2010.10.16. 11:10
Nézőpont: Figyelem!
<p><em>Figyelem az utcán a feketébe öltözött ifjú tiniket. Nem írom, hogy lányokat és fiúkat, mert – legalábbis szemre – ez körükben nem lényeges.</em><strong>Szalóczi Katalin jegyzete.</strong></p>
A fekete külső alatt persze érző szív dobog, általában nagy állatvédőknek tartják magukat. Egyszer, nyakamban egy műszőrmével, utánam kiáltottak vad dühvel: „Az ilyet mind megölném, aki megöli az állatokat!” Az igazi emósok gyakorta „filóznak” az élet nagy kérdésein, amitől persze nemigen sikerül megváltoztatni a világot, sem saját belső világukat. Egy részük persze, így is borítékolhatóan kinövi majd, de van olyan vélekedés: aki ma tizenhét évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad. Rájuk főként oda kell figyelni. Meg persze magunkkal sem árt szembe néznünk: elég vonzó-e az, amit kínálunk helyette.
Sokkal inkább a legalább másfél szemet eltakaró tincsek, a feketével vastagon keretezett szemek, a szűk nadrág, szegecselt öv és „szegecselt” test. Ők az emósok, akiknek életelve a minden mindegy, a minden rossz (csak egyszerűbb szóval). Külsejükkel mégsem ebbe a nagy büdös valamibe való beolvadás lehet a cél, sokkal inkább a különbözés, a magukra való figyelem felhívása. Minthogy a különbözni akarás egyébként is jellemző erre a korosztályra, mint a korábbi irányzatok, azt eredményezik, hogy túl sokan lettek mára az egymástól látszólag nem különbözők.
