnokkal is rendelkező épületet, melynek ára 899 aranydukát és 200 körmöci arany volt. Később ismét egy testvérpár, a Máthé testvérek tulajdonában volt, ők a bérleti díjat már nem a királynak fizették, hanem a zálogbirtokosnak, ugyanis őfelsége elzálogosította az uradalmat, ezáltal a javadalmat is. 

Később Nyári Zsigmond tulajdonába került, ő pedig már a szabad kocsmáját adta el Dőryéknek – ez 1652-ben történt. 100 évig nem is adták tovább, a család tulajdonában maradt. Innen ered az első fennmaradt név: Dőry-kocsma. 1775-ben az uradalmi javak összeírásában találhatunk egy leírást a fogadóról, melyet ekkor már Tambur néven említenek. 

Miskolc évszázadokon keresztül harcolt azért, hogy függetlenítse magát az uralkodótól, illetve a diósgyőri uradalomtól. Sikerült is megállapodnia az anyagiakról a kamarával, így meg is kapta a jogokat – először 1703-ban. Pár évtizeddel később ismét új szerződést kellett kötnie, de ekkor már különböző okok miatt nem sikerült a pénzügyi feltételek teljesítése. A város, mai szóval élve, csődbe ment. A nehezen megváltott szabad státusz után immár újra a diósgyőri uradalomhoz tartozott Miskolc, ezért a szálló következő felújítását, illetve bővítését már a kamara csengő forintjai fedezték. 

A leírások szerint 1775-ben már cégér is volt a szálló oldalán, egy másik forrás azonban csak az 1784-es – Dobrossy István 1783-ra datálja – felújítás után ír egy bizonyos „szőlőfürtös koronáról”, amely az épület kőből készült kapuján volt látható (innen ered a név: Arany Korona). 

A vendégfogadó 

A bővítés után már egy igazi vendégfogadónak nézett ki az Arany Korona. 1798-ban Klír Vencel ráadásul még egy emeletet is épített rá. Wentzel Klir – ahogy a valószínűleg cseh származású építész írta a nevét – az eredeti homlokzatot tervezte, amiből manapság már nem látni semmit. 

A belső részben volt ivóterem, kávézószoba, az emeleten pedig egy nagyterem. 1833-ban az udvari részre is rákerült a második emelet. A bővítést azért tartották szükségesnek, mert Miskolcnak csak három szállója volt abban az időben, azonban a bécsi és a pesti kereskedők nagy számban jelentek meg az évi négy országos vásárban. Tehát kellett nekik a szálláshely. 

Ebben a szállóban szállt meg Déryné is, a Pestről elüldözött színészekkel együtt. A hontalan társulat itt kapott újból lehetőséget a színjátszásra. 1815-ben itt, a Korona udvarán került sor a Tündérország Magyarországon című darab bemutatására, amely útjára indította a rendszeres miskolci színjátszást. 

1859-ben újra teljes felújításon esett át az épület, ezek után itt nyitották meg a Miskolcz-vidéki Gyümölcsészeti Társulat első kiállítását. 1861-ben pedig Palóczy László temetése után itt gyűlt össze a város és a megye előkelősége a tort megülni. 

A város tulajdonában 

1877-ben a város meg tudta venni a Koronát (is), és függetlenítette magát az udvartól is – hivatalosan a kincstári jogok és haszonvételek örökös megváltása történt –, ezúttal 337 ezer forintért. 

Ennek fejében rengeteg épület és jog került Miskolchoz. Ezeket az intézményeket és jogokat a város azonnal bérbe adta, így könnyedén tudta fizetni az adósságát az állam felé, ugyanis a 337 ezer forintot huszonöt év alatt kellett törlesztenie. A Korona és a Zöldfa vendéglő 3 éves bérlete például 28 260 forintot ért. Ez a nagyszerű terv és ennek kivitelezése Losonczi Farkas Károly polgármesteré volt. 

1883-ban a miskolci születésű Laborfalvi Róza itt ünnepelte pályafutása 50. évfordulóját, a díszelőadásán jelen volt a férje, Jókai Mór is. 

1880-ban, a felújítások során rájöttek, hogy a szálloda épülete elavult, újat kell építeni. Azért 1882 decemberében – Szűcs Sámuel naplója szerint – a miskolci Korcsolyázó Egylet tagjai egy jégpályát még kialakítottak a kertben. 

1893-ban épült fel az új Korona, Adler Károly tervei alapján, az Ursch Illés és fia nevű kivitelező cég által. Az új bérlő Reidiger Béla lett, évi 15 ezer forintért. (Az új Korona a város tulajdona maradt egészen az államosításig.) Reidiger után Bokros Károly – aki több miskolci vendéglátóipari egységben érdekelt volt – következett. 

(Folytatjuk…)