Miskolci diák is volt ebben a sikercsapatban

A napokban lezajlott genfi eseményre 162 országból érkeztek versenyzők, a négy középiskolásból álló MCC-s csapat Magyarországot is képviselte. A csapat egyik tagja a miskolci MCC diákja, Thomázy Vendel volt.

2017 óta a világ egyik legrangosabb robotversenye a First Global Challenge (FGC), amely attól is különleges, hogy egyszerre 3-3 ország csapata méri össze tudását a pályán. Emiatt nem elég csak jó robotot tervezni, építeni, majd programozni, a megmérettetésen legalább annyira fontos az együttműködés is a szövetséges országok csapataival. A résztvevő diákok nemcsak szorgalmukról, technikai tudásukról adnak bizonyságot, hanem a kitartásukról, és kommunikációs, valamint együttműködési kompetenciáikról is. 

Három napig „meneteltek előre” 

A rendkívül összetett verseny három napon át zajlott Genfben, ahová a világ minden tájáról érkeztek csapatok. A magyar csapat tagjait, Csilinkó Esztert, Kocsis Attila Martint, Ladomerszky Tordát és Thomázy Vendelt az MCC mintegy négyezer KP-s diákja közül választották ki, a négy versenyző Magyarország négy különböző régiójából – Veszprémből, Szombathelyről, Miskolcról és Budapestről – érkezett. A fiatalok többhetes felkészítését az évek óta robotika versenyekkel foglalkozó Bácsi Sándor és Koren Balázs mentorok segítették, a felkészülés és a rendezvény operatív támogatói pedig Jámbor Kornél és Vladár Veronika voltak. Az MCC csapata a selejtezőből a 13. helyen jutott tovább a rájátszásba, ahol 24 gárda mérte össze az erejét. A rájátszásban a magyar diákoknak szenegáli, puerto ricoi és észak-macedon fiatalokkal kellett szorosan együttműködniük és így sikerült megszerezniük a dobogós helyezést.

Először vett részt ilyen versenyen 

Hatalmas élményekkel tért haza Svájcból Thomázy Vendel, aki amellett, hogy az MCC - KP diákja, a Fráter György Katolikus Gimnázium 11-edikes tanulója. A családja, barátai nagyon büszkék rá, ő maga pedig olyasmivel gazdagodott, amit csak más kultúrák megismerése adhat, ahogyan ez a verseny egyik célja is volt. 

Kommunikáció és együttműködés 

Egy hónapos előkészület előzte meg a versenyt, nyáron volt a válogató, majd szeptember elején kezdték el építeni a robotot – mesélte Vendel. Így folytatta: a verseny kezdete előtt egy nappal utaztak ki Svájcba. Először különböző gyakorló meccseken vettek részt a robottal, amit itthon megépítettek. A robot egy ötvenszer ötven centiméteres kocka. A méret meg volt adva, de a külalakot rábízták az építőkre. Egy 9 centiméter átmérőjű karbon labdát kellett felvennie a robotnak, majd feljuttatni valamilyen módon a két és fél méteres magasságba, egy toronyba. Erre több lehetőség volt: vagy úgy, hogy kilőtte magából, vagy felmászott és beöntötte, vagy egy dobozba betette, amit emberi kéz emelt ki és juttatott a célba – tudatta Vendel. Mivel a csapatban más nemzetekkel kellett együttműködni, ezért angolul, franciául és németül beszéltek egymással. Vendel az angolt használta, de a csapat kommunikátor tagja a másik két nyelvet is aktívan alkalmazta. A négy magyar fiatal különböző pozíciókat látott el az összmunka sikeres végrehajtása érdekében. A kommunikátor mellett volt egy robotépítő, egy programozó és a driver. A miskolci fiú programozónak jelentkezett. A verseny előtt kiválasztási folyamaton esett át, majd a csapattagokkal is meg kellett ismerkednie – hangsúlyozta a miskolci fiú. A többiekkel a nyár folyamán többször is találkoztak Budapesten különböző meeting-eken. Az, hogy a svájci világversenyen bronzérmesek lettek, hatalmas siker számukra, ilyen eredményről nem is álmodtak – tette hozzá Vendel. Ez azt jelenti, hogy nem elég jó robotot építeni, a fiatalok az idei verseny célkitűzését is teljesítették. Vagyis más nemzetekkel eredményesen tudtak együtt dolgozni a kiváló kommunikációnak, a jó stratégiának és a segítőkész hozzáállásnak köszönhetően.