Kutyarehab indul a MÁSA-nál az antiszociális ebeknek

Miskolc - A kutyáknak is meg kell tanulniuk a társas együttélés szabályait.

Bele se gondolunk, de bizonyos okokból a kutyák is antiszociálissá válhatnak. Ennek sok tünete lehetséges, de annyi biztos, hogy az emberrel együttélésre alkalmatlanná teszi őket. A Miskolci Állatsegítő Alapítvány (MÁSA) most rehabilitációs programot indított a problémás kutyák kezelésére, hiszen ők leggyakrabban esélytelenül indulnak az örökbefogadási versenyen.

Az adoptálási sorrend végén

Akárcsak az embereknek, a kutyáknak is meg kell tanulniuk a társas együttélés szabályait. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez sérül. A MÁSA-nál él olyan állat, aki erdőben nőtt fel, nem tudja, hogyan viszonyuljon az emberhez. Másik példa, amikor az emberek bánnak olyan cudarul az ebbel, hogy ő inkább elfordul tőlünk: a trauma hatására félénk lesz, visszahúzódó, vagy éppen agresszióban nyilvánul meg a szocializációs deficitje.

Rengeteg kutya van a szervezet telephelyén, akik nagy része adoptálható, azonban nyilván a többség cuki kölyköket keres, aztán a sorban következnek az idősebb példányok, a sor legvégén pedig valahol ott parkolnak az esélytelenségben azok az állatok, akik tulajdonképpen nem is alkalmasak az örökbefogadásra. A MÁSA végcélja márpedig nem az, hogy befogadják a bajba jutott kutyákat, és életük végéig ketrecben éljenek a telepen. Az ideális az, ha új otthont találnak egy felelős gazdival, aki minden igényüket kielégíti.

Esetfüggő

Hatalmas munka szükséges ahhoz, hogy a sérült kutyák is befogadható állapotba kerüljenek. A rehabilitációs projekthez bárki csatlakozhat, a türelmen kívül talán csak állatszeretetre van szükség.

R. Nagy Csilla önkéntes koordinátor elmondta, hogy esetfüggő a gyógyulás időtartama, de egy konkrét példát felidézett. Három hónapra volt szükség csak ahhoz, hogy az egyik kutya a vele foglalkozó önkéntes kezéből elfogadja az ételt.

Szóval nem egyszerű vállalás, egy kitartáspróba ez az önkéntesek részéről (is). A programindító tájékoztatón azt viszont a szakemberek is hangsúlyozták, hogy ez elköteleződéssel jár. Ha valaki elkezd foglalkozni egy kutyával, akkor rendszeresen látogatni kell – legalább hetente egyszer –, máskülönben csak több kárt okoz, mint amennyit segít. Ha az állat elkezd megnyílni, de elmarad az új bizalmasa, akkor csak tovább romlik az állapota.

Cservák-Farkas Szilvia nem most kezdte az önkénteskedést, és egy roppant komoly feladat elé állította magát. Ő „vette kezelésbe” a „Róka-kölykök” becenevű testvérhármast, akik vadon, erdőben nevelkedtek mielőtt a MÁSA-hoz kerültek volna. Szilvi nagy állatbarát, van 5 macskája és (most éppen) 1 kutyája. Esélyt akart teremteni a Róka-kölyköknek az örökbefogadásra. Három éve vannak a telephelyen, de még mindig csak Szilvit fogadják el. A kezdetekben nem lehetett hozzájuk érni, mindentől féltek. Az első három hónapban csak ismerkedtek, utána sikerült először pórázon elvinni őket sétálni. Ez egy mérföldkő volt, azóta relatíve könnyebb velük a munka, viszont még mindig nem állnak készen a teljes értékű kutyaéletre. Sok munka vár Szilvire és a Róka-kölykökre.

Várják a jelentkezőket

Aki csatlakozni szeretne a kutyarehabilitációs programhoz, bármikor megteheti, miután felvette a kapcsolatot a Miskolci Állatsegítő Alapítvánnyal. Nincsenek kimondott alkalmak, amikor látogatható a páciens, de az említett minimum rendszeresség követelmény. Azt viszont minden potenciális önkéntes vegye figyelembe, hogy itt nem szokványos kutyákkal foglalkoznak, nem kapja meg (rögtön) azt a szeretetet, mint egy kutyagolás során, de a szakemberek segítenek. Apró, hálás lépések vezetnek a rehabilitált kutyalét felé.

- ÉM-KCS -