Múltidéző

2022.05.01. 07:00

Amikor több mint 200 ezer lakosa volt Miskolcnak

Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről: Miskolc népessége és vallási megoszlása a kezdetektől napjainkig (2., befejező rész).

Reiman Zoltán

Széchenyi utca a Városház tér felől nézve. 1941. Forrás: Fortepan/Romák Éva

Széchenyi utca a Városház tér felől nézve. 1941. Forrás: Fortepan/Romák Éva

1880-ban már 24 ezer főt számlált Miskolc lakossága. Ez nagyobb volt, mint akkoriban Kassa városának népessége. Ekkor már (Nagy-)Miskolcon is megjelentek a német iparosok és a szlovák munkások jelentősebb létszámban.

És most figyeljünk! 1900-ra Miskolc már 40 ezer fős nagyvárossá vált. 1920-ra pedig 56 ezer ember lakta Miskolcot.

Az első világháborút követően a fentebb említett kisebbségek is nagyrészt asszimilálódtak a magyarságba, illetve rengeteg felvidéki üldözött magyar érkezett ide. Nagyon nyomorúságos közegben, vagonokban kellett élniük sokáig a krónikus lakáshiány miatt.

Diósgyőr esetében is rendelkezünk pontos adatokkal erre az időszakra. Ott 1850-ben szinte teljesen magyar települést találunk, azonban a vasgyár Diósgyőrbe költözése után nagyszámú nem magyar ajkú – tót és német – érkezett ide dolgozni, ez a folyamat a századfordulóig tartott. 1920-ra pedig Miskolchoz hasonlóan majdnem teljesen asszimilálódtak – bár a tótok esetében lassabban ment ez a folyamat – a magyarságba.

Görömböly ruszin lakosságú volt – jelentős tót kisebbséggel –, Hejőcsaba és Szirma lakossága döntően magyar ajkú volt, a hegyi falvak pedig tót, illetve német-tót vegyes lakossággal bírtak. Amit fontos leszögezni: a tót emlékek és hagyományok Nagy-Miskolc területén nem évszázadokra vagy még későbbre tehetők, hanem a fent említett 1860-as évektől kezdődőek. A ruszinok esetében ez más, hiszen ők már a XVIII. század elejétől jelen vannak – voltak – Görömbölyön.

Nem került említésre a bolgár kisebbség. Ők nagyon kevesen voltak, ám annál értékesebb munkát végeztek kertészeti tevékenységük révén. Sajnos még az első világháború előtt – a szerb–bolgár konfliktus miatt – távoztak városunkból, emiatt Nagy Ferenc polgármester átszervezte a kertészetek működését is.

A lakosság száma a két világháború között is folyamatosan emelkedett. 1920-ban 85 ezer, 1930-ban 95 ezer ember lakott Miskolcon. Ez az állapot 1941-ben „tetőzött”, amikor 115 ezer főt számlált Miskolc lakossága.

A második világháborút követően 1949-ben, a hozzácsatolt részekkel – persze ’49-ben még nem mindegyikkel – is kevesebb, azaz 109 ezer volt Miskolc lakossága. A háborús veszteségek, a zsidó népesség majdnem teljes megsemmisülése sajnos előrevetítette ezt a szomorú adatot.

1949-ben görög menekültek érkeztek Magyarországra, így Miskolcra is. A mostani görögök az ő leszármazottaik. Nem szabad azonban összekeverni őket a „mi görögjeinkkel”, a kereskedő aromán kisebbséggel.

1960-ban már 144 ezer, 1980-ban, a „csúcson”, pedig 208 ezer ember lakta Miskolcot. Ez máig megdönthetetlen adat, melyet véleményem szerint az én életemben biztosan nem fogunk túlszárnyalni.

1996-ban 196 ezer, 2019-ben pedig már csak 154 ezer ember élt városunkban. A ténylegesen itt élők azonban még ennél is lényegesen kevesebben vannak. Ebben az elvándorlás és a népesség rohamos csökkenése is szerepet játszik.

A 2011-es adatok szerint jelentősen nőtt a roma származásúak aránya, a robbanásszerű növekedés a rendszerváltás utáni időszakra tehető – addig nem mérhető százalékban voltak jelen, illetve külön nem is vezettek statisztikát róluk –, továbbá a németek – talán a Bosch miatt? – és a román állampolgárok – kérdés az, hogy tényleg román nemzetiségűek-e – száma duplázódott meg.

