Idő előtt

Sokkoló. Mármint, ami a szupermarket bejáratánál fogad: füzetek, ceruzák, radír, vízfesték, tornacucc arra figyelmeztet, nemsokára itt a suli. Aztán meg már méltatlankodom, miért júliusban hívják fel erre a figyelmemet. Még szeretnék nyaralni egy kicsit, még vár egy hét szabi, s egy-két hosszú hétvége is akadhat szeptemberig, és ezzel így vannak a lányaim is, tudom jól. Hajdu Mariann jegyzete.

Azt hiszem, egy-két első osztályba készülő gyermek nagyon lelkes anyukáján kívül senki nem akar júliusban tanszert vásárolni. Majd augusztus utolsó napjaiban, mondjuk a legutolsón, amikor – borítékolom, hogy így lesz – az én leendő nyolcadikosom és tizedikesem teszi majd.

Persze, ehhez szoktunk, régóta így van ez a kereskedelemben, amely már október elején elkezdi kínálni a csokitélapókat, október végén már karácsonyi dalok szólnak a hangszórókból, februárban pedig csokinyusziktól roskadoznak a polcok. Túl hosszú így az idő a ráhangolódásra, mire eljön az ünnep, már nem is várjuk.

A jelent nem tudjuk így élvezni. A jó időt, a vízpartot, a napozást, a jeges italt a kerthelyiségben. Most még gyűjtögetni kell az energiát a téli napokra. A munkahelyre, az iskolapadba. Annak van itt az ideje.

- Hajdu Mariann -