Áradás Felsőzsolcán: ahogy látta és megélte

Farkas Pál a Felsőzsolcai Férfi Népdalkör 25 éves jubileumára írt könyvet, amelyben visszaemlékezik a 2010-es árvízre.

2010. pünkösd környéke

Napok óta megállíthatatlanul esik a máskor aranyat érő eső. Már május 18. körül a településünk északi részét, a Nagyszilvás és a Petőfi utca környékén a mélyebben fekvő részeket elárasztotta a Kis-Sajó.

Június 4-e, péntek

Betört az ár a Kassai utcától északra eső településrészekre. Éppen disznóvágáson voltam szülőfalumban, Hernádnémetiben öcséméknél, amikor dél táján gyermekeimtől jött a hír, hogy induljunk azonnal, mert annyira komolyra fordult a helyzet, hogy Felsőzsolcát le fogják zárni. Nem volt mit tenni, befejeztük a sertés feldolgozását, s indultunk haza védekezni.

Június 5., szombat

Már az utcánkba is benyomult a víz, alacsony volt már neki az Eperjesi utca elején a takarékszövetkezetnél, a Mártírok és a Dózsa György utca elején emelt homokzsákgát.

A portánkra reggel még nem tudott bejönni, megakadályozta a kerítésünk betonlábazata, valamint a kapuink elé emelt homokzsákfal. Ingóságainkat felmenekítettük a házunk emeletére.

Fiamék kétéves minőségi bútorait, nagyobb terjedelmű ingóságait (televízió, mosógép, fagyasztószekrény stb.) nem tudtuk felvinni, nem lett volna hely hová. Délutánra a Dózsa György utcánál is átszakadt a homokzsákgát, s az áradat nyomult végig az utcákon, a kerteken át, a római katolikus templom irányából is visszafelé a telkünk déli, nem kerítés felőli oldaláról is. Körbe volt a házunk véve.

Június 6., vasárnap

Korabeli sajtócikkeket idézve: „Felsőzsolca képe a velencei kanálisokra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt az ablakkeretekig, néhol a cseréptetőkig ér a víz. Az utcákon az emberek gumicsónakokkal vagy térdig vízben gázolva közlekednek, mentik az értékeiket, más lakók ablakaikon kibámulva, tehetetlenül nézik az áradatot.

Ekkorra már nem tudtunk mit tenni, feladtuk a harcot az árral szemben.

Felsőzsolcán eredménytelen már a védekezés. Van utca, ahol mindössze egy 10 méteres utcaszakasz található, amely szárazon maradt.

Itt a helyiek kempingszékeken üldögélnek az ott rekedt autók és összedőlt vályogházak között, és fásult arccal méregetik a körülöttük fel-leúszkáló csónakokat.

A pusztítás mindenhol kézzelfogható: az utcák mentén felázott téglaépületek, lefóliázott kerítések és néhány megrepedezett vagy már teljesen összeomlott ház mutatja, hogy Felsőzsolcán már nincs értelme az árvízi védekezésnek.

Az egyik ház leomlott fala mögül egy vízben álló kanapé és egy televízió látszik ki az utcára, a 60 fokban megdőlt oldalfalakon, csálén lógnak a dísztányérok és a faliképek.

A ház előtt, az utca végén egy víz alá került homok­zsáktöltés és néhány hátrahagyott, vízben úszó szivattyú csöve árulkodik arról, hogy a helyiek hogyan küzdöttek a település védelmében...”

(A borítóképen: Elkeseredetten védték házaikat a zsolcaiak)

Kapcsolódó cikk: