2017.06.04. 15:21
Robi az ágynál
<em>Amikor felébredtem, Robi állt felettem. Nem tudom, hogy mikor kezdett el őrködni, meg egyáltalán őrzés volt-e, de biztos, hogy ott volt. Nyugalmat árasztott, megfontoltan beszélt. Az a fajta arc, akinek elhiszed, hogy jót akar. Megvan az az „apróság”, hogy kénytelen is vagy elhinni mindent. </em>Juhász-Léhi István írása.
Amikor felébredtem, Robi állt felettem. Nem tudom, hogy mikor kezdett el őrködni, meg egyáltalán őrzés volt-e, de biztos, hogy ott volt. Nyugalmat árasztott, megfontoltan beszélt. Az a fajta arc, akinek elhiszed, hogy jót akar. Megvan az az „apróság”, hogy kénytelen is vagy elhinni mindent. Juhász-Léhi István írása.
Robi ápoló. Tudják, az a nagybetűs, aki ugyan járt Németországban munkaügyben, de mégis hazajött. Nem gyártott belőle ideológiát, egyszerűen a kevesebb van és volt, hogy sokkal több. Szóval Robi állt felettem, a karjaimból branülök kandikáltak, ő pedig A katedrálisról, Ken Follett könyvéről kezd el beszélni. „Egy nappal korábban nem is volt biztos, hogy beszélgetünk, most meg milyen jó erőben vagy!” – füllentette. A jó erőt, azt nem hittem, az eleje lehetett inkább igaz.
Amikor nem volt Robi ápoló a szobában, akkor néha izgultam. Akkor is volt, aki pelust cserélt, ám vele váltottál két szót és nyugodt voltál. Nagyon sok Robi, Zsuzsa, Éva, Heni, Feri, Ildi, Erika van, és nem csak a betegágyak mellett. Ott vannak a katedránál, a gyártósoroknál, az utakon, a falakon és azon túl.
Az ő szenvedélyük működteti az országot.
