2016.10.29. 23:08
A CIA keze
<em><strong>Napjaink történései felidézik a halhatatlan hofi gézai fordulatot, melyben a hatalom kvázi megmagyarázhatatlan húzásait mentegető „a CIA keze van a dologban” (szigorúan „c”-vel ejtve) kiszólását figurázta ki.</strong></em> <strong>Pap Gyula jegyzete.</strong>
Napjaink történései felidézik a halhatatlan hofi gézai fordulatot, melyben a hatalom kvázi megmagyarázhatatlan húzásait mentegető „a CIA keze van a dologban” (szigorúan „c”-vel ejtve) kiszólását figurázta ki. Pap Gyula jegyzete.
Bár az átlagember a szomszédjait nehezen választhatja meg, a miniszterelnök esetében talán nem túlzott elvárás, hogy közvetlen családtagjai ne álljanak szoros üzleti kapcsolatban – ha igazak a szomszédról keringő hírek – nemzetközi körözés alatt álló, a terrorizmussal is kapcsolatba hozható kétes üzletemberekkel. A nulla nemzetbiztonsági kockázat bizonygatása, a „CIA kezének” emlegetése csak ront a dolog megítélésén.
A felemásra sikeredett ’56-os megemlékezést tovább rontotta egy másik, szintén az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséget szóba hozó otromba gesztus: az „újra baráti” – mondhatják: már akinek – orosz partner állami televíziójában állítólag finoman szólva degradálva emlékeztek meg a magyar forradalomról, az USA hírszerzésakciójaként leminősítve a történteket.
Mindenki megnyugtatására szolgálhat a hír, hogy a keménységéről híres külügyminiszterünk – ha igaz – bekérette az orosz nagykövetet.
