A fekete zongora

Hét magyar és három külföldi intézményben helyezik el a tíz Bogányi-zongorát, amelyet a magyar állam korábban megvásárolt. Miskolcra nem jut csodahangszer. Bujdos Attila írása.

Olykor hajlamosak vagyunk valóságként gondolni arra, amit egyébként fura módon valóságnak is érzékelünk."

Ez az Élet melódiája.

Elleszünk nélküle. Elvoltunk valahogy eddig is. Nem könnyen persze, megküzdve a szűkösködő sorssal, amiként errefelé lényegében gyakorlat. Kölcsönzongorákért kuncsorogva a neves szólistáknak, hogy a hangzás is rendben legyen azért, ne kelljen úgy éreznünk, mintha érdemtelenül osztanánk a szeretetünket művészeknek, művészetnek. Az ember, ha komolyan veszi, amit kell. A világot. Benne magát.

Mondanám még, érdekes, kinek mi jut az eszébe rólunk. Saját magunknak például mi, ahogyan olykor hajlamosak vagyunk valóságként gondolni arra, amit egyébként fura módon valóságnak is érzékelünk: létezőnek, hogy a kultúra várost épít. Hogy Tosca az Avason. Bartók-maraton a Jégcsarnokban. És így tovább.

Pedig, közben tessék, mi vevődik észre ebből. Mit látnak a magát valamire is tartó közösségbe. Vagy: mi következik abból, ami van. Még annyi sem, hogy egy Bogányi-zongora.

Könnyű eltévedni. Lehetne ez a tanulság, ha szükségét érezzük tanulságnak. Nem kell folytatást vizionálni abba, amink már megvan. Lássuk be, maguktól nem épülnek valahonnan valahová vezető utak. Kezdenünk kellene valamit azzal, ha egyszer például azt mondja a polgármester, lehetne Miskolc Európa kulturális fővárosa, egyszer meg azt, mégsem. Mi változik fél év, egy év alatt, hogy felejtős legyen a szándék – ki tudja. Kinek a megelégedése ölt alakot a mondataiban, amikor arról beszél, hogy a szint, ahová eljutottunk a kultúrában, országosan kiemelkedő, nem igényel további fejlesztéseket. És hol mondhatja el, aki ezt nem így látja, úgy, hogy ne tűnjön annak, mintha magában beszélne. A jövő horizontja-e, ami néhány hónap alatt semmivé foszlik. Nem is az, hogy miért nem követelmény, de miért nem is természetes a számon kérhető jövőkép. Nem tudni, mit hoz a holnap, de legalább, hogy szeretne valamit, aki szeretne valamit.

- Bujdos Attila -