Erdőgazdálkodás tudatosan

Miként lehet gazdasági hasznosítás mellett is minél inkább megóvni az erdők élővilágát? Az erdők biológiai sokféleségét vizsgáló friss kutatás többek között erre a kérdésre igyekezett választ találni, hogy fenntartható erdőművelési módszerekre derüljön fény.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Ökológiai Kutatóközpontjának munkatársai 35 erdőállományt vizsgáltak meg az Őrségi Nemzeti Park területén.

A jelen munka újszerűsége abban rejlik, hogy (számos specialista kutató bevonásával) 11 élőlénycsoportról gyűjtöttek adatokat egyidejűleg, a lágy szárú aljnövényzettől a fák újulatán, mohákon, zuzmókon, gombákon és különböző ízeltlábúcsoportokon át a madarakig – olvasható az ELKH közleményében. Az erdők faállományán és szerkezetén túl még részletes felméréseket végeztek az erdő alján uralkodó mikroklimatikus viszonyokról (fény, hőmérséklet, páratartalom), az avar és a talaj fizikai és kémiai jellemzőiről, valamint az erdőállományok táji környezetéről és múltbeli tájhasználatáról.

„Örökerdő-üzemmód”

A kutatásból kiderült, hogy nincs két egyforma igényű élőlénycsoport, de meghatározható néhány kulcsfontosságú tényező, ami egyidejűleg biztosítja számos élőlény fennmaradását. Ilyen tényezők az erdei cserjeszint és a holt fák jelenléte, amelyeket a hagyományos erdőgazdálkodás során sokszor eltávolítanak. A tudományos eredmények viszont azt bizonyítják, hogy ezeknek az elemeknek a visszahagyása jelentősen megnöveli az erdei életközösségek sokféleségét.

A madarak számára a cserjeszint búvó-, fészkelő- és táplálkozóhelyül szolgál, a pókok számára növeli a hálószövésre alkalmas strukturális elemek számát, az általa biztosított hűvös-párás környezet pedig kedvező élőhelyet nyújt a különféle gombák, mohák és zuzmók számára. A holt fákhoz pedig igen gazdag lebontó gombaközösségek kapcsolódnak, emellett bogarak és más rovarok sokaságának nyújtanak élő- és táplálkozóhelyet. Ezek a holt fában élő ízeltlábúak aztán más élőlények – rovarok, madarak, kisemlősök – számára szolgálnak táplálékul. Emellett az álló holt fák odvaiban számos madár és denevér talál még búvó- és szaporodóhelyre is.

Számos élőlény számára bizonyult még meghatározónak a lombsátrat megtörő fényes foltok jelenléte, de jelentőséggel bírt még az erdők változatos szerkezete és fafajösszetétele is.

– Eredményeink alapján az erdei életközösségek számára csupa olyan tényező bizonyult kulcsfontosságúnak, amelyek megőrzéséért az erdőgazdálkodók sokat tehetnek – mondta Tinya Flóra, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa. Kiemelte: – Az erdők hűvös, párás, de finom térléptékben változatos mikroklímájának hosszú távú biztosítására a folyamatos erdőborítást fenntartó, úgynevezett „örökerdő-üzemmód” lehet a legalkalmasabb. Ennek során egyszerre mindig csak kis területen, foltokban történik a faegyedek eltávolítása, nem keletkezik nagy kiterjedésű, fátlan vágásterület. Ily módon az erdei viszonyok a teljes gazdálkodási ciklus alatt fennmaradnak, és a faanyagtermelés mellett is biztosítható az erdei életközösségek megőrzése.

(A borítóképen: 35 erdőállományt vizsgáltak meg a kutatásban)