„Szeretem, ha értelme van a munkámnak”

Hat éve foglalkoznak hátrányos helyzetű gyerekekkel az egyesület tagjai az Encsi és Gönci járásban. Székhelyük Hernádszent­andráson van, és vallják, minden gyermek egyenlő, ezért mindannyiuknak meg kell adni az egyenlő esélyt. A foglalkozásokat főként budapesti önkéntesek végzik, és adományokból működnek. Benkő Fruzsinát, az egyesület elnökét új programjukról kérdeztük.

Több éve már, hogy hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésével foglalkoznak. Mi a célja a legújabb programjuknak?

Alapvetően arról van szó, hogy az InDaHouse tevékenységét szeretnénk Encs fügödi városrészére is kiterjeszteni. Hat éve foglalkozunk az Encsi és a Gönci járás hátrányos helyzetű gyermekeivel, főleg Hernádszent­andráson és Perén. Közösségi adománygyűjtés folyik annak érdekében, hogy a házat fejlesztőeszközökkel is be tudjuk rendezni. Fügödön több mint 200 gyerek él. Mindannyiukkal természetesen nem tudunk foglalkozni, hiszen személyre szabott, egyéni foglalkozásokat tartunk heti rendszerességgel. Ezért kiválasztottuk az ötéveseket, azaz a nagycsoportos óvodásokat. Ők 28-an vannak, nekik tartottunk 5-5 napos tábort a nyáron, turnusonként 7 fővel. Ezenkívül az iskolás gyerekeknek társasjátékesteket szerveztünk, összesen 70 diáknak, azoknak, akik szerettek volna minket megismerni. Most pedig azt tervezzük, hogy az őszi szünetben tanulástámogató tábort rendezünk az iskolásoknak, amire már a jövő héten lehet jelentkezni.

Miben tudnak segíteni az ötéveseknek?

Velük heti rendszerességgel foglalkozunk, ezek anyagát gyógypedagógus önkéntesek állítják össze. Négy fő területre terjed ki: anyanyelv, matematika, nagymozgások és finommotorika. A gyerekek ezen a négy állomáson mennek végig, egy-egy területtel 20-20 percig foglalkoznak. Sajnos, a koronavírus egy kicsit megnehezíti a munkánkat. Az önkénteseink Budapestről érkeznek, de előfordul, hogy egyesek betegek lesznek, vagy van a környezetükben fertőzött. A mostani hétvégét le is kellet fújnunk emiatt. Most azon dolgozunk, hogy a foglalkozások felét, a matematikát és az anyanyelvit, online tudjuk megtartani, egyszerre 4 tableten keresztül. Egy munkatársunk ott lesz a gyerekekkel személyesen, ő ki tudja készíteni a szükséges eszközöket, és segíteni tud, ha valamelyik gyerek elakad valamiben. Tableten keresztül nyilván nem ugyanolyan a foglalkozás, mint személyesen, de a jelenlegi helyzetben mégis jobb, mintha semmilyen fejlesztés nem történne.

Hogyan fogadták a fügödi szülők, hogy idegen fiatalok szeretnének foglalkozni a gyermekeikkel?

Alapvetően volt bennük egyfajta bizalmatlanság, hiszen vadidegenként jelentünk meg egy olyan összeszokott közösségben, mint a fügödi telep. Azonban kíváncsiak is lettek ránk. Az előnyünkre vált, hogy hat éve itt vagyunk a térségben, így már hallottak rólunk. Ismernek néhányat azok közül a családok közül, akik már benne vannak a programunkban, rájuk tudtunk hivatkozni. Tanácsoltuk nekik, hogy kérdezzék meg ezeket a családokat, mit tapasztaltak, mi a véleményük rólunk. A legtöbb szülő úgy állt hozzá, hogy ami a gyerekeknek jó, az nekik is jó. Végül is nagyon örültek, hogy foglalkozunk a gyerekeikkel. Annyira megbíztak bennünk, hogy a gyerekek többségét az önkénteseink kísérhették el a táborba és aztán haza.

Mi az elérendő cél a nagycsoportosokkal?

A legfontosabb célunk, hogy felkészítsük őket az iskolára, tehát iskolaéretté váljanak jövő szeptemberre. Az óvodában nagyon sok gyerek van kevés felnőttre, ráadásul a végzettséggel rendelkező szakemberek száma is kritikus. Tehát szükség van az óvoda megtámogatására. Eleve 28 hátrányos gyermekre jut két felnőtt, ami nagyon-nagyon kevés. Napi szinten így dolgozni rendkívül megterhelő lehet. A mi hatalmas előnyünk, hogy egyénileg tudjuk fejleszteni a gyerekeket. És mint említettem, főleg azokon a területeken, amelyek a sikeres iskolai tanulás szempontjából fontosak.

A fügödi óvodapedagógusok esetleg nem gondolják azt, hogy a foglalkozásokkal az ő munkájukat keveslik vagy kritizálják?

Azt gondolom, hogy nem. Egyszer voltunk náluk, hogy bemutatkozzunk, akkor nagyon nyitottak voltak, örültek, hogy segítünk a gyerekeknek. Úgy gondolom, ha jól csináljuk a munkánkat, akkor annak a hatása előbb-utóbb az óvodában is megmutatkozik. Az, hogy a gyerekekkel nagyon jó volt együttműködni, betartják a szabályokat, gondolom, hogy nagyrészt az óvodának köszönhető, az óvodai kollégák munkáját dicséri. Semmiképpen nem az a feladatunk és célunk, hogy megbántsuk az óvodát, vagy kritizáljuk. Ha valamivel szemben kritikusak vagyunk, az a rendszer, aminek az óvónők ugyanúgy az elszenvedői, mint a gyerekek. Két óvónő vállát nyomja 28 hátrányos helyzetű gyermek fejlesztése. Pedig közülük sok gyereknek egyéni foglalkozásokra lenne szüksége, mert értelmileg akadályozott vagy részképesség-zavaros.

Mi motiválja, miért olyan fontosak önnek a hátrányból induló gyerekek?

Mindenkinek megvan a hivatása. Az én hivatásom az, hogy a gyerekeket segítsük és fejlesszük. Ez visz értelmet az életembe, ez a munkám. Ennyi az egész. Szeretem, ha értelme van annak, ami csinálok.

(A borítóképen: Benkő Fruzsina)