Egy utca, amellyel véget ér az ország

Gyakran mondják, hogy Magyarország sorsa játszódott le kicsiben Sátoraljaújhelyen a trianoni békediktátum eredményeként.

A korábban Zemplén vármegyei központ immár határvárosként elvesztette vonzáskörzetének jelentős részét. De többet is vesztett, hiszen a Ronyva-patak túloldalán fekvő városrészt Szlovákiához csatolták az ott lakókkal, a vasútvonallal, 2000 hektáros területtel és egy iparteleppel együtt. Újhely minden tekintetben nehéz helyzetbe került.

Papírhajókkal emlékeznek

Hogy miért pont ott húzták meg a határt? Arról sokféle teória terjed még most is. A legismertebb az, hogy amikor az antantbizottság a környéken járt, a csehek tüzet gyújtottak, a mindent eltakaró füst felé mutatva pedig azt mondták, hogy a tűz mögött „hajózásra alkalmas” folyó húzódik. Holott a „folyó” már akkor is az év nagy részében valójában bokányi mélységű vízfolyás volt. Erre a teóriára emlékezve a helybeliek minden év június negyedikén papírhajókat úsztatnak le a patakon.

Az egyik történelmi portál szerint azonban az akkori okiratok és sajtó sem említi ezt a történetet. Valószínűbbnek tartják, hogy a patak mentén futó vasútvonal volt a fő indok a településen húzódó határ érthetetlen kijelölésére.

Stációk elszakított városokkal

1936-ban közadakozásból az Újhely fölé emelkedő Szár-hegyen Szepesi Bódog kegyesrendi szerzetes kezdeményezésére felépítették az elszakított magyar városok neveit tartalmazó, 14 stációból álló Magyar Kálváriát.

Itt épült meg a közelmúltban a Patrónus Alapítvány kezdeményezésére javarészt szintén közadakozásból a békediktátum századik évfordulójára a kárpátaljai, vereckei emlékművet is megalkotó Matl Péter szobrászművész turulmadárszobra, amelyet a tervek szerint június 6-án Orbán Viktor miniszterelnök avat fel.

Gyufásdobozba került

Szamosvölgyi Péter polgármester lapunknak azt mondta: akik régóta élnek Sátoraljaújhelyben, tudják jól, mekkora veszteség érte a várost, a fiatalabbak azonban kevésbé érzik át ezt egészen addig, amíg nagyszüleik vagy történelemtanáraik el nem magyarázzák nekik, milyen lehetőségektől esett el a nagyhatalmak döntésével a város, de még inkább a határon túlra szakadt magyarok.

A várost 22 éve irányító polgármester hozzátette: a trianoni határ miatt Újhely egy „gyufásdobozba” került, ugyanis a magyarországi területen a domborzati viszonyok a mai napig nehézzé teszik az építkezést vagy az ipari területek fejlesztését. Mint hozzátette: Kisújhellyel, szlovák nevén: Slovenské Nove Mesto, jószomszédi a kapcsolatuk.

Szamosvölgyi Péter pozitívan értékeli azt, hogy a szlovák kormányfő, Igor Matovic békejobbot nyújtott a magyaroknak, de úgy véli: ennek a gesztusnak akkor lesz igazán eredménye, ha a határon túli magyaroknak az önrendelkezési joga az anyaországiakéval megegyezik majd. Véleménye szerint ugyanis ha már a határok szabadon átjárhatók, a különböző nemzetiségek pedig békében élnek egymással, akkor a hétköznapi életben elsimulnak azok a nehézségek, problémák, amiket hosszú időn át a határ eredményezett.

Családok szakadtak el

Jászter Beáta rádiós szerkesztő riporter, a Latabár Teátrum társulatvezetője tősgyökeres sátoraljaújhelyi. Gyerekkorától tudja, hogy van egy utca Sátoraljaújhelyen, ahol végét ér az ország, mondta Jászter Beáta, egyszerűen kettévágták száz évvel ezelőtt. Családok, rokonok, barátok szakadtak el egymástól. Ez a trauma mélyen bevésődött az újhelyi emberek tudatába, lelkébe.

– Nemcsak a testvéreinket vesztettük el, de elvették a vasutat, a gyártelepet, s ezzel elgáncsolták a fejlődés útját is. Mi itt, a határ szélén mindig tudtuk, akkor is, amikor nem volt szabad róla beszélni, hogy magyarok élnek a szomszéd országban, a határ másik oldalán. Talán ez adta az erőt a folyamatos újrakezdéshez is. Mert ez a város mindig talpra tudott állni. Most is itt vagyunk egymásnak, magyarok a határ két oldalán. Összefogódzunk, együtt pályázunk turisztikai fejlesztésekre. Borsiból nézik a Magas-hegyet, mi pedig a Rákóczi-kastélyra gondolunk – tette hozzá Jászter Beáta.

Végigsétálva a kishatárig

Pálinkásné Szalánci Gyöngyi gyógypedagógus 36 éve él Sátoraljaújhelyen.

Mint elmondta, amikor több mint három és fél évtizeddel ezelőtt úgy döntött, hogy Újhely lesz az otthona, neki volt választása. Azoknak az embereknek viszont nem adatott meg ez a lehetőség, akik száz évvel ezelőtt még sátoraljaújhelyi polgárként feküdtek le, majd a másnap reggel és egy harangszó ébresztették rá őket, hogy ők már nem Magyarország állampolgárai.

Kiemelte: amikor történelemórákon tanulta az akkor történteket, nem rázta meg annyira. Akkor szembesült ennek a súlyával, amikor végigsétált a Rákóczi utcán egészen a kishatárig, valamint felment a Magyar Kálváriára, és végigtekintett a szétszakított városon. A gyógypedagógus hangsúlyozta: ezt a fájdalmat csillapítani lehet, de érezni mindig fogjuk.

Kapcsolódó cikkek:

(A borítóképen: Szamosvölgyi Péter: az országhatár hosszú időn át hordozta a nehézségeket)