Nézőpont: Csirkecsont és két forint

A szentléleki ásatások kapcsán gyerekkori emlékek jutottak eszembe. Nagymamám újhelyi házának udvarán ások, kutatok a kincsek után, azonban bevallom, nem lettem Heinrich Schliemann, mert néhány csirkecsont mellett mindössze egy megfeketedett fém kétforintost leltem. Feladtam, hogy megtalálom Attila, a nagy hun király sírját, ám a mai napig nagy csodálattal és némi irigységgel figyelem a régészek munkáját. Juhász-Léhi István jegyzete.

Számomra csodakategória, hogy fél évezrede élt emberek csontjait hantolják ki – most éppen a bükki pálos kolostornál –, és mesélik el nekünk, hogy a középkorban elhunytak mikor élhettek, mivel foglalkozhattak. A technikának hála akár azt is megtudhatjuk, hogy hány évesen és miben hunytak el. Persze most sokan legyintenek, hogy ki a frászt érdekel néhány csont és mi értelme van mindezzel foglalkozni… Azt hiszem, ők tévednek. Tévednek, mert az évszázadok óta pihenő csontok és az egykor csodás, de mára romos falak sokat mesélnek múltunkról. Arról, miként éltünk, mit ettünk, mitől féltünk – vagy sem – és sokszor arról is, hogy miben hittünk.

Azt nem tudom, hogy 500 év múltán, ha előkerülnek csontjaink mi újdonság lehet még elporladó zsigereinkben. Sejtéseim ugyan vannak: semmi. Semmi, mert az életünk „felhőkben”, chipekben, műholdakban van tárolva. „A világ egyik fele fitneszterembe járt, a másik tv előtt zabált” – tanítják majd 2514-ben a robot tanárok. Vagy már nem is tanítják, csak feltöltik az agyba, miközben MZ/X azon mereng majd, hogy az almás telefont miért szorongatja az elhunyt a sírban…

- Juhász-Léhi István -

Csontvázak a kolostorromnál

Szentlélek - Ötszáz éve elhagyott pénzes zacskót találtak a régészek a Bükkben. tovább »