A 100 éves Tanító néni köszöntése: köszönjük!

Száz év…. hány emberöltő… kimondani is sok, hát még megélni! Egykori első osztályos korunkbeli tanítónkat, Gaál Györgyné Editke nénit elnézve alig hihető, hogy most ünnepli 100. születésnapját. Mogyorósi István írása.

Pedig 80 esztendeje már, hogy a pályára lépett és a diósgyőri református általános iskolában elkezdte a pályát, és egy életre elkötelezte magát a gyerekeknek, a tanításnak. Nehéz lenne megmondani, hogy az évtizedek során hányunkat tanított meg írni, és hányan szerettük meg az ő jóvoltából az Egri csillagok segítségével az olvasást. Mindig volt a tarsolyában egy-egy szép vers, közöttük is az első helyen a kedvenc: Arany János. Észrevétlenül kaptunk tőle korai belépőt a magyar irodalomba, egyúttal életre szóló muníciót is, amit ki-ki hasznosíthatott később a maga módján. Az egykori kisdiákok közül mára sokan nagymamák, nagypapák lettek. Az első iskolai élményeket azonban őrzi mindannyiunk emlékezete. Hogy is lehetne elfelejteni, mikor a bizonytalanul rótt „t”, görbe írás is kapott a Tanító nénitől egy „szépen alakul” biztatást?

Manapság az elsősök már magabiztosan kezelik a számítógépet, és okostelefonok segítik őket a tanulásban. Egy dolog azonban mára sem változott. Ahogy régen nekünk, nekik is kell az okos, szeretetteljes simogatás, a biztatás.

Talán ez a legfontosabb, amit a Tanító nénitől megtanultunk, amit mi is igyekszünk megtanítani gyerekeinknek, hogy egyszer majd ők is továbbadják az utódoknak.

100. születésnapján mindezért szeretnék köszönetet mondani valamennyi egykori tanítványa nevében és nagy szeretettel köszöntöm egykori diákjaként.

- Mogyorósi István -