2017.12.29. 08:09

Állami elismerést kapott Holdoner István

Mezőkövesd - A Graf-Állványzat Kft. ügyvezetője hamarosan nyugdíjba vonul s átadja a stafétát.

Magyar Gazdaságért-díjat kapott nemrégiben Holdoner István, a mezőkövesdi Graf-Állványzat Kft. ügyvezetője. A cég két és fél évtized alatt a város egyik legnagyobb vállalkozásává nőtte ki magát, az igazgató pedig év végén nyugdíjba vonul. A cégvezető 1972-ben végezte el a gépipari technikumot, majd az Autóvill elődjénél kezdte a munkát.

Pályája első két évtizedét az Autóvillnél, illetve az NDK-ban töltötte felváltva, s 1981-ben tért végleg haza. A nyolcvanas években már belekóstolt a vállalkozásba, hiszen előbb takarító, majd esztergályos-lakatos kisiparos volt, de az NDK-s tapasztalat is jól jött, hiszen bár szocializmus volt, a szemlélet akkor is hasonlított a nyugatnémetekére. 1989-ben a tibolddaróci osztrák–magyar vegyesvállalatnál, a JTB Kft.-nél helyezkedett el vezetőként, s már itt elkezdtek állványokkal foglalkozni, de csarnok híján a Harsányi TSZ alvállalkozóként készítette számukra az állványzatot. Az osztrák tulajdonos, Graf úr nem volt maradéktalanul elégedett, így arra kérte Holdoner Istvánt, hogy új cégben folytassa a tevékenységet.

– A Ferro-Holz Kft. 1991-ben jött létre, ez a cég végezte az állványok gyártását, míg az 1992-ben létrehozott Graf-Állványzat Kft. a forgalmazásért felelt. A gyártás 30 emberrel indult, de a piac elvárásainak megfelelően fokozatosan növekedtünk. 2005-ig párhuzamosan működött a két cég, akkor viszont az összeolvadás következett. A fejlődés a 2008-as válság kitöréséig töretlen volt, a visszaesés után ma már kétmilliárd forintos forgalmat bonyolít a vállalkozás, amely 120 embernek ad munkát. Termékeink 80–85 százaléka Ausztriába, onnan pedig Nyugat-Európába kerül – mutatta be a vállalkozást Holdoner István.

Állványok készítésével több cég is foglalkozik Magyarországon, de a legnagyobbak külföldi tulajdonban vannak és a használtimport is jelentős. Számos típus készül, a Graf egy bizonyos fajta könnyű állványt készít.

– Folyamatosan gépesíteni, fejleszteni kell a gyártási folyamatot, hogy megfelelő áron tudjuk előállítani a termékeket. Az állványgyártás nem egy bonyolult dolog, kell hozzá tudás, de nem kell hozzá óriási beruházás. A piacon viszont kemény a verseny, nyomottak az árak – magyarázta Holdoner István.

Mint mondta, mindig vannak újítások annak érdekében, hogy könnyebb legyen a munka az állványokkal és minél több fajta épülethez föl lehessen használni a szerkezeteket. Bár nincs új a nap alatt, azért a kezdetek óta így is több mint 1800-féle terméket gyártottak, vagy éppen készítenek a mai napig. Előfordult, hogy a megrendelő egy különleges épületet épített, s ehhez kellett kitalálni közösen egy megoldást, amelyet megcsináltak. Ha megkérdezik őket, tanácsokat adnak a munkákhoz, hiszen sok olyan megoldást ismernek, amelyet idehaza még nem alkalmaztak, így meg tudják oldani a felmerülő problémákat.

– Érdekes projektünk volt a Rózsák-tere, illetve a budapesti körszálló építése, amikor az ívet követő állványokat kellett készítenünk, ráadásul 66 méter magasságig. Magyarországon ez volt a legmagasabb épület, amelyhez állványokat gyártottunk. De készültek állványzatok székesegyház felújításához és más különleges helyszínekhez is. A legfontosabb a biztonság, az állványokon emberek dolgoznak, ezért a szigorú előírásokat kell betartanunk – magyarázta a leköszönő cégvezető, aki örül az elismerésnek, s hogy vannak emberek, akik elismerik élete munkáját.

December 31-ével vonul nyugdíjba, de jövőre is bejár még a munkahelyére. Utódja az osztrák tulajdonos fia lesz, aki már ma is itt van és tanulja a magyar nyelvet. Holdoner István nemrég átesett egy műtéten, s most a rehabilitációja folyik, így naponta csak rövid ideig dolgozik.

– A lábadozás megmutatta, hogy munka nélkül is el lehet lenni. Több időm jut majd a családra, az otthoni feladatokra és a horgászatra. Utóbbi az örök hobbi, vannak szép trófeáim és a heti egy alkalmat mindig rászánom az utóbbi években. Pénteken délben lemegyek Sarudra, s szombat délig lent vagyok a barátokkal – mondta Holdoner István.

A másik pedig a kézilabda, hiszen a Mezőkövesdi Kézilabda Club tiszteletbeli elnöke. Az utóbbi közel negyedszázad jó részében töltötte be az elnöki pozíciót, bár igyekezett a háttérben maradni. Tállai András akkori polgármesterrel még az első NB I/B-s időszakban megbeszélték, hogy élvonalbeli csapatot szeretnének a városban és ez sikerült is, az ő elnöksége idején érték el legjobb bajnoki helyezésüket, a hetedik helyet az NB I-ben. A városnak ismertséget hozott a kézilabdacsapat szereplése. Ugyancsak nagy szerepet játszott abban, hogy a volt szövetségi kapitány, Skaliczki László elvállalta a csapat irányítását, vele a Magyar Kupában bronzérmet és negyedik helyet ért el a csapat.

Nyelvismeret, tudás

Holdoner István családjával kétéves korában költözött Mezőkövesdre Ercsiből. Apai nagyapja sváb származású volt, így könnyen megtanult németül, s ez nagy előnyt jelentett számára a külföldi munkában és az osztrák partnerrel való kapcsolattartásban is. Természetesen a német nyelv ma is fontos a családban, gyermekei, unokái, dédunokája is beszél, tanul németül. A cégvezető elmondta, eredetileg gépészmérnök szeretett volna lenni, de végül nem tanult tovább, inkább a munka mellett döntött. Szerinte a gyakorlatban több tudást magába szívhat az ember, mint az iskolapadban.

- ÉM-TB -