„Ez a megye sokkal szebb, mint amit a felületes szemlélő elképzel róla”

Dr. Csiba Gábort eredetileg a történelem érdekelte, régész szeretett volna lenni, de aztán kicsit a családi hagyományhoz is igazodva az orvostudomány mellett döntött. Az orvoslásban bejárta a teljes ranglétrát, a műtősfiútól a sebész szakorvoson át a megyei kórház főigazgatóságáig. Jelenleg olyan sikeres kormány megbízatás fűződik a nevéhez, mint a berettyóújfalui börtönkórház és a Covid idején 3 hét alatt megépített kiskunhalasi Mobil Járványkórház kialakítása és működésbe helyezése. Több elismerésben is részesült. Legutóbb Borsod-Abaúj Zemplén megye legrangosabb életműdíját, a Rákóczi-láncot vehette át a megyei közgyűlés ünnepi ülésén Bánné dr. Gál Boglárka elnöktől. 

Mit gondol arról, hogy a megyei közgyűlés önt látta érdemesnek arra, hogy idén megkapja a megye legmagasabb kitüntetését, a Rákóczi-láncot? 

Egész életem erről a megyéről szól, azon belül pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházról, a Máltai Szeretetszolgálatról és a helyi közéletről. Kezdve onnan, hogy szinte a megyei kórházban láttam meg a napvilágot. Abban a kórházban voltam műtősfiú, később ott lettem baleseti sebész, orvos-igazgató, főigazgató. Minden oda köt, illetve ezen keresztül az egész megyéhez, hiszen a kórház elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye egészségügyi ellátásáért felelős. A Rákóczi-lánc egy életműdíj, amelyet olyanoknak adnak, akik hosszú évtizedeket töltenek el a szűkebb pátria szolgálatában. Engem 2016-ban már felterjesztettek erre a díjra, de akkor – mivel a döntéshozó közgyűlés tagja voltam – azt mondtam, hogy ha már nem leszek a testület tagja és még mindig érdemesnek tartanak rá, akkor fogom elfogadni. Érdemesnek tartottak rá.

Milyen ez a megye? 

Ha valaki, aki az ország egy másik pontján él, kérdez Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről, vagy mondjuk Miskolcról - a kettő szervesen, elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz -, akkor azt szoktam válaszolni, hogy ez a megye, ez a város belülről sokkal szebb, mint amit a felületes külső szemlélő elképzel róla. Nagyon jó emberek lakják, pezsgő társadalmi élete van, annak ellenére, hogy léteznek nehézségek - például az anyagi javak elégtelensége -, amelyek az ország boldogabbnak mondott területein nincsenek ennyire a felszínen. Ez a megye egyébként egy csoda. Aki egy kicsit alaposabban körülnéz, azonnal meglátja a szépségét. Aki megismerkedik a történelmével, az látja a messze gyökerező hagyományokat. Ha a díj névadóját, Rákóczi Ferencet nézzük, máris történelmi események, városok - Sárospatak, Sátoraljaújhely - sora ötlik fel.

Miért lett orvos? 

Édesapám Sajószentpéteren praktizált több mint 50 évig. Ez komoly minta, indíttatás volt számomra. Nyolcan voltunk testvérek és velem együtt hárman választottuk az orvosi pályát hivatásunknak. Lehet beszélni dinasztiáról, hiszen az ikertestvérem gyermekei és az én egyik lányom is orvosok lettek. Mindemellett az is igaz, hogy eredetileg nem orvos szerettem volna lenni, hanem régész. Nagyon érdekelt a történelem. Pannonhalmára jártam a bencés gimnáziumba. Ott nagyon erős volt a humán oktatás és ott szerettem meg a történelmet, szereztem meg a szükséges alapokat. Az utolsó év utolsó félévében döntöttem el, hogy mégis inkább az orvostudomány irányába tanulok tovább Debrecenben.

Nem bánta meg, hogy nem a történelmet választotta? 

Egy percig sem. A történelem szeretete és művelése azonban - hobbi szintjén - mind a mai napig megmaradt.

Hogyan helyezhető el Borsod-Abaúj-Zemplén megye egészségügye és az itt élők egészségi állapota az ország egészségügyi és egészség térképén? 

Általánosságban elmondható, hogy a megye egészségügye, egészségügyi ellátása, ellátó hálózata semmivel sem rosszabb, mint bármelyik más megyéé. Intézményi ellátottság szempontjából talán még jobb helyzetben is van, mint sok más megye. A háziorvosi rendszerben, nálunk az átlagnál több a betöltetlen háziorvosi praxis. Ez egyébként nagy baj, mert a háziorvosok azok, akik elsőként találkoznak a beteggel, „kapuőr” szerepük van. Maga az egészségi állapot pedig nagyon sokszor összefügg a társadalmi-szociális helyzettel. Az alacsonyabb jövedelem, a nehezebb szociális környezet együtt járhat betegségekkel, melyek a térség jellemzőjévé válhatnak, akár a daganatos, akár a fertőző betegségek viszonylatában. Azt szokták mondani, hogy „a jó egészségpolitika alapja a jó gazdaságpolitika”. Ha a megye gazdasági helyzete javul, akkor jobb lesz a lakosság egészségi állapota is.

Ön szerint miért betöltetlenek a háziorvosi praxisok? Összefüggésben van azzal, hogy az orvosi hivatást választók között is megfigyelhető az elvándorlás? 

