Helyi közélet

2012.11.28. 08:55

Rusznyák Gábor: "Érdekel, hogy min nevetünk"

Miskolc - Molière vígjátéka, ostoba és szánni való főhőssel. Interjú: Rusznyák Gáborral, Molière Dandin György című vígjátékának rendezőjével.

Miskolc - Molière vígjátéka, ostoba és szánni való főhőssel. Interjú: Rusznyák Gáborral, Molière Dandin György című vígjátékának rendezőjével.Dandin György jómódú gazda nemeslányt vesz feleségül. A frigy üzleti tranzakció: a lány szülei részesülhetnek a gazdagságából, ő pedig magasabb osztályba léphet. A felesége máshol keresi a szerelmet, a férj harcba száll az igazáért: tudja, hogy felesége megcsalja, menteni akarva a becsületét a feleségét annak szülei előtt próbálja leleplezni. Sikertelenül. Molière Dandin György című vígjátékát a Miskolci Nemzeti Színház a nagyszínpadon mutatja be, a premier november 30-án, pénteken este 7 órakor lesz. A rendezőt, Rusznyák Gábort kérdeztük.

- Műfaji megjelölésként a vígjátékot használják a Dandin György-előadásukhoz, de erről a Molière színműről nehéz eldönteni, hogy valóban vígjáték-e.

Rusznyák Gábor: Székely Gáborról - aki osztályfőnököm volt a színművészeti főiskolán - szól az a színházi legenda, hogy amikor a Dandin Györgyöt rendezte Szolnokon, fel és alá járkált a folyosón, azt hajtogatva: „akárhogyan csinálom, nevetni fognak”. Ő tragédiaként gondolt erre a műre. Annak az embernek a sorsa foglalkoztatta, aki az első pillanattól kezdve tudja, hogy sérelem érte, és hogy igaza van, de nem tudja bebizonyítani, mert nem a saját közegében mozog. Amikor először olvastam a Dandin Györgyöt, semmi nevetésre okot adót nem találtam benne, túl azokon a klisészerű helyzeteken, amelyeket Molière nagyon sok vígjátékában használ. Próbáltam a nyelvezetében is megkeresni a humort, de igazán sok humor nincs a szövegben sem. Így érthetően az jelenti a feladatot ebben a munkában, hogyan lehet úgy bemutatni ezt a nem túl vicces darabot, hogy az emberek mégis nevessenek rajta. Érdekel, hogy min nevetünk – a nevetésben is vannak minőségi különbségek. Van, amikor a színész bolondot csinál magából, és van, amikor a játék árnyaltabb tartalmat ad a nevetéshez, amikor a helyzetben van valami drámai is. Most lesz benne ilyen is, és olyan is. Az lenne a jó, ha néha nevetnénk ezen a Gyurin, amiért ilyen ostoba, és azt éreznénk, hogy megérdemli a sorsát. Néha pedig összeszorulna a szívünk, mert azért ez mégis csak egy... ember.



- Miért éppen ezt a Molière-művet viszik színre?

Rusznyák Gábor: Az évadot az itt dolgozó rendezők együtt tervezték. Van egy nagyon jó közös élményünk erről a színdarabról: az az előadás, amelyet Ascher Tamás rendezett Kaposváron. Ő nem a rizsporos-parókás formavilágot használta, hanem korban az 50-es évek közelébe helyezte. A nemesekből kitelepített emberek lettek, elveszítették a vagyonukat, nem volt már meg a fényűzésük, de a neveltetésüket nem tudták elvenni tőlük. A Bezerédi Zoltán által játszott Dandin György ezek közé akart tartozni. De nemcsak jó élmény fűz egyébként Molière-hez, hanem egy nagyon kellemetlen is, a főiskolás vizsgarendezésem, a Képzelt beteg, a Pesti Színházban.

- Erről írta azt Bóta Gábor, hogy a rendező nem tudta mit akar, ahány színész, annyifélét játszik. Tényleg ennyire rossz volt?

