„Itt sincs kolbászból a kerítés”

„Negyedik esztendeje dolgozom Belgiumban, többnyire Brüsszel közelében. Egy alkalmi csapattal jöttem ki annak idején, ismerősöm ajánlotta, hogy próbáljak szerencsét, mert ha megbecsülöm magam, szorgalmas vagyok, akkor sokkal jobban kereshetek, mint Magyarországon” – mondta el Béla, aki nem kívánt többet elárulni magáról, csak még annyit, hogy megyénkből származik és családja is itt él.

Nehéz volt, de megérte

Béla korábban hosszú ideig dolgozott egy külföldi érdekeltségű cégnél, számítógépes munkát végzett, de leépítés volt és neki is mennie kellett. Eleinte otthon próbálkozott új munkahelyet találni, de megunta a kilincselést. Akkor kapta az ajánlatot ismerősétől, hogy üresedés van egy belgiumi építési vállalkozásnál. Később az is kiderült, hogy nem egyszerűen üresedés van, hanem nagy megrendelések érkeztek, amik akár többéves folyamatos munkát ígértek.

„Belevágtam. Pedig nem volt egyszerű. A feleségem itthon maradt a három gyerekkel. A legkisebb alig pár hónapos. De éppen ezért volt szükség arra, hogy az eddigieknél sokkal jobban keressek, mert nagyon kell a pénz. Nagyobb lakás is kellett volna már” – mondja Béla.

Bár addig Béla inkább számítógépes dolgokkal foglalkozott, a brüsszeli munka építőipari jellegű volt. Glettelés, festés és – legfőképpen – gipszkarton falak építése. „Volt némi gyakorlatom ezekben, de eleinte nagyon megterhelő volt, hogy napi 8-10 órában folyamatosan ezt csináljam – tette hozzá. – Meg kellett szoknom.”

– Negyedik éve dolgozom kint. Nem akarom már sokáig csinálni, mert hiányzik a családom. Vágyom haza. Az itt megkeresett pénzből nekivághattunk a nagyobb lakásnak, nagyobb kocsinak, bútorokat is vehettünk. Megvan már az anyagi biztonságunk – fogalmazott Béla.

Elvándorlási egyenleg

Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága évtizedek óta csökken. A születések és halálozások arányából adódó természetes fogyáson túl az elvándorlás a fő gond a megyében. És így van ez már hosszú esztendők óta.

Az előbb említett Bélához hasonlóan nagyon sokan mennek külföldre szerencsét próbálni, és ma még egyre többen úgy, hogy a befogadó ország állampolgárságát is igyekeznek megszerezni, azaz – terveik szerint – életvitelszerűen is szeretnének hosszabb távon kint maradni. Érdekesség, hogy ők jelentik a kisebb gondot. Ugyanis már hosszú évek óta a jelentős belföldi elvándorlás csökkenti igazán a megyei lakosságszámot.

A legutóbbi, már auditált adatok szerint 2017-ben például 4135 fős belföldi vándorlási veszteséget regisztráltak Borsod-Abaúj-Zemplénben. Ez azt jelenti, hogy megyénkből az ország más részébe 16 100 fő vándorolt el abban az évben (32 százalékuk a fővárosba, 13 százalékuk Pest, 9,4 százalékuk Heves, 9,2 százalékuk Hajdú-Bihar megyébe). Ugyanakkor a megyébe belföldi vándorlás következtében közel 12 ezren érkeztek, 29 százalékuk a fővárosból, 12 százalékuk Heves megyéből, egyaránt 11 százalékuk Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyéből. Ez persze sovány vigasz.

Legtöbben a jobb megélhetés reményében mentek el innen. A megyében 2017-ben minden korcsoportban negatív volt a vándorlási egyenleg, különösen a 30–39 évesek és a gyermekkorúak esetében. Azaz a fiatal egyedülállók és a nem idős családok gyerekestől vándorolnak el leginkább.

Pró és kontra

A témáról szóló legutóbbi cikkünkhöz soktucatnyi hozzászólás érkezett Facebook-oldalunkra, pró és kontra…

Ádám: „Kint az elindulás nehéz. Sokan például egy mosogatói állás kipróbálása után kábé 3 hónap után hazajönnek, mert keveset kapnak és sok a meló. De aki kihúz 1-2 évet, annak már több esélye van például a szakmájában idekinn dolgozni. Sokkal jobb idekint dolgozni, de itt sincs kolbászból a kerítés…”

István: „A külföldön dolgozó vendégmunkás és a külföldön dolgozó, oda is adózó nettója között azért van különbség, akár 35–40 százalék.”

Zsolt: „A családdal nem töltött idő az háromszoros ki­esés.”

Sándor: „Egy napra itthon egy kőműves 30 ezerért sem akar munkát vállalni. Pedig kint sem kap többet.”