A hóból is megárt a sok

Szombat délután még csak

szállingózott, este már szakad,

vasárnap reggelre pedig több mint 20 centis

hótakaró fedte be az utakat,

járdákat, tereket országszerte. A

gyerekek a szánkójukat kapták

elő, a felnőttek pedig a hólapátot

és a seprőt. Az igazi nagy hónak azonban

nem örült mindenki.

– Nézze már meg ezeket a

mellékutakat! – mutat a

seprőjével az út felé

Kerékgyártó

Ferenc Diófa utcai háza

előtt. – Itt már két

éve nem járt hókotró. De

még a ott sem, ahol a busz fordul. Aztán

itt van a sarkon a gumiszervíz. Ide be sem

tudnak állni az autók, akkora a

hó.

Szomszédja, Zsarnai Tibor is

lapátol, mint kiderül, nem is a

saját háza előtt, csak

besegít azoknak, akik nem tudják

megtisztítani a járdát (mert

idősek vagy nincsenek itthon).

– Éjfélkor a fiam lapátolta

el a havat, hajnalban a feleségem, most meg

én – sorolja a

hólapátolás menetét.

Szerinte ennek csak a gyerekek örülnek, no

meg a fia, aki ugyan már felnőtt, de

még mindig szereti, ha hópelyhek kezdenek

el szállingózni az égből.

Hóangyalok

A Kilián lakótelepen egy

háromgyermekes családdal

találkozunk. Most épp a boltba

igyekeznek, a szánkót is hozták

magukkal, de ha végeznek a

bevásárlással, irány a

szánkópálya. A legkisebb gyerek,

Márk, a tél örömeit sorolja:

– Lehet szánkózni, hóembert

építeni, de a legjobb a

hógolyózás.

A gyerekek, hogy megmutassák, valóban

lehet örülni az égből jött

áldásnak, hanyatt vetik magukat a

hóba, és

hóangyalkészítésbe fognak.

Lassan, óvatosan

Akár esett, akár nem, a Nagy

család autóval indult a vasárnap

délelőtti

bevásárlásra. Velük az egyik

szupermarket előtt találkozunk.

– Reggelre vagy 15 centis hó volt a

kocsin, legalább 10 percig takarítottam

– meséli Nagy

Miklós. – De nagyon

óvatosan kell vezetni. Olyan 30-40-nel lehet

csak közlekedni. Láttam éjszaka egy

hótolót az úton, de az se nem

tolt, se nem szórt. Ennek a nagy hónak

csak a gyerekek örülnek – teszi

hozzá.

A domboldalokon van ilyenkor az igazi boldogság.

A bulgárföldi domb is

benépesült vasárnap reggelre,

apukák, anyukák és

természetesen a gyerekek siklanak a havon. Csak

hazaindulni nehéz. Az egyik édesapa

épp azzal próbálja meg

meggyőzni kisfiát, hogy most már

induljanak, mert még egy jó

hólapátot is kell

vásárolniuk.

Vásárolni akkor is kell

Körülnéztünk a belvárosban

is. Vajon nem szegte-e az emberek

bevásárlási kedvét a

hirtelen jött nagy hó, hiszen

aranyvasárnap van. Nem találtuk a

megszokott tolongást, tülekedést,

zsúfoltságot. Voltak azért

bátrak, akik a közlekedési

nehézségek ellenére is elindultak

beszerezni a karácsonyi

ajándékokat. Honti

Lászlóné és

lánya, Helga épp

végeztek a könyvesboltban. Az Avas

tetejéről jöttek kocsival.

– Apa vagy 10 percig ásta ki a kocsit a

hóból, és nagyon csúsznak

az utak, de muszáj volt eljönni

vásárolni – mondja

Helga. – És még

nincs is meg minden, a karácsony előtti

napokat nekem még rá kell szánnom

az ajándékok beszerzésére.

A kereskedő szerint

Kondás Vilmos, a Géniusz

Könyváruház tulajdonosa

Azt tapasztalom, hogy az emberek könyvek

iránti szeretete a válság

ellenére sem változott. Nagyon jó

„aranyszombatunk” és

aranyvasárnapunk volt. Kedvencek a

sportkönyvek, a regények, a

különböző albumok. Sokan viszik a

Miskolci legendákat és a DVTK 100

évéről készült DVD-t is.

De nem csak azok vásárolnak most, akik

karácsonyi ajándékot keresnek,

hanem azok is, akik a hosszú, téli

estéket olvasással szeretnék

tölteni.