A hegytetőn temették Nota Gyulát

Jánosiban kedden nem sütött a nap.

Mosolygós embert azonban nem emiatt nem lehetett

a Rimaszombat meletti faluban találni.

Gyászolt a település: aznap

temették Julius Notát,

akin pénteken ejtettek halálos sebet a

lakásához közeli réten.

otaJulius-Nota-temetese-012CIK.jpg" />

A második

temetés

A temető felé vezető úton a

máskor helyi mulatozóktól telt

,,Vendéglő a

gólyánál” most majdnem

kihalt. ,,Mi is megyünk a

temetésre, elbúcsúztatjuk

Julót” – mondja

egyikük. Kevés szó esik, a

kérdések után is nagyot

hallgatnak. Nem tudják ki lehetett a gyilkos, de

ismerhette a késelőt

Juló, mert bár

nála volt a puskája, még csak ki

sem biztosította. Nem félt –

magyarázzák. Bár félt volna

– teszik még hozzá és nagyot

sóhajtanak, talán az jár az

eszükben, ki tudja, kire, mikor és hogy

köszönt rá az

elmúlás.

otaJulius-Nota-temetese-023CIK.jpg" />

Két templom közötti

háromszög csúcsánál

lakik a Nota család.

Szerény, jellegtelen ,,kockaház”,

hátrafelé a kert, arra indult el

pénteken délután Julius a

kutyájával. Már letudta a

kapusedzőként rárótt

feladatot a másodosztályú

Rimaszombat aznapi edzésén. A

háztól negyven méterre a bitumenes

útról lefordult balra a mező

felé, majd mintegy hatvan métert haladt,

amikor találkozott a gyilkosával.

– Ki tudja, volt-e haragosa, és ha igen,

akkor az szúrta-e le – mondja

Tóth Attila, a család

putnoki barátja, aki a tragédia

óta szinte minden nap Jánosiban

van. – A gyilkosság óta a

rendőrök sok embert elvittek kihallgatni.

Mondják, egy orvvadász korábban

megfenyegette, mert Gyula a

vadásztársaság vezetője volt.

Akit azonban ma vittek be a rendőrök, az egy

szipus volt. Julo apukája az

eset óta nyugtatókon él, de az sem

nagyon hat rá. Négy éve

temették Gyula

nővérét, most meg a másik

gyerekük is oda. Egy szülőnek egy

gyerekét sem könnyű eltemetni, de ha

mind a kettőt el kell, annál nagyobb

csapás senkit nem érhet. Ott van azonban

a két unoka, őket fel kell nevelni. Egy

házban élnek,

Gyuláék az emeleten, a

szülők a lenti részen. Most lesz

igazán fontos a családi

összetartás.

otaJulius-Nota-temetese-025CIK.jpg" />

A

búcsú

Jánosiban ezen a napon soha nem

látott tömeg gyűlt össze

búcsúzni. A ravatalozóban magukat

keményen tartó férfiakat is

időről időre megráz a

zokogás. A polgári szertartáson

Pavel Brndiar, a rimaszombati

sportklub egyik vezetője, valamint Cifrus

István, Rimaszombat

polgármestere búcsúzik a

sportolótól, aki 1997

nyarától 1998 végéig

több mint harminc mérkőzésen

– köztük nemzetközi

kupatalálkozón – védte a

Diósgyőr kapuját. A szavak

tompán hangzanak, mindenki befelé figyel,

búcsúzik a baráttól, a

gyerektől, a szülőtől, a

sportembertől, a

vadásztárstól, az embertől,

aki eszünkbe juttatja, a mi életünk is

véges.

otaJulius-Nota-temetese-030CIK.jpg" />

Julius Notát a hegytetőn

temetik. Kicsi a falu, nagy területen van

a helyiek végső nyughelye, nagyok a szabad

területen a síremlékek

között. Nagyjából ugyanannyi a

magyar sírfelirat, mint a szlovák. A

gyászolókat azonban ez érdekli a

legkevésbé. A szülők

fásultan néznek maguk elé, szemmel

láthatóan nem jutnak el hozzájuk a

szónokok szavai. Nota feleségét az

egyik rokon tartja, az asszony enélkül

összeroskadna. Csak akkor eszmél fel,

amikor a koporsót leeresztik. Indulna ő is

a társa után, nagy nehezen

visszartják. A vadásztársak

díszsortüzeket adnak le, majd a

kiürült töltényhüvelyeket a

sírba dobják. A rimaszombati

focisták pedig összeölelkeznek a

kapusedző sírja körül és

még egyszer, utoljára

lekiáltják Julius

Notának a csapat

csatakiáltását, majd a meglett

férfiak zokogva elvonulnak.

Dübörög a föld a

koporsón, helyükre kerülnek a

koszorúk, lassan elindulnak a

gyászolók.
Jánosiban kedden nem sütöt a

nap.

otaJulius-Nota-temetese-033CIK.jpg" />

Kapcsolódó cikkek:

• Piros-fehér virágok a

koszorún

búcsúznak Nota

Gyulától

Elhunyt Julius Nota 

meccse: 

ügy