2020.01.10. 08:00
Ne cipeljék egy életen át
Idén is 1,99 százalék, rekordalacsony kamattal vehetik fel a hallgatók a diákhitelt.
Diplomaosztó a Miskolci Egyetemen. Sok pénzbe kerülnek az egyetemi évek
Forrás: Illusztráció/ÉM-archívum
Fotó: Ádám János
A Diákhitel Központ információi szerint a felsőoktatásban részt vevő tanulók számára elérhető hitelkonstrukciók közül a Diákhitel 1 és a Nyelvtanulási Diákhitel kamata a következő félévben is rekordalacsony, 1,99 százalék, míg a költségtérítéses hallgatók által igényelhető Diákhitel 2 továbbra is kamatmentes. Az utóbbi időben alacsony jegybanki alapkamat hatására igen kedvező feltételekkel juthattak hazánkban hitelhez az emberek (személyi kölcsön esetén körülbelül 6,95 százalékos kamattal lehet számolni), ám a diákhitel kondíciói ezekhez képest is jónak mondhatóak.
Kik veszik fel?
A diákhitel lényege, hogy a hallgatók olyan kölcsönhöz jussanak, ami segíti őket a mindennapi kiadások kezelésében, és amit nem kell életük végéig törleszteni. Régebben sokan panaszkodtak arra, hogy a diákhitel olyan teher, amit, a munkába állás kezdete után számítva, hosszú időn keresztül cipel magával az ember. Az 1,99 százalékos kamat azonban talán mégis kisebb vállalást jelent hosszú távon.
Akinek a hétköznapi megélhetéshez van szüksége bizonyos kiegészítésre, esetleg a lakhatás költségeit finanszírozza – hiszen a megemelkedett albérleti díjak egyre nagyobb kiadást jelentenek a hallgatók számára –, azok számára optimális választás lehet a diákhitel.
Albérlet és rezsi
Irlanda Kristóf például a fent említettek mellett utazásra költi a fennmaradt összeget.
– Az albérleti díj és a rezsi az, aminek a finanszírozására elsősorban felvettem a diákhitelt, ezekhez ugyanis a tanulmányi ösztöndíj kevés lett volna. Havi 40 ezret kapok, amiből ha szűken is, de a Kaposváron tanuló barátnőmet is meg tudom látogatni.
Van olyan is, aki a költségtérítés finanszírozására használja a diákhitelét.
– 2016-ban jelentkeztem a Miskolci Egyetemre, de csak pótjelentkezéssel sikerült felvételt nyernem, ott pedig csak fizetős helyek voltak – meséli lapunknak Trója András bölcsészhallgató. – Tanári szakon akkor 330 ezer forint volt a féléves tandíj és 50 ezer forint a regisztrációs díj, így kénytelen voltam diákhitelért folyamodni. A fent leírtak végett olyan opciót választottam, hogy a folyósított összeg nem az én számlámon futott át, hanem egyenesen az egyetemére ment. A jó átlagomnak köszönhetően egy év után átvettek állami ösztöndíjas képzésre, de így is van már egy kisebb hitelem: amikor meghalt édesanyám, könnyítést kaptam, így 400 ezer forint csak a tartozásom.
A Corvinusra járó Fazekas Viktor számára is szükségszerű volt felvenni a diákhitelt, hiszen a budapesti lakhatás komoly költségekkel jár.
– Mikor az első, meglehetősen olcsó albérletemnek vége lett, nagyon gyorsan kellett újat találnom. Akármennyire leadtam a igényeimből, az új szoba így is drágább volt, mint amennyit ki tudtunk gazdálkodni (diákmunkában dolgoztam, a jövedelmem nagy részét apámtól kaptam), úgyhogy az addigi albérlet és az új albérlet közti árdifferencia fedezésére vettem fel a diákhitelt.