Apa mesét olvas és főz is

Szavári András György családjában nem szokás apák napját tartani, pedig igazán megérdemelné a köszöntést. A Miskolci Szimfonikus Zenekar szólamvezető trombitása ugyanis három kisfiú édesapja, és szinte minden házimunkából kiveszi a részét. Már persze akkor, ha éppen nem próbál, nem tanít és nem koncertezik a zenekarral. Kisfiai szerint bizonyára ő a legjobb apa, főleg amikor reggel kakaós csigával tér haza a futásból.

Örömök és feladatok

András úgy fogalmazott, az anyák napja rendkívül megható ünnepség az óvodában és a családban is, hiszen mégiscsak az édesanyák azok, akik szívük alatt hordják a gyermeket, majd megszülik és táplálják őt, így testileg és lelkileg is nagyon közel állnak egymáshoz.

– Azonban úgy gondolom, az apák napjának is van létjogosultsága. Mi a feleségemmel azt az elvet valljuk, hogy ha egy család vagyunk, akkor legyen közös az örömünk és legyenek közösek a feladatok is, melyeket nyilván csak együtt tudunk megoldani. Három kisfiúra vigyázni, folyamatosan foglalkozni velük nem egyszerű dolog, egy ember kevés is hozzá. Az számomra elképzelhetetlen lenne, hogy anyára háruljon minden feladat, apa meg csak élné a világát, egyedül a munkáját tartaná fontosnak – árulta el álláspontját András.

És hogy ezt mennyire komolyan gondolja, elmeséli, hogy ő például tud főzni. De nemcsak úgy, ahogy általában a férfiak, hogy van egy-egy specialitásuk, és csak a vendégek előtt villantják meg tudományukat. Nem. Ő a hétköznapokon is vállalja a főzést. Kedvencei a húsfélék, a tészták, de akármit elkészít, ha szükséges. Sőt, már a sütés sem áll tőle messze.

– A gyerekek nagy kedvence például a gyümölcsös krémes. Ebéd után, amikor lefekszenek egy kicsit aludni, nekilátok, és mire felébrednek, már lehet is csemegézni. Az én feladatom, hogy reggel elvigyem az oviba a két nagyobb fiunkat, Andrást és Gergelyt, délután pedig én megyek értük, ha a munkám engedi. A kétéves kicsivel, Ádámmal még otthon van a feleségem. Természetesen a játékból is kiveszem a részem. Ha jó idő van, legjobb móka a játszótér, a labdázás és a biciklizés. Ha pedig a lakásban vagyunk, építünk és rajzolunk. A nagyobbak már nagyon ügyesek, jó ötleteik vannak, Andris akár képregényt is tud alkotni. Nagy örömünkre nagyon érdeklik a fiúkat a könyvek, mindig jó elfoglaltság a meseolvasás – sorolja András.

Amit csak apa tud

Ezeket általában mind együtt csinálják, de vannak ám olyan feladatok is, ami csak apa kiváltsága.

– Ha például reggel az a kérdés, hogy ki vigye a nagyokat oviba, akkor kórusban harsogják, hogy „apa, apa”! És buborékot is velem szoktak fújni, bár ebbe a játékba anya is bekapcsolódik. Egyvalamit azonban tényleg csak apával lehet: trombitálni. Bár ezt csak módjával, mert a panelház lakói nem örülnek a hangos trombitaszónak. Andris és Gergely már olyan ügyesek, hogy meg tudják szólaltatni a hangszert. Elhatároztuk, hogy nem fogjuk a fiúkat arra kényszeríteni, hogy mindenáron zenészek legyenek. Ha szeretnének azok lenni, akkor támogatjuk őket, de ha nem, az sem probléma – fogalmaz András, akinek egyébként a felesége, Eszter is a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja, hegedűművész.

András végül elárulja, nagyon boldog a családjával, feleségével és a három eleven, de nagyon okos kisfiukkal. Igaz, az első és a második gyermeke születésekor kellett egy kis idő, amíg megszokta az új helyzetet, de a harmadik érkezésekor már ismerős volt az érzés: új emberke költözött a családba.

(A borítóképen: Szavári András feleségével és két gyermekével a három közül)

Kapcsolódó cikkek: