Katonák lepték el a Bükköt

A Komlóstetőn, Berekalján, Hámorban, Lillafüreden élők és megfordulók, illetve a Bükkben kirándulók szerdán könnyen találhatták magukat szembe egy katonai rajjal, vagy járművel. A fokozott katonai jelenlét és csapatmozgás miatt azonban nem volt ok az aggodalomra, ugyanis az egyenruhások egy háromnapos verseny részeként tartózkodtak a megyeszékhelyen és környékén.

Súllyal teljesítették

A Debrecenben állomásozó Magyar Honvédség 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezrede már hagyományos módon rendezi meg novemberben a Szent Márton Nemzetközi Felderítő Versenyt. Az idei, XIV. Szent Márton napi eseményt 5-7-e között rendezik meg, melynek középső napján, szerdán a Bükk adta a hátteret a csapatok versengésének. A verseny célja, hogy az alakulatok által delegált csapatok lőkészségét, ügyességét, fizikai felkészültségét és tájékozódó képességét összemérje. Az első napon lövészettel kezdtek, és az utolsón fegyveres váltóversennyel zárnak a hajdúhadházi lő- és gyakorlótéren a csapatok, azonban szerdán egy 38 kilométeres, hét feladattal tarkított, jobbára erdei megmérettetés várt az összesen tíz, a magyar mellett román, horvát és lengyel alakulatra. A távot teljes felszereléssel és fegyverrel kellett teljesíteni, a hátizsáknak pedig legalább tíz kilót kellett nyomnia az enni és innivalón kívül. A hét feladat között vol késdobálás, kötélhíd, sebesültszállítás, utánpótlás-szállítás, keresés-kutatás megszervezése és megvalósítása, vízi átkelés csónakkal, illetve akadálypálya.

A vízi átkelést a Hámori tavon kellett a csapatoknak abszolválni, méghozzá úgy, hogy csupán egy evező állt a rendelkezésükre, a többiek felszedett botokkal, vagy a kezükkel hajtották a csónakot. A tó másik oldalán egy koordinátához jutottak, amelyet visszatérve bemértek a térképen, és ez alapján keresték meg az utolsó akadályt. Az induló és érkezési pont Komlóstetőn volt, tehát szép nagy kört kellett leírniuk a csapatoknak, amely alaposan elfárasztotta őket, főleg, mert a terepen mindenhol hatalmas sár várta őket, köszönhetően annak, hogy még éjjel is esett az eső. A pálya azonban eredetileg még hosszabb lett volna, végül egy sarokpont elhagyásával csökkent nyolc kilométert.

A kitartást tesztelték

– Én mentem végig elsőként a pályán, hogy lemérjük mennyi idő alatt lehet teljesíteni, és mennyire fárasztó. Bizony majd egész nap megtart, és alaposan kifárasztja a résztvevőket, de ez volt a cél – mondta el érdeklődésünkre Varga Sándor, az ezred megbízott vezénylő zászlósa, aki a vonalvezetését kijelölte a pályának és kitalálta a feladatokat hozzá. – Az elmúlt években inkább futós pályákat raktunk össze, de szerettem volna egy katonai jelleggű pályát idén, ahol inkább a kitartás a lényeg, nem pedig az, hogy milyen jól tudnak futni. Így az állóképességet és az erőt is próbára tettük most a nap folyamán. Szerdán húsz milliméter csapadék esett a térségben, így, ha ma is esett volna, az már nem befolyásolta volna igazán a versenyt, mert már így is nagy a sár a mindenhol – tette hozzá.

Az utolsó csapat már sötétben érkezett be a Komlóstetőn kialakított finisbe, és mindenkire ráfért a pihenés a zárónap előtt.