Az üres praxisok kérdésköre ennél összetettebb, az elvándorlás csak az egyik tényező. Másik tényező a lakosságszám csökkenése lehet. Sok praxisban már nem laknak annyian, mint ahány ember a praxis ellátása szempontjából ideális lenne. A jelenlegi egészségügyi szakpolitika iránya az, hogy az első szükséges intézkedéseket az alapellátásban kell meghozni. Ide tartozik az ellátási körzetek határainak újragondolása, a csoport praxisok kialakítása. Ezekben több orvos dolgozik együtt, egymás tudására alapozva, szaktudásukat kihasználva. Az ilyen közösségben dolgozó orvosok lakosság közeli, magasabb színvonalú, biztosabb alapellátást tudnak nyújtani a pácienseknek.

Az egészségügyi ellátás magasabb szintjén is megfigyelhető ez a koncentráció. Mi ennek a lényege? 

Az erőforrás koncentráció jól látható törekvés. A megye pedig élen járt mindig is az újdonságok meghonosításában, ilyen újdonság többek között a Csillagpont ellátási modell. E szerint speciális tudást, nagy értékű műszereket és eszközparkot igénylő betegségek ellátása a megyei központban történjék. Az általános, kisebb technikai felszereltséget igénylő betegségek kezelése pedig maradjon a periférián, a városi kórházakban, szakrendelőkben, a csoport praxisokban. A periférián található intézményeknek nagyon fontos szerepük van. Az integráció nem járhat ezeknek az elsorvasztásával, mert minden beteg csak így kaphatja meg - lakóhelyéhez legközelebb - a betegségének legmegfelelőbb, legmagasabb szintű ellátást.

A megye hogy áll az orvosi-egészségügyi humánerőforrás képzés szempontjából? 

Szerintem jó helyzetben van a megye, mert magas szintű közép- és felsőfokú oktatási intézményekkel rendelkezik. Kiemelem a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karát, melynek újra alapításában annak idején én is tevékenyen részt vettem és mindezidáig oktatója is voltam. Tehát van hol tanulni, csak legyenek olyanok, akiknek ez iránt a szakma iránt elhivatottságuk van és a képzés után az egészségügyben akarjanak dolgozni és a megyében lakni.

Vannak ilyen emberek elegen a megyében? 

Én azt látom itt is, hogy a feladat mindig megtalálja az embert. Mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik ehhez a térséghez kötődnek és ha elvégezték az iskolát, akkor itt vállalnak munkát. Természetesen ezért tenni is kell. A munkahelyek legyenek olyanok, hogy az emberek szívesen menjenek oda dolgozni. Mindig voltak és vannak is problémák. Talán most már az orvosok fizetésére nem lehet panasz és ígéret van arra, hogy az ápolók, szakdolgozók asszisztensek bérezése is rendeződik. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az egészségügyben nagyon sokan dolgoznak olyanok, akik nem közvetlen a betegellátásban vesznek részt - mosodástól az informatikusig - és akik nélkül a rendszer nem működik.

A magánegészségügy miként tud illeszkedni az egészségügyi rendszerhez? 

Egymást kiegészítve kellene működnie a két ellátási formának. Amióta rendezték az egészségügyi dolgozók jogviszonyát, élesebben válik el a magán- és közellátás. Aki nem akart közintézményben dolgozni, az elment a magánszférába. Tisztábbak lettek a viszonyok. Az ellátási protokollok mind a magán- és mind a közellátásban ugyanazok. Mindkét szférában ugyanazt az ellátást kell kapnia a betegnek. A különbség a kényelmi szolgáltatásokban van, ez az amit a magán ellátásban megfizet az ott gyógyulást kereső.

A legújabb orvosi, egészségügyi vívmányok meghonosításában, hogy áll a magyar egészségügy? 

Érdekesség, hogy a Covid sok negatív hatása mellett felgyorsította például a telemedicina elterjedését. Ugyancsak elterjedőben van a mesterséges intelligencia, amely kiegészítheti az orvosi tudást, segítheti a tevékenységét. Mindkét említett dolog a mai hazai egészségpolitika zászlóshajója.

Hová helyezi el magát a jelenlegi egészségügyi rendszerben dr. Csiba Gábor? Hová szeretne még eljutni? 

A feladat mindig megtalált. Az elmúlt fél évtizedben a Belügyminisztériumban, a Büntetés-végrehajtásban, valamint az Állami Egészségügyi Ellátó Központban végeztem és végzek ma is munkát. Erre az időszakra esik a Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központjának - amit börtönkórházként ismer a közvélemény - berettyóújfalui megépítése, működésbe helyezése, valamint a koronavírus-járvány idején a kiskunhalasi Mobil Járványkórház - közismert nevén konténer kórház - megépítése és működésbe helyezése. Jelenleg – többek között - a már említett telemedicinával foglalkozom.

A közéletben is aktívan tevékenykedik

Dr. Csiba Gábor három évtizede tevékenykedik a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál. A miskolci szervezet alapító-vezetője, részt vett a regionális és országos vezetésben is. A szeretetszolgálat sokrétű miskolci tevékenysége, eredményei közül kiemelhető a diósgyőri központ, azon belül pedig az Ápolási Otthon és Szociális Otthont is magába foglaló Csilla von Boeselager ház létrehozása. Tizenkét évig volt Miskolcon és huszonhárom évig Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Közgyűlésében képviselő. A miskolci Szent Anna Egyházközség Képviselő-testületének jelenleg is az elnöke. Aktív részt vállalt a Kolping ház, az egyházközség közösségi terének megépítésében. Mindezek mellett a KDNP megyei elnöke.

Díjak, elismerések

- az egészségügy legmagasabb kitüntetése, a Semmelweis-díj
- a máltai munkáért a Pro Caritate díj
- a Szuverén Máltai Lovagrend érdemrendje
- Miskolc város Pro Urbe díja
- a Miskolci Egyetem Egészségügyi Kara Salus Aegroti díja 
- Büntetés-végrehajtásért Ezüst Érdem Érem
- Borsod-Abaúj-Zemplén megye Rákóczi-lánca