Rusznyák Gábor: Nagyon nem tartom jó előadásomnak, bár a közönség szerette. Sok minden miatt lett ez egy kudarcos élmény, talán az én vízióm sem volt elég erős, tapasztalatlan is voltam. Rosszul is kommunikáltam velük. Amikor az ember a főiskoláról kikerül, erősen munkál még benne, hogy a színházcsinálás közösségi műfaj: összejövünk a színészekkel, felvetünk problémákat, kérdéseket, s ők is adnak ezekre valamilyen válaszokat. Az akkori Vígszínház színészei nem így „szocializálódtak”, sokkalta inkább abban, hogy „majd a rendező megmondja, mit kell csinálni”. Elmentünk egymás mellett. Rossz élmény, de utólag nagyon tanulságos, s kellő inspiráció ahhoz, hogy érdekeljen, most mihez tudok kezdeni Molière-rel.



- Mit tanult Molière-től Molière-ig, az akkori bemutatótól a mostaniig?

Rusznyák Gábor: Leginkább azt, hogy miként lehet gazdagítani, egy ilyen látszólag vékonyka anyagot. Kaposvár, ahol dolgoztam, jó iskola volt ehhez, próbálok minden helyzet mögé emberi létezést teremteni, megválaszolva: kik ezek a figurák, miért csinálják, amit csinálnak. Molière-t ez nem mindig és minden figurájánál érdekelte, néha csak mozgatja és ütközteti a szereplőit. Én pedig azt szeretném, hogy ezek valódi emberek legyenek, lehetnek elrajzoltak, beszélhetnek kiforgatott, megbolondított nyelven, de a létezésüknek tétje kell, hogy legyen, valódi problémákkal, nagy történésekkel.

- Erre a rendezésre készülve azt nyilatkozta, ön is eltávolítja Molière korától a Dandin György cselekményét. Mennyire?

Rusznyák Gábor: Formaként használom a parókás világot, hogy így öltözködnek emberek, de a játék tere a mi színpadunkon, akár a mai valóságunk is lehetne. Próbáltuk kitalálni a díszlettervező Khell Zsolttal, hogy mi lehet a megélhetést adó gazdasági tevékenysége Dandin Györgynek. Így jutottunk el oda, hogy szárazság van, ő pedig öntözéses gazdálkodást folytat, a víz az ő tulajdona, ez a gazdagságának a forrása. Innen a víztartályos díszlet egyik ötlete. Dandin György történetét a francia forradalom időszakára tettük: a forradalom előszele már erre a helyre is eljutott, a darab végén pedig érzékelhető majd, hogy mivel is jár hamarosan nemesnek lenni.

- Dandin György legnagyobb hibája, hogy lépést vét?

 Rusznyák Gábor: Igen. Aki ekkora „taktikai” hibát elkövet az életében, azzal valami biztosan nem stimmel. Látni való: egyáltalán nem udvarolt a lánynak, akit feleségül vett. Nem volt közöttük semmi, ez a frigy nem érzelmi, hanem üzleti alapon köttetett. Ő rangot vásárolt ezzel, a lány szülei pedig pénzhez jutottak. A lány részéről érthető, ha maradtak kielégítetlen vágyai. Dandin György bugyutaságok egész sorát követi el, miközben nem sikerül az igazát érvényesítenie. De az alap tévedése, hogy oda vágyik, ahová nem tartozik: a nemesek közé. Ez olyanná teszi, mint egy mai újgazdag, aki nagyjából tudja, mi az a szmoking, de mégsem tud azzal a természetességgel létezni az operabálon, mint akinek a családja ezt kétszáz éve gyakorolja.


 Színlap:

Moliére: Dandin György - Vígjáték 

  A szövegkönyv Dancsecs Ildikó nyersfordításának felhasználásával készült.   

George Dandin György, ejtsd Danden Gáspár Tibor Jászai díjas

Angélique, a felesége Czakó Julianna eh.

Monsieur de Hüle, Angelique édesapja Salat Lehel

Madame de Hüle, Angelique édesanyja Szirbik Bernadett

Outillage, királyi magtárnok Zayzon Zsolt

Marie, szobalány Kosik Anita eh.

Lubin, cirkuszi alkalmazott Molnár Gusztáv

André, mindenes Dandin házában Lukács Gábor

Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház énekkara

Díszlettervező: Khell Zsolt

Jelmeztervező: Zeke Edit Jászai-díjas

Ügyelő: Füsti Molnár Ágota

Súgó: Bíró Klára

Rendezőasszisztens: Radnai Erika

Rendező: Rusznyák Gábor


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában