Tanuljatok, és szeressétek a testvéreiteket!

Egy amerikai idősek otthonából indult az ötlet, hogy nagyapák és nagymamák jó tanácsokkal lássák el a fiatalokat. Üzenetüket jókora betűkkel felírták egy nagy kartonlapra, majd nyilvánossá tették a közösségi oldalon. Az ötlet aztán futótűzként terjedt szerte a világban, sőt hazánkbeli idősek is tollat ragadtak. Közöttük a Forrói Idősek Klubja gondozottjai, akikhez a napokban látogattunk el. Nem csak a fiataloknak szánt mondataikat ismertük meg, hanem azt is, hogy milyen volt az ő fiatalkoruk.

Batyuval a piacra

– Azt üzenem a fiataloknak, hogy ne csak a diszkóba járjanak, hanem többet dolgozzanak, mert az csak a mulatozásról szól. Menjenek egy kicsit a szabadba, végezzenek egy kis mezőgazdasági munkát is! – szólnak a 86 éves Maczó Pálné, Margit néni okító szavai. – Mert a munka nekünk öröm volt fiatalkorunkban. Jártunk az erdőbe is, fát hoztunk batyuban a hátunkon. Bizony, nagyon sokat dolgoztunk. Édesapám fogságban volt, muszáj volt nekem és az édesanyámnak minden munkát elvégezni. Én még a lovat is hajtottam, mert gazdálkodtunk. Járattam a lovat az ekekapával, mert mindenhez értettem, amihez csak kellett. Termeltünk a piacra, batyuban vittem eladni. Abból vettem magamnak ruhákat. Mert máshonnan nem volt pénzünk, honnan is lett volna – idézi fel a régi emlékeket Margit néni. Hozzáteszi: szórakozni is tudtak az akkori fiatalok, hiszen majd’ minden vasárnap bált rendeztek a falvakban. Vagy a szabadba mentek majálisra.

– Szeretem én a mai fiatalokat is, hiszen aranyosak, szépek, sokat tanulnak és dolgoznak is. Én nem tanulhattam, csak a 8 osztályt végeztem el. Dolgoztunk az iskolában is, mert a tanároknak volt ott veteményes kertjük. Mi meg örültünk, hogy nem kell tanulni, inkább kapáltunk – teszi hozzá nevetve Margit néni.

Lehetett tanulni

A 75 éves Veres Attiláné Ilonka azt írta fel a papírjára, hogy a fiatalok tanuljanak, és adják meg a tiszteletet az időseknek. De még azt is, hogy figyeljenek a testvéreikre.

– Mert mostanában már nem tartanak össze annyira a testvérek és rokonok, mint az én fiatalkoromban. Most valahogy szétmegy a család – magyarázza Ilonka.

Mint fogalmaz: akkoriban is lehetett tanulni is dolgozni is. Ő is szakmát tanult, kereskedő volt, boltban dolgozott. Véleménye szerint nem volt nehéz munka, el lehetett viselni, de abban az időben még mindenkinek dolgoznia kellett. Volt szórakozási lehetőség is, de az nem mindenkit érdekelt.

– Úgy vélem, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa. Azoknak a fiataloknak, akik tanultak, szorgalmasak voltak, most jó dolguk van, de akik lusták voltak, most küszködnek, otthon vannak, mert nincs munkájuk. Aki akar, az boldogul. Nekem két lányom van, az egyik az adóhatóságnál dolgozik, a másik az államkincstárnál – sorolja Ilonka.

Négy gyermek

A 85 éves Gulyás Józsefné Juliska néni pedig azt fűzi hozzá, hogy minden gyerek olyan lett, mint amilyennek a szülei nevelték.

– Nekem négy gyerekem van, mind a négy tanult. Pedig szegények voltunk, de mindenképpen kenyeret akartam adni a kezükbe. Nem jönni-menni, csavarogni, hanem tanulni. Én sajnos nem tanulhattam, mert árván nevelkedtem, és az uram is szegény családból származott, de hál’ Istennek minden gyerekem kitanult, van munkahelyük és keresetük. A fiam az encsi földhivatal vezetője, az egyik lányom Olaszországba ment férjhez, a tanácson is dolgozott és Pesten is. A másik lányom Pesten él, könyvvizsgáló, a harmadik pedig bérelszámoló volt. Én se vagyok rájuk utalva, de ők se rám. És ez így jó – állapítja meg Juliska néni. úgy folytatva –, én nem is a fiataloknak üzennék, hanem a szülőknek, hogy jól neveljék a gyerekeiket. De ha szólnék valakinek, akkor biztos, hogy nagyon megsértődne.

Juliska néninek eszébe jut a fiatalkora is.

– Sok munka hárult ránk már egészen fiatalon. Az év minden hónapjában megvolt a feladat. Télen fontunk, szőttünk, tavasszal már mentünk a mezőre, odajártunk egészen őszig. Sokat kellett dolgozni. Nehéz munkák is voltak, amiket már 16 évesen meg kellett csinálni. Az élet tanított meg minket élni – fogalmazott Juliska néni. Hozzáteszi: később járt takarítani, majd varrodásban is dolgozott, de mindig úgy szervezet a munkát, hogy el tudja látnia gyerekeket és a háztatást is. Szerencsére az ura jó ember volt, de ő már 28 éve meghalt.

– A gyerekeim hívnak mindennap. Ha nem veszem föl a telefont, aggódnak. Akkor egymást hívogatják, hogy mi van anyával – teszi még hozzá.

(A borítóképen balról: Maczó Pálné Margit néni, Veres Attiláné Ilonka néni és Gulyás Józsefné Juliska néni látható)