A vallás

A XVI. század előtt katolikus, a XVI. század közepétől a XVIII. század végéig homogén magyar, református vallású Miskolc létezett az Avas alján.

A XVIII. század közepén jelent meg az úgynevezett görög kisebbség városunkban, de jelentősége inkább gazdasági, mint demográfiai szempontból érdekes. 15-20 családról beszélhetünk a XVIII. század közepén is. Ekkor a zsidók is megjelentek Miskolcon, de rendkívül kis számban. Ez jellemzően 5-6 családot jelent.

A görögök azonban nem voltak görögök – legalábbis jó részük. A görög nyelvet használták egymás között a kommunikációra, nagyon összetartóak voltak, támogatták, segítették egymást. Nagyobb részük aromán volt, de rác, albán, török és kis részük ténylegesen a görög nyelvet tekintette anyanyelvének. Mindannyian a görögkeleti vallást gyakorolták.

orrás: Kozma István

A kereskedelem vonzotta őket városunkba, ahogy később a nagy számban érkező zsidó kereskedőket is. Két nagy különbség volt a zsidók és a „görögök” között: a görögök a hazájukba való visszatérés reményével érkeztek hozzánk. Miután reményük szertefoszlott, magyarrá akartak válni. A zsidók jóval zártabb, zárkózottabb csoportot alkottak. Ők kevésbé voltak lojálisak, viszont a kezdetektől magyarnak vallották magukat, annak ellenére, hogy nem az volt az anyanyelvük, sőt az első zsidó hitszónoklat magyarul csak 1896-ban hangzott el városunkban. A zsidókat a statisztikák a kezdetektől fogva magyarként tüntették fel.

A „görögök” a XX. század elejére teljesen asszimilálódtak a magyar közegben. Helyüket a zsidók vették át a kereskedelemben. A zsidók, akiknek a lélekszáma folyamatosan nőtt, 1920-ban – 1850-hez hasonlóan – a város lakosságának 20 százalékát tették ki, pedig ekkor már 85 ezres nagyváros volt Miskolc.

Tragédiájuk máig feldolgozhatatlan. A náci Németország a magyar hatóságokkal együttműködve a miskolci zsidóság 80-90 százalékát elpusztította a második világháború alatt. A megyében a KSH adatai szerint 39 ezer zsidó élt. Ebből 1949-re mintegy 4 ezer maradt. A miskolci számok is megdöbbentőek: majd’ 11 ezer zsidóból körülbelül ezer maradt városunkban 1949-re. És még közülük is sokan emigráltak.

A miskolci görögkatolikusok több száz éven keresztül próbáltak egyházzá alakulni, ez azonban különböző okok miatt nem sikerült. Végül 1912-ben épült meg a gyönyörű templomuk a Búza téren (képünkön: a templombelső). A görögkatolikus vallást főleg a ruszin kisebbség gyakorolta, központjuk a mai Nagy-Miskolc területén értelemszerűen Görömbölyön volt.

A miskolci görögkeleti egyház hivatalosan az 1697-es dátumot használja a pecsétjén – ez utal alapításának évszámára. Ez kissé korainak tűnik számomra, de ez a hivatalos, náluk bejegyzett időpont. A már sokszor emlegetett görög kereskedők honosították meg városunkban a vallást, később az itt élő bolgárok, kisebb csoportokban románok gyakorolták a vallást. Az utóbbi években sok görögkatolikus is az ő templomukat látogatja. Manapság elenyésző a számuk, de a hitközség él, annak ellenére, hogy kevés taggal rendelkezik.

A miskolci evangélikus egyház 1792-ben alakult hivatalosan. Mai temploma 1797-ben épült, 1864-ben tornyot is kapott. Ma is meghatározó az evangélikus egyház városunk történetében.

(Folytatjuk...)

Források

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. – Tóth Péter: Társadalom, egyház, művelődés 
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. – Tóth Péter: Miskolc társadalma a XVI–XVIII. században 
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története III. – Faragó Tamás: A város népessége 
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV. – Népesség és társadalom 
Dr. Halmay Béla – Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek 
Wikipédia – Miskolc szócikk

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában