Hetven pályázatból semmi

Borsod-Abaúj-Zemplén - Meg kell tanulnunk állást keresni, magunkat menedzselni. Ha nem megy, van segítség.Kétségbeesett édesanya hívta a minap szerkesztőségünket.

– A fiam nemrég végzett az egyetemen, két kitüntetéses diplomája is van. Most már szeretne dolgozni, de sehol nem kap állást. Legalább 70 helyre beadta a pályázatát, de semmi. A munkaügyi központban azt mondta neki az ügyintéző, hogy ő nem azért van ott, hogy állást szerezzen neki, hanem azért, hogy a regisztrációt intézze – panaszolta az asszony, majd így folytatta –, mindketten nyugdíjasok vagyunk a férjemmel, alig tudtuk kifizetni a gyerek tanulmányait. Most pedig úgy érezzük, hogy teljesen felesleges volt a sok küszködés, mert egyszerűen nincs munka. A papírt viszont már megkapta a gyerek, hogy ha nem dolgozik valamennyi időt Magyarországon, akkor vissza kell fizetnie a mesterképzés költségeit, több mint 2 millió forintot, mert állami ösztöndíjasként tanult. De hogy dolgozzon így a fiam, ha sehol nincs állás? – kérdezte kétségbeesetten az asszony.

És még több ezren tehetik fel ugyanezt a kérdést, amikor gyermekeik a nehezen megszerzett diplomájukkal szeretnének végre dolgozni.

Elgondolkodtató

A kérdés megválaszolásában Gallai Judit munkaerő-piaci tanácsadó segített. Elöljáróban kifejtette: nehéz általánosságban tanácsot adni, mert minden egyes álláskereső problémája más és más. Az biztos, Magyarországon a munkaerő-piaci helyzet rossz, és további nehézség, hogy az egyetemek nem tanítják meg a hallgatókat az álláskeresési technikákra, maguk menedzselésére. Az is elgondolkodtató, hogy ha valaki beadja 70 helyre a pályázatát, akkor miért nem járt sikerrel, hívta fel a figyelmet a szakember.

– Nem lehet általánosságban önéletrajzot írni, nem lehet mindenhová ugyanazt a pályázatot beadni. Mindig azt kell hangsúlyozni, kidomborítani, amire az adott munkaadó vevő. A munkaadók általában a felkészült, tapasztalt, motivált, nyitott, fejlődni képes munkavállalókat keresik. Ezeket a tulajdonságokat mindenképp hangsúlyozni kell az önéletrajzban – tanácsolta Gallai Judit. – Az is gyakori hiba, hogy a pályakezdők azt hiszik, semmilyen szakmai tapasztalatuk nincs, ezért ezt nem is írják be az önéletrajzukba. Pedig az egyetemi évek alatt többször is részt vettek szakmai gyakorlaton, intézménylátogatáson, lehettek önkéntesek, vagy segédkeztek az egyetemi közösségi programok szervezésében. Ezek mind olyan fontos tapasztalatok, ami miatt a munkaadó felfigyelhet a fiatalra. Gondolkodjunk annak a fejével, akihez befutnak a pályázatok! – javasolta a tanácsadó. – Ma Magyarországon átlagosan 180 önéletrajz érkezik egy álláshirdetésre. Aki ezeket elolvassa, melyiket választja? Csakis azt, amelyik valami miatt különleges, amelyikben van valami plusz. Ha pedig valakit behívnak állásinterjúra, személyesen már könnyebb meggyőzni a munkaadót, hogy ő az alkalmas jelölt.

A sor végére

– Bejutni a legnehezebb – szögezte le a szakember. – Gyakran hallom friss diplomásoktól, hogy nem azért tanultak annyit, hogy asszisztensek legyenek. Azt azonban meg kell érteni, hogy a fiatal diplomás a munkahelyen általában a sor végére kerül. De itt is megmutathatja, hogy mit tud, és ha jól teljesít, hamar előreléphet.

A tanácsadó arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elég az önéletrajzot elküldeni, és várni a sikert. Érdeklődni kell, a választott cégnél kapcsolatokat építeni, és minél többet megtudni, mi az elvárás. Érdemes részt venni a cégek gyakornoki programjába, és a különböző állásportálokra feltölteni az önéletrajzunkat. Hasznos lehet munkaerő-piaci tanácsadáson is részt venni, tanácsolja Gallai Judit.

ÉM-HE