Hogyan lehetne megmenteni a miskolctapolcai híd mókusait?

A Boon.hu számolt be elsőként arról, hogy a miskolctapolcai Csónakázó-tó és környékének megújítását végző társaság a bobpálya mellett lévő fahíd járófelületének felszedésekor azzal szembesült, hogy a hídszerkezet szinte teljesen elkorhadt, ilyen állapotában életveszélyes. Ez az a híd, amelynek két végén a korlátokat faragott mókusok díszítik, jelezvén, hogy a park egyébként a mókusok kedvelt élőhelye. Szerették volna minél inkább eredeti formájában megőrizni a faragott fahidat, ezért volt az a terv, hogy csak a járófelületet cserélik ki.

Döbbenet ült ki a munkások arcára, amikor felszedték a régi burkolatot. Az alatta lévő tartóelemek teljesen elkorhadtak. Az is csoda, hogy eddig bírta a szerkezet. Mint mondják, a parkfelújítási program tervezésekor alulról vizsgálat alá vették a hidat, de akkor nem találtak semmi kivetnivalót a 18 évvel ezelőtt épített faszerkezet állapotában.

Többek között a nem várt helyzet miatt tolódott ki március végéről május végére a Miskolctapolca projekt befejezési határideje és növekedik meg - egyes kalkulációk szerint akár 50-60 millió forinttal a költség. Első nekibuzdulásra azt mondták, a használhatatlan hidat is le kell bontani és helyére egy a néhány méterrel odébb felépített hídéhoz hasonló szerkezetet elhelyezni.

Maradjanak meg a mókusok! 

A témáról szóló cikkünk nyomán kommentáradat indult meg és többen azt vetették fel, hogy úgy kellene újjáépíteni a hidat, hogy minél több elemet meg lehessen tartani a meglévők közül. Legtöbben a faragott mókusok megmentése mellett álltak ki.

Báthory László sajnálatának adott hangot, hogy „ebben a környezetben egy gusztustalan vashidra cserélik a fát.” Szerinte a fém tartószerkezet cseréje még belefér. Mint írta: „Sok helyen csináltuk városgazdás időszakomban ilyet, például Görömböly összes fahídja fémszerkezetre lett cserélve, viszont a padozatot és a korlátot fával borítottuk.”  

Hasonlóan vélekedik Baracza Szabolcs, aki így kommentelt: „Nem szabad mindent lélektelen formára átcserélni. A hangulata megváltozik. Itt is a korhadt és rovarfertőzött elemeket kellene kicserélni. Fontos a faanyag-védelem és a karbantartás. A mókusok, amik a fahídon voltak, fémből hogy néznének ki az új ipari hídon.”  

Brezovszky Krisztián rövidre zárta a kérdést: „Teljesen mindegy, mi mennyi és mennyire korhadt. Gusztustalannak tartom és esztétikátlannak egy ilyen környezetbe odahányni egy fémszerkezetes hidat.”

Csak a korhadt részt kell cserélni! 

Több hozzászóló inkább a megoldást kereste. Kiss László feltette a költői kérdést, hogy eddig miért is nem szakadt le a híd? Meg is válaszolta: „Nekem úgy tűnik, hogy a korhadt részek alig-alig vesznek részt a teherviselésben. A terhet kisebb mértékben a középső gerenda, de alapvetően a két oldalfal veszi fel. A korhadt részek a híd stabilitását növelik, de inkább a járófelület alátámasztását szolgálják. A korhadást a korlátról lecsurgó esővíz okozta. Ezt kellett volna elvezetni és akkor még egy-kétszáz évet kibírt volna.”

Felvázolta megoldási javaslatát Miskolc főépítésze, Szunyogh László is, aki elmondta, nem tudja, hogy a tervezés során mennyire körültekintően mérték föl a híd állapotát, de ez most már nem is fontos. Ha tényleg tönkrement a tartószerkezet, meg kell oldani a problémát.

- írta.

Legyen acél a fahíd helyett! 

Horváth Miklós személyében például olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy „Nem tudom, mit kell sajnálgatni ezt a rozzant fahidat. A fának sajnos ez a sorsa. Nálunk sokkal letisztultabban logikusabban gondolkodó országokban ha fából építettek hidat, legalább a fentről jövő víztől tetővel védték. Az alulról jövő párától ők sem tudták megvédeni, tehát mindnek ez a sorsa. Oda kell tenni egy fémhidat, de legalábbis a tartószerkezetet acélból, aztán hogy a szem is megkapja a magáét, a korlátot és a látszó felépítményt lehet fából.”