Összefogtak a sajókazai cigányasszonyok

A Dzsaj Bhim Közösség ad

otthont a Segítő Kéz

Asszonygyülekezetnek. A most

körülbelül hatvan fős kör

tagjainak létszáma olyan gyorsan

növekszik, hogy az októberben alakult

szervezet újabb csoporttal bővült,

és már a harmadik

megalapítását fontolgatják.

Csak az a problémájuk, hogy lassan olyan

sokan vannak, hogy nem férnek már el a

helyiségben, ahol összejönnek.

Ahhoz, hogy felkeressük az újítani

vágyó asszonyokat, bokáig

érő sártengeren kell

átvergődnünk. A Sólyom

telep rozzant házai csaknem

megközelíthetetlenek.

"Idegenvezetőnk", Özv. Lázi

Károlyné Terka segít a

"szombati" és "vasárnapi" csoport

vezetőit megtalálni a szűk udvarok

mélyén, ahol a romos

házak között zsinegen

száradó ruhák, vézna

kutyák és imitt-amott

kikukucskáló arcok jelzik, hogy itt, az

istenháta mögött is élnek

emberek. Sehol sem találni kulcsra

zárt ajtókat, sőt, a legtöbb

helyen még kilincset sem. A

nyomor mély, de az asszonyok most

úgy döntöttek, kivergődnek

belőle. Kezdeményezésüket az is

motiválta, hogy sokukat fenyegette az a

veszély, hogy a nem megfelelő

körülményeik miatt elveszik

tőlük a gyermekeiket. A családok

komfort nélküli házakban

élnek, romok és szemét

között.

Út, sövény

és virágok

A lakás, ahol beszélgetünk

velük, szegényes, kopott, de a

levegőben ínycsiklandozó illatok

szállnak. Fő a húsleves, a

nagylány pedig tésztát gyúr

az egyik asztalon. "Sokszor már

szégyellem kimondani, hogy kazai

vagyok!" - csóválja a fejét az

Asszonygyülekezet egyik tagja. "De

ráncba szedjük mi majd ezeket" