Az életkedve megmaradt Hutka Dezsőnek

Fony - Hutka Dezső szerint dolgozni kell, mert annak mindig van eredménye.

A fonyi polgármesteri hivatalban hallottunk először Hutka Dezsőről. Azt mondták róla, négy cikluson keresztül a település alpolgármestere és a közösség egyik mozgató­rugója volt. A sors azonban nem kímélte, egyik lábát amputálni kellett érszűkület miatt. De a műtét után sem ül búskomoran a sarokban, továbbra is elvégez minden munkát a ház körül és a kertben is. Sőt, a Mária vendégházat együtt vezeti feleségével, Marikával.

A vendégház régen iskolaként működött.

Hutka Dezső

Természetesen szerettünk volna megismerkedni Hutka Dezsővel, szerencsénkre otthon találtuk. Váratlanul érte a találkozás, de szívesen mesélt életéről, olykor elérzékenyülve idézte fel sorsának nehezebb fordulópontjait.

Három gyűrű

18 éves volt, amikor a miskolci drótgyárban kezdett dolgozni. Itt a munka mellett több tanfolyamot is elvégzett, majd jött a katonaság. Erről csak annyit mondott:

– Jó volt, csak hosszú volt. Akkor még 27 hónapig tartott a sorkatonai szolgálat.

Megjegyzi: egyébként a mai fiatalokra is ráférne legalább egy év katonaság.

25 éves korában elhatározta, megnősül. Gyűjtögette a pénzt szorgalmasan. Még ma is emlékszik, 7500 forintba került a három gyűrű. Megkérte Marika kezét, aki igent mondott. Mindketten Fonyban laktak, sőt szomszédok voltak. Két fiuk született, ma már 2 unokájuk is van.

Gerincműtét

Dezső a drótgyár után az ÉMÁSZ encsi telephelyén kapott munkát, majd gerincműtétje miatt már nem tudott felmászni az oszlopokra. Így került a vizsolyi tsz-be, ahol vagyonőr lett. Később aztán leszázalékolták a gerince miatt. Munkakedve azonban megmaradt, otthon kezdett el gazdálkodni. Dolgozott, amennyit csak bírt. Voltak teheneik, sertéseik, sok baromfi, és nyúltenyésztéssel is foglalkozott addig, amíg megérte. Bérelt földje is volt, és két sor barackosa, ez utóbbi még mindig megvan.

Megtudjuk, a ház, amiben laknak, szolgálati lakás volt valamikor, a vele egy portán álló mostani vendégház pedig iskolaként működött. Mindkettőt megvették, és ahogy az anyagi lehetőségeik engedték, újítgatták, csinosítgatták mindkettőt. Az iskola épülete különösen rossz állapotban volt, pályázati pénz is kellett a felújításához. Ha jó az idő, szívesen kirándulnak erre a turisták, és akkor a vendégház is benépesül, de egyébként csekély a forgalom, tudjuk meg a házaspártól.

Dezsőnek öt évvel ezelőtt rettenetes fájdalmai voltak érszűkülete miatt. Sajnos nem lehetett megmenteni a bal lábát, amputálni kellett.

– Elvette az Isten a lábamat, de elvette a fájdalmamat is – fogalmazott Dezső. Elárulta egyetlen kívánságát is: „Sokáig élni!”

ÉM-HE