Helyi közélet

2009.11.26. 20:51

"Sok a figyelemre méltó darab"

<p>Miskolc - Cs&#252;t&#246;rt&#246;kt&#337;l<br /> l&#225;that&#243; a miskolci sz&#237;nh&#225;zban,<br /> a J&#225;t&#233;ksz&#237;nben Spir&#243;<br /> Gy&#246;rgy Prah c&#237;m&#369; kom&#233;di&#225;ja.</p>

A Prah nem más, mint egy

kakaóporos doboz, oda rejti a

középkorú házaspár (a

kétszereplős darab szereplői

Müller Júlia és

Korognai Károly, aki egyben az

előadás rendezője is) a nyertes

lottószelvényt. Először

örülnek neki, de aztán nem tudnak mit

kezdeni az ölükbe hullott

lehetőséggel.

Spiró Györggyel, a

dráma szerzőjével nem

annyira a darabról, inkább

drámáiról, és a

kortárs drámákról

beszélgettünk.

ÉM: Sok helyen és

sokat játsszák a darabjait. Műsoron

van a Csirkefej, a Kvartett, az Imposztor, a Prah. Van

olyan előadás, ami különösen

közel áll önhöz?  

Spiró György: Elég

sok nekem kedves előadás van műsoron

most is, Pesten jelenleg hat; igazságtalan

lennék, ha bármelyiket kihagynám.

ÉM: Szereti megnézni

ezeket az előadásokat?

Spiró György: Mindig

szorongok, ha bemutatóra kerül sor, sose

tudom, milyen lesz az előadás.

Általában nem járok

próbákra, csak ha kifejezetten

hívnak. Az írónak nem a

próbán a helye. Nem szoktam

beleszólni a rendezésbe.

ÉM: Van kedvenc Prah

előadása?

Spiró György:

Valamiért mindegyik kedves, már amelyiket

láttam; itthon két,

külföldön egy olyan előadása

van, amelyikre nem jutottam el.

ÉM: A Prahban olyan

történik egy házaspárral,

amire talán nincs is ember, aki ne

vágyna. Mindenki végiggondolta

már, hogy mi lenne, ha megnyerné a

lottó ötöst. Mégis, hogyan

született meg e komédia?

Spiró György:

Hosszú vonatúton jutott eszünkbe a

párommal, végiggondoltuk az

egészet és annyira elszomorodtunk, hogy

vidáman felkiáltottam: akkor ezt

megírom drámában.

Furcsállotta, mert nem találta

drámainak az ötletet. Nem is nagyon volt

az, a sokadik változatra jött össze,

sokat kínlódtam vele. De ez minden jobb

darabnál így történik.

Nehéz az egyszerűséget

elérni, ami pedig nem egyszerű, az nem

hatékony színpadilag.

ÉM: Mit tud a

készülő miskolci

előadásról?

Spiró György:

Szeretném megnézni, noha a

bemutató idején külföldön

leszek. Nemrég egy miskolci

közönségtalálkozómon a

két színész

ígéretesen olvasott fel belőle.

ÉM: Miben látja

drámái sikerének

titkát?

Spiró György: Nem minden

drámám lett sikeres, néha olyat

szeretett a közönség, amelyet

én kevésbé, máskor

jó darabomat fogadták rosszul,

történik mindenféle. Talán az

szól mellettem, hogy eléggé

kitartó vagyok, és sok kudarcon tettem

túl magam aránylag könnyen.

ÉM: Ön szerint

elegendő kortárs dráma születik

manapság?

Spiró György: Sok

figyelemre méltó darab születik, de

persze szeretném, ha a színházak

még többet rendelnének, és

olyan írókat is

rábeszélnének a

drámaírásra, akiknek

maguktól ez eszükbe se jut. Azok voltak a

nagy színházi korszakok, amelyekben

éppen ez történt. Nagyon sok

jó közepes drámaíró

szükséges ahhoz, hogy

néhányan kiváljanak

közülük. Jó

átlagszínvonal nélkül nem

születnek zsenik soha, sehol. Elnézve a

színházak műsorát, a darabok

nyolcvan-kilencven százalékát

ötven-száz éve is

játszhatták volna.

ÉM: Milyen a jó

kortárs dráma: muszáj, hogy

élvezhetővé tegye az

üzeneteket?

Spiró György: Amelyik

darab nem szórakoztató, az nem lehet

mély esztétikailag sem. Minden nagy

drámaíró a

közönségnek írt, és a

közönség nemigen volt se jobb, se

rosszabb, mint manapság. Minden nagy

drámaíró durva, primitív

eszközöket használt, azok mennek

át a rivaldán. A színpad nem a

nagyon finom hatások tere. A

színészi játék már

lehet nagyon finom és árnyalt, de maga a

dráma nem. A hatásvadászat a

drámai forma sajátja.

ÉM: A nehezebben

befogadható kortárs

drámákat nem szívesen tűzik

műsorra a színházak. Kinek a

hibája, hogy ezeket nem mutatják be? Hiba

ez egyáltalán?

Spiró György: Nekem

konkrétan három előadatlan –

és szerintem jó – darabom van,

és fogalmam sincs, nehezen

befogadhatók-e, mert nincsenek a

színpadon kipróbálva. Az is lehet,

hogy igen. A Kádár-korszakban

cenzurális okok álltak fenn. Most

éppen gazdaságiak. De hát ha

munkamegosztás van a színészek, a

rendezők és az írók

között, és ez a XX. század

során kialakult és egyelőre

szilárdan létezik, akkor az

író számolhat azzal, hogy a

rendezőknek némely darabjai nem kellenek.

Vagy ő maga nem kell valamiért. Vagy

másként alakul a divat.

Forrás:

Észak-Magyarország

Ezek is érdekelhetik