Mindent a bányának köszönhettek...

Ennek szellemében a szuhavölgyiek

küldöttsége a közelmúltban

Rózsaszentmártonba látogatott,

és az ottani önkormányzattal

kapcsolatban álló 28 civil szervezet

képviselőivel találkozott, hogy

tapasztalataikat megosszák egymással

és új ötleteket merítsenek.

Buzafalvi Győző

–Mindent a bányának

köszönhettünk a

bezárásáig–jelentette ki

Sipos Jánosné,

Rózsaszentmárton

polgármestere.

Itt alakult meg 1918-ban a

Mátravidéki

Szénbányászati Rt.

jogelődje, de a mátraaljai

lignitbányászat kezdetét

jelentő rózsaszentmártoni

Rády-féle lejtős

aknát már 101 esztendeje nyitották

meg. A bezárást a Mátraaljai

Szénbányák 2001. december

12-i befejezett felszámolása jelentette.

Önkormányzatunk azonban

újraélesztette a Nyugdíjas

Bányász Alapszervezettel

közösen a bányász

hagyományok ápolását. A

szakma és a helyi közösség

aktív részvételével

rendszeresen megtartjuk a bányászok

Borbála-napi

ünnepségét. A

kezelésünkben lévő

Lignitbányászati

Emlékházban a még

fellelhető ipartörténeti

jelentőségű tárgyi

emlékeket helyeztük el– mondja Sipos

Jánosné, Ildi. Az udvari

kiállítás részét

képező lejtős akna bejárat

Ursitz József

Kossuth–díjas

bányamérnökről kapta a

nevét.

 Az elmúlt esztendőt

önkormányzatunk a "Bányászat

Évének" nyilvánította,

ezzel is felhívtuk a figyelmet arra, hogy

Rózsaszentmárton a "mátraaljai

lignitbányászat bölcsője". Azon

fáradozunk, hogy nyerje el megérdemelt

helyét a hazai bányászati

emlékhelyek sorában és a

bányászatra – mely

településünk mindennapjainak

meghatározója volt több

évtizeden keresztül– az utókor

büszkén tekintsen. Együtt

könnyebb– vallják a

rózsaszentmártoniak.

Összefogással– és a

polgármester

leleményességével –

állhat a község

bejáratánál a

Visontáról érkezett E-303-as

óriás kotrógép, mely azt

hirdeti: mindent a bányának

köszönhettek...Azzal is tisztában

vannak: ahhoz hogy kapjanak, először adniuk

kell. A civil szervezetek igen nagy száma erre a

jó példa.

A kertbarátoktól a hastánc

körig, a jógacsoporttól az

asszonyklubig terjed a skála.

Tevékenységük a

visszajelzéssel nyer értelmet. Szeretnek

együtt lenni, mert azonos az

érdeklődési körük. A

pedagógusok munkáját

dicséri, hogy a diákok 70

százaléka továbbtanul. Hisznek az

iskola névadója, Móra

Ferenc gondolataiban:"Nem vagyok csillag, csak

rőzsetűz, de amíg ég, meleget

tud adni egyszerű embereknek". A gyerekek tehetnek

a legtöbbet azért, hogy a

polgármester legfontosabb óhaja –

hogy itthon maradjon a fiatalság! –

megvalósuljon.

Nem akar olyan feliratot látni a kapukon, hogy

ez a ház eladó! Nemcsak

ábrándoznak, tesznek is ezért.

Elég beszédes tény az, hogy

Rózsaszentmártonban

gyakorlatilag nincs a

munkanélküliség. Az 1994-ben alakult

szuhavölgyi szövetség elnöke,

Nagy Lajos arról szólt,

hogy a dombok, völgyek, patakok menti 29

tagtelepülésük lakosai a

bányák megszűnése óta

helyben kevés munkalehetőséget

találnak, sokan ingázni

kénytelenek. A munkanélküliek

aránya igen magas. A közös munka

azonban országosan és határainkon

túl is elismertté tette a

szuhavölgyi települések

összefogását. Nagy

Tibor munkaszervezet vezető

Montaigne-t idézte: "A

munkálkodásra születtünk". Azt

fejtegette, hogy minden falunak,

településcsoportnak kell, hogy legyen egy

"kis Széchenyije", aki a gondokat kellő

tudással és kitartással oldja meg.

Akinek felkészültsége garancia arra,

hogy meghatározó fejlesztés

történik ott, ahol él, amiért

felelősséggel dolgozik, ahol

döntési lehetőségei vannak.

Csak ezen az úton járhatunk, és

léphetünk előre–hangoztatta.

És nem is eredménytelenül, hiszen az

elmúlt 15 év alatt 7 milliárd

forintot fektettek be a 29 településen.

Végezetül köszönetet mondott a

tapasztalatcsere-lehetőségért

és a baráti fogadtatásért,

egyben a közös

bányászhagyományok

őrzése jegyében meghívta a

rózsaszentmártoniakat áprilisra

Ormosbányára egy

viszontlátogatásra.