Vendégkommentár: A bejegyzés

Egyedül neki van elég befogadóképessége arra, hogy minden embert észrevegyen, szívébe írjon. Erdő Péter bíboros írása.

Van valami titokzatos minden összeírásban. Különösen az emberek összeírásában.

A Krónikák 1. könyve így vezeti be a Dávid király által rendezett népszámlálás elbeszélését: „A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: ’Menjetek, és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el az eredményt, hogy megtudjam a számát!’” (1Krón 21,1-2).

Véteknek érezték a régiek a nép megszámlálását. Hiába érkezett meg az eredmény, nem maradt el Isten büntetése. Olyan pestisjárvány sújtotta az országot, hogy a korábbi statisztikák mind érvényüket vesztették. Valamiképpen az Istentől kiválasztott ember méltóságával érezték ellentétesnek, hogy ki-ki csupán egy szám formájában jelenjen meg.

Salamon királyról azután azt olvassuk, hogy az országban lakó idegeneket számláltatta össze. A százötvenháromezer-hatszázból pedig, akiket talált, mindenkit kényszermunkára rendelt, „hetvenezret teherhordónak, nyolcvanezret kőfejtőnek a hegységbe, háromezer-hatszázat meg felügyelőnek” a többiek munkájának ellenőrzésére (2Krón 2,16-17). Nem volt valami népszerű és megnyugtató dolog az effajta összeírás.

Nem csoda hát, ha Augustus császár kemény parancsa az egész birodalomra kiterjedő népszámlálásról szomorú komolysággal vezeti be Jézus születésének történetét. Máig vitatják a tudósok, hogy valóban Quirinus helytartó idejében, vagy inkább egy ciklussal korábban volt a legelső római népszámlálás Palesztinában. Igen valószínű, hogy a rómaiak felé szervilis Heródes király mintegy önként egyezett bele, hogy az ő országára is kiterjedjen a birodalmi akció.

Lukács evangélista négyszer is megismétli az erről szóló sorokban az írás, a beírás, az összeírás említését.

Hatalom a tudás. Hatalom az információ. Hatalom a statisztika. Bármilyen anyagra rögzítik is az adatokat, szinte testetlen információvá válik az ember. Az ókor nagy királyai és császárai nem is álmodhattak olyan elektronikus adatbázisokról, amilyennel a mai világ hatalmasai rendelkeznek. Nemcsak az emberek ujjlenyomatát, szembogarát, de már a DNS-ét vagy akár a géntérképét is meg lehet őrizni. A tájékozódásunkat segítő GPS berendezés mozgásunkat is könnyen követhetővé teszi. Akinek a nevét pedig beírták, akit regisztráltak, arról azért akarnak tudni, hogy használják is valamire az információt. Akár a vásárlási szokások, akár a véleménye, akár az tűnik érdekesnek, hogy alkalmas-e az illető – mondjuk – katonai szolgálatra. A székely népnek is, a jobbágyi terhektől hajdan mentes, „szabad székely népnek” a tagjairól a legtöbb régi információt mégiscsak a katonai összeírások tartalmazzák. Azok tükrözik, hogy egy-egy portáról hány fegyverbe fogható ember volt köteles bevonulni.

Kosztolányi Dezső sem hiába sóhajt fel:

„Beírtak engem mindenféle Könyvbe

és minden módon számon tartanak.

Porzó-szagú, sötét hivatalokban

énrólam is szól egy agg-szürke lap.

Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,

hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.

Nem az enyém már a kezem, a lábam,

és a fejem, az is csak egy adat.

Jobb volna élni messze sivatagban,

vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,

mivel beírtak mindenféle Könyvbe

és minden módon számon tartanak.”

És a megtestesülő Második Isteni Személy elfogadta nemcsak azt, hogy az anyagvilág és az emberi társadalom törvényszerűségei legyenek rá érvényesek, hogy hazája, hogy anyanyelve legyen, hanem azt is, hogy egy birodalom a saját alattvalójaként tartsa számon. Hagyta hát, hogy beírják őt a földi ország könyvébe, beírják ebbe a világba, hogy így megszentelje a világot és minket jegyezzen be az élők könyvébe, amelyet nem emberi kéz vezet és amelynek adatait nem gépek értékelik, hanem az egész világot átfogó isteni bölcsesség. Egyedül neki van elég befogadóképessége arra, hogy minden embert ne csak számként, adatként, hanem élő személyként minden tettével, vágyával és igyekezetével észrevegyen, szívébe írjon és magához öleljen.

Őt ünnepeljük karácsonykor. Az ő születése ragyogja be mindnyájunk életét!

Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke