Az élet boldogsága

Ez mikor volt? Ez a maszk - ez még 2022? És tényleg, van, ahová ma sem engednének be nélküle. 

A néző el tud veszni az időben. 

Mert van, hogy az idő valahogy megnyúlik, egymáshoz tapad sok apró pillanat. Még jó, hogy van, ami emlékeztet arra, ami megtörtént - mégis csak az a létezés sajátossága, hogy élményeket teremt. Van mit átélni, van miről mesélni. 

Ha nem voltunk ott, valaki szinte helyettünk is látta. Az üszkös fát a tűz pusztítása után az erdőben. A derűt, a nyugalmat az arcon. A szép tájat a magasból. Ahogyan az ember kiteszi magát az erőpróbának. Ahogyan megmutatja, pontosan mi is ő, ami csak ő, és senki más. A fuvolaszóló a világos teremben. A dal öröme, amit ő adott a vásározóknak. A kép, amit magáról festett és amit rajta kívül éppen ott és éppen akkor senki nem lett volna képes ugyanilyenre formálni. A mikulássüveges futó a többi között - az együttlét szépségével és magányával. 

Ami a maga valójában nincs ott a képen, arról is tudunk: a járvány, a közeli háború, a szorongás érzése a háttér, ki mennyit enged ebből magához. A kép - dolga szerint - pedig azt mutatja: az élet természete, hogy éljük. Legyen meg a maga törvénye, boldogsága, átéltsége. Legyen.