2015.01.10. 12:00
Nézőpont: Dátum a lap alján
<em>Nem tudom, ki hogy van vele, nekem általában január végére sikerül megszoknom az új évet. Addig csak ízlelgetem, barátkozom vele, leírni sem tudom, mindig az előzőre áll a kezem. Most is ez a helyzet, több hivatalos papírt is sikerült eddig rontottá nyilváníttatnom azzal, hogy 2014-es dátummal láttam el. Próbálom emlékeztetni magam, hogy már 15-öt írunk, de én még nem tudom leírni</em>. <strong>Szántó Rita jegyzete</strong>.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem általában január végére sikerül megszoknom az új évet. Addig csak ízlelgetem, barátkozom vele, leírni sem tudom, mindig az előzőre áll a kezem. Most is ez a helyzet, több hivatalos papírt is sikerült eddig rontottá nyilváníttatnom azzal, hogy 2014-es dátummal láttam el. Próbálom emlékeztetni magam, hogy már 15-öt írunk, de én még nem tudom leírni. Szántó Rita jegyzete.Talán hó végére elkészül a számvetésem, talán akkorra letisztul bennem, hogy mi történt tavaly, mit adott és mit vett el az elmúlt év. Panaszom nem lehet rá. Sok szépet hozott, sok-sok boldogságot, újdonságot, örömet, élményeket, szép emlékeket. 2014 egyik legfontosabb ajándéka talán az volt, hogy munkám során számos új, értékes embert ismertem meg. Beleshettem az ő világukba, részese lehettem egy időre az életüknek, és feltöltődhettem abból a pozitív energiából, amit ők közvetítenek a világba.
Ez ad erőt akkor is, amikor a veszteségekkel kell szembenéznem. Sajnos ez is billegteti a tavalyi év mérlegét. Egy rokon, aki hosszú szenvedés után hagyott itt minket. Akinek megváltás volt, hogy örökre lehunyta szemét. És egy barát, kolléga, aki csak úgy hirtelen, el sem köszönt…
Még fel kell dolgozni. Az évet, a jó és rossz eseményeket. Helyre kell tenni a fogadalmakat, a reményeket, amikkel az új évnek indultam. Még ízlelgetni kell az új évet. Még elrontok pár hivatalos papírt, még leírom párszor, hogy 2014. De szép lassan helyére kerül minden. A dátum is a lap alján…
