Interjú: Bajnok Istvánnal

2022.05.04. 11:30

Ahonnan mások eljönnek, ők oda mennek

A lánglovagok védőszentjének napja – május 4-e – a magyar tűzoltók napja is egyben. Munkájukról beszélgettünk.

Petri Nóra

A miskolci hivatásos tűzoltók parancsnokságán találkozunk Bajnok István parancsnokkal, tűzoltó alezredessel. Miközben felkísér, a lépcsőházban mutatja a régi fotókat, természetesen egykori tűzoltókról. Például egy diósgyőri csoportképet 1922-ből, a Magyar Királyi Tűzoltó Egyesület egykori hőseiről. – Jövőre leszünk 150 évesek – jegyzi meg. – Akkor is jövünk majd – válaszolom, miközben felérünk az első emeletre, ahol érmek és kupák min­denütt, hiszen a tűzoltók sportolnak is. – Favágó verseny, atlétikai bajnokság, futóverseny – sorolja a parancsnok. De adományokat is szoktak vinni Székelyföldre, mert nemcsak a gyergyószárhegyi tűzoltókkal, hanem a ferences rendi szerzetessel, Böjte Csabával is kapcsolatban állnak a miskolci lánglovagok, így hamarosan tűzoltótábort is szerveznek a felkérésére. 

Május 4-e minden évben a magyar tűzoltók napja, egyben Szent Flórián ünnepe is. Mit jelent önöknek ez az évforduló? 

Minden évben ilyenkor a tűzoltók védőszentjéről, Szent Flóriánról emlékezünk meg. Arról a római katonáról, aki később vértanúhalált halt. Szolgálata alatt, egyik alkalomkor például a katonai erődben keletkezett tűzből, kilátástalan helyzetből mentette meg a társait. Ez az önzetlenség, ez az áldozatvállalás, a bátorság és a segítőkészség formázzák meg nekünk az ünnepet és ezt a hivatást, amit képviselünk. Erről 1991 óta minden évben megemlékezünk. 

Ha azt mondják nekem, hogy tűzoltó, akkor elsőként a bajtársiasság jut eszembe… 

Azt szoktuk mondani, hogy egy tűzoltó nem tűzoltó, és szoktunk beszélni a tűzoltók nagy családjáról is. Hiszen itt 24 órás szolgálatot teljesítenek a tűzoltók, egy napon keresztül együtt vannak, valóban jóban, rosszban. Káreseteknél, tűzeseteknél, de akár képzés során nagyon hosszú időt töltenek együtt, és ez az együttlét össze is kovácsolja őket. Fontos a képzés, az odafigyelés, az egymásért való kiállás és a hivatás magas szinten való művelése. 

Ha az elmúlt időszak eseményeit nézi, mik azok, amik eszébe jutnak, amik – a szakszerű segítség ellenére – nem a legszebb részei ennek a hivatásnak? 

Minden olyan eset nehéz, ami emberi tragédiákat okoz. Akár egy autóbalesetnél vagy egy lakástűznél is történhet ilyen. Minden ilyen esetben emberi sorsok vannak mögöttük. Mi azt szoktuk mondani, hogy ahonnan mások eljönnek, mi oda megyünk be. Sokféle a munkánk. 

Korábban az árvizek, ma pedig a viharok is gyakran adnak önöknek munkát… 

Az elmúlt időszakot a természeti katasztrófák is egyre jobban jellemzik, egyre szélsőségesebbek az időjárási jelenségek. Beszélhetünk itt a viharkárokról, amikor nagyon sok riasztást kapunk. De eszembe jut a 2017-es bükki fakidőlések ügye is, amikor települések voltak elzárva, és nagyon hosszú időt vett igénybe, hogy az elzárt utakat fel tudjuk szabadítani. 

Hogyan működik egy tűzoltóegység? Hogyan osztják el a feladatot? Ezt ritkán látjuk közelről… 

A tűzoltólétnek az az egyik lényeges eleme, hogy összehangoltan dolgozzunk, egymásra odafigyelve, a munkavédelmi szabályokat is betartva, magas szakmai színvonalon. Ennek a munkának Miskolcon is megvolt az eredménye, hiszen a Belügyminisztériumtól és az országos katasztrófavédelemtől is számos elismerést kaptunk. A helyszínen pedig – visszatérve a kérdésre – a csapatnak mindig van egy vezetője, azon belül pedig vannak alparancsnokok. Ez a vezető mindig meghatározza és elosztja a feladatokat, például a tűzoltást, az életmentést, a műszaki mentést és az oltóvíz utánpótlását is rábízza egy-egy emberre, csoportra. Ezen túl pedig nem várt események is jöhetnek, amikre rögtön reagálni kell. 

Van olyan eset, ami valamiért emlékezetes maradt? 

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy éppen egy tűzesetről jöttek be a tűzoltók, amikor az Újgyőri főtér környékén, a buszmegállóban megláttak egy földön fekvő embert. Rögtön megálltak, hogy segítsenek, mint kiderült, egy 60 év körüli nőnek. Már említettem, hogy milyen fontos nálunk a képzés, és elsősegélynyújtási képzésünk is rendszeresen van. A helyszínen a kollégáim elkezdték az újraélesztést. A mentősök azt mondták, amikor kiértek, hogy profi munkát végeztek a tűzoltók, ha nem kezdik meg időben az újraélesztést, lehet, hogy ez a nő nem élte volna túl. A mentősök megköszönték nekünk, be is telefonáltak, és bejöttek hozzánk utána. Ez egy szép történet volt! 

A segítő hivatásokban nem mindig könnyű szembesülni egy-egy helyzettel. A tűzoltóknak kik segítenek feldolgozni egy-egy traumát? 

Természetesen orvos is segíti a munkánkat, ha pedig olyan eset történik, amit szakember segítségével kell feldolgozni, akkor pszichológus is rendelkezésünkre áll. 

Ilyenkor a tapasztaltabb tűzoltók is segíthetik ezt a folyamatot egy nehéz helyzet megoldása után? 

Természetesen. A tűzoltók nagyon gyakran egymás között beszélik ki, egymás között dolgozzák föl ezeket a dolgokat. Tapasztalt a miskolci tűzoltók gárdája, hiszen közel jár a 20 évhez az átlagos szolgálati idő, ez alatt az idő alatt rengeteg eseményen részt vettek, és sok mindent láttak, és sok mindent tapasztaltak. A tűzoltó – ahogyan már említettem – más, mint a többi ember, mert amitől mások megrémülnek, megriadnak, attól a tűzoltónak fölmegy az adrenalinszintje, és egy olyan késztetést érez, hogy a bajbanlévőnek segítenie kell. 
 

(A borítóképen: Bajnok István szerint az együttlét összekovácsolja őket | Fotó: Bujdos Tibor)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában