Dominik már biciklizik és focizik is

Sály - A súlyosan megégett kisfiú egyik álma teljesült: otthon tölthette a nyári szünetet.

Kicsiny, düledező ház előtt parkolunk le Sályban. Két kisgyerek dugja ki kíváncsian orrát a kapun. Egyikük Dominik, megörülünk neki, ő is mosolyogva fogad bennünket, majd fürge léptekkel mássza meg a három lépcsőt, ami a ház konyhájába vezet. Óriási eredmény. Az is, hogy Dominik otthon van, és az is, hogy lépcsőt mászik. A kisfiú ugyanis kerek egy évet töltött kórházban, és 2016 húsvétja óta ez az első iskolai szünet, amikor több hétig itthon lehet a családjánál.

Szeretnénk majd egy fürdőszobás házba költözni." Suha Judit

Dominikről sokszor írtunk már portálunkon. Ő az a kisfiú, aki tavaly húsvétkor olyan súlyosan megégett, hogy a B.-A.-Z. Megyei Kórház Gyermek­egészségügyi Központjában hónapokig küzdöttek az életéért az orvosok. Amikor először meglátogattuk a kórházban, csak nagy barna szemei látszottak ki a fehér kötésből.

Ma még hordania kell a kompressziós ruhát, és a légcsőtubust sem távolították el, de látni rajta, hogy boldog, és egészen úgy viselkedik, mint bármelyik 9 éves kisfiú. Az orvosai is azt mondták annak idején, hogy igazi kis hős, hiszen hónapokig tűrte a fájdalmas műtéteket, kötözéseket, kezeléseket.

Számolta a napokat

Most azonban már beszélgetni is van kedve.

– A nyári szünet elején engedtek haza. Anyukámtól tudtam meg, hogy hazajöhetek, és nagyon örültem. Csak számolgattam a napokat, hogy mennyi van még hátra, és vártam, nagyon vártam a napot, hogy végre induljunk. De még volt néhány nap tanulás a kórházi iskolában – sorolja. – Jól ment a tanulás. Volt matek, írás, olvasás.

Megtanultam minden betűt, de azért még gyakorolni kell, hogy jól menjen az olvasás. Azt mondta a kórházban a tanító néni, hogy ügyes vagyok. Volt kedvem tanulni, mert már hiányzott az iskola – teszi hozzá Dominik.

Majd mutatja, hogyan fogta meg a ceruzát, hiszen ez számára nem könnyű feladat, hiszen az ujjai is megégtek, és kezét nem tudja úgy mozgatni, mint a baleset előtt.

Majd itthoni élményeiről mesél: Mátéval, a bátyjával focizni szokott és biciklizni, a húgával, Melisszával pedig egyszer, amikor a nagynénjük vigyázott rájuk, kipakolták az összes játékot a szekrényből. Olyannyira, hogy a szobában lépni sem lehetett.

Dominik nagyon élvezi, hogy végre olyasmit csinálhat, mint bármelyik kisfiú. Elárulja: kedvenc játéka a kardozás, főként Melisszát szokta kinevezni ellenségnek, hogy megvívhassanak. De a játékautóival is gyakran játszik.

– Nyári szünet után vissza kell menni a kórházba – jegyzi meg. – De anyukám azt mondta, hogy vesz nekem egy tabletet. Délelőtt gyógytorna van, és kezelések, ebéd után kezdődik az iskola – ismerteti a kórházi napirendet Dominik, hiszen azt már jól ismeri.

Átérezte a fájdalmát

Közben megérkezik a 11 éves Máté is, aki arról mesél, hogy nagyon hiányzott nekik Dominik.

– Sokat emlegettük, mindig azt üzentük neki, hogy ha majd hazajön, sokat fogunk együtt játszani. Mindig a kocsikkal játszott a legszívesebben. De sajnáltam is őt, mert átéreztem, hogy milyen rossz lehet neki. Most nagyon vigyázunk rá, főleg focizni szoktam vele. Gólt nem tud rúgni nekem, mert kivédem – állítja. Dominik közbeszól:

– Azért rúgtam már neked gólt!

A gyerekek édesanyja, Suha Judit is boldog, hogy kisfia végre itthon van. A házukból azonban mindenképpen szeretnének egy jobba költözni, mert ebben nincs fürdőszoba, ami nélkülözhetetlen lenne, főleg Dominik miatt. Már kinéztek egy házat, kétszobás, konyhás, fürdőszobás. Fala szigetelt, műanyag ablakai vannak, és ugyanabban az utcában áll, ahol most laknak. Van egy kis pénzük, amit jószívű olvasóinktól kaptak, a többit megpróbálják részletekben fizetni, bár ez nem lesz könnyű, hiszen Judit egyedül neveli 4 gyerekét. Költözni azonban csak 2018 októberében tudnak majd, mert a ház tulajdonosa addigra tudja átadni az ingatlant.

Megtudjuk tőle azt is, hogy Dominiknek a nyári szünet ideje alatt is járnia kell a kórházba gyógytornára és masszázsra, és itthon is nagy figyelmet kell fordítani bőrének kezelésére.

Az a borzalmas nap

Dominik 2016 húsvétján a házuk előtti füves-bokros területen játszott. Észrevett egy égő bokrot, és úgy gondolta, hősies cselekedet lenne azt eloltani, mivel akkor épp „batmaneset” játszott. A játékból azonban majdnem tragédia lett. Az akkor 8 éves kisfiút kritikus állapotban szállították be a megyei kórház gyermek-aneszteziológiai és intenzív osztályára, testének 80 százalékán mély, II–III., helyenként IV. fokú égési sebekkel, emellett súlyos légúti égést is szenvedett.

A fej és a nyak sérülése miatt a légcsövön külön nyílást kellett ejteni és tubust behelyezni. Az orvosok akkor sajtótájékoztatón számoltak be a heroikus küzdelemről, amelyet Dominik életben maradásáért folytattak. Elmondták, hogy a kisfiú hősként tűri az újabbnál újabb műtéteket, a naponkénti másfél-két órás kötözést. Később Dominik a GYEK gyermekrehabilitációs osztályára került, ahol elkezdődött rehabilitációja.

- Hegyi Erika -