Ki lopta el a tábornok holttestét?

Miskolc - Miskolc egyetlen ’48-as, Aradon járt katonatisztjének sírját találták meg nemrégiben Diósgyőrben. 1850 tavaszán Dessewffy Kálmán, Bánó András és Bydeskuthy Ernő – mindhárman az Aradon kivégzett Dessewffy Arisztid közeli rokonai – felkerekedtek, Aradra utaztak, és ott kiásatták a tábornok maradványait az aradi vársáncokból. A tetemet Margonyára szállították, majd a családi kriptában eltemették. A történtekről Bydeskuthy Ernő (a szabadságharc után maga is raboskodott az aradi várbörtönben) a naplójában számolt be. Az 1848-as honvéd főtisztről – alezredesről – kevesen tudják, hogy később Miskolcon telepedett le, s Diósgyőrben halt meg 1899-ben, 91 éves korában.

Elvadult bozótosban

Hosszú-hosszú évekre merült feledésbe a története. Egészen addig, míg 2010-ben a diósgyőri régi temető elvadult bozótosában rá nem lelt az elhanyagolt sírra dr. Chlumeczky Ferenc nyugalmazott orvos, aki elindította a sír megmentésének munkálatait. A Vitézi Rend valamint a református egyház támogatásával újították fel 2012-ben. A főtiszt életét a megyei levéltár főlevéltárosa, dr. Rózsa György tárta fel. Ő mesélt nekünk Bydeskuthy Ernő kalandos életéről.

Temesváron született 1808-ban nemesi családba. 1848 nyarától nemzetőr századosként szolgált Sáros vármegyében, ahol a vele oldalági rokon Dessewffy család birtokai is voltak. 1848 novemberének végén már százados a felső-tiszai hadtestnél mint szekerész parancsnok. 1849 májusától őrnagy az I. hadtestnél Nagysándor József parancsnoksága mellett egészen Világosig. A szabadságharc bukása után Aradon hadbíróság elé állították, de mivel a harcok megindulásakor nem volt osztrák tiszti állományban, a vizsgálati fogság után szabadon engedték az aradi várbörtönből.

Kiásatták a holttestet

S ezután következett 1850-ben a kalandos történet, amire a cikk elején utaltunk. Erről így számol be naplójában Bydeskuthy Ernő:

„Hivatalos úton nem kapták ki a holttestet, megpróbálták éjjel kiásni. Az eső és az őr megakadályozta őket ebben. Másnap egy osztrák őrnagy ajánlkozott, hogy kiásatja a halottat, ha egy csomó alárendeltet meg tudnak vesztegetni. Ez megtörtént. Ekkor az őrnagy azt az utasítást adta, hogy küldjenek egy ládát a vár alá, ne koporsót, mert az szemet szúr. Nemsokára visszahozták a ládát s benne a drága gyászos terhet. Csak Margonyán bontották föl a ládát, s akkor látták, hogy a holttest szét van darabolva. Valószínű, hogy a sírfelásók nem tudták a szűk ládába beletenni a hullát, s miután más ládát keríteni nem volt idő: szétvágták a testet, s úgy helyezték el – Margonyán a család alig ismert rá a holttestre, részien mert már a feloszlás előrehaladott állapotában volt, részint mert a szakáll és hajzat színe egészen elváltozott – azt hitték, hogy idegen hullát hoztak Margonyára – mindaddig, míg egy ismertetőjel kétségtelenné nem tette, hogy valósággal Dessewffyé a holttest.”

Visszaemlékezése

A szabadságharc után a hajdanvolt honvédtiszt Miskolcon telepedett le, 1867-ban egyik alapítója, majd alelnöke a Borsodi Honvéd Egyletnek. Az egylet életében aktív szerepet vállalt, erről a ránk maradt korabeli dokumentumok tanúskodnak. 1872-ben mint megyei nyugállományú tüzér ezredest említik, ebben az időben költözik Diósgyőrbe is. 1890-ben jelenik meg visszaemlékezése az aradi 1849-es eseményekről. 1899-ben végelgyengülésben hunyt el, halálhíre a Vasárnapi Újságban is megjelent.

Dr. Rózsa György hangsúlyozta, jelen ismereteink szerint Bydeskuthy Ernő az egyetlen olyan miskolci kötődésű katonatiszt, aki jelen volt Aradon a kivégzéseknél, és sírja miskolci temetőben található.

ÉM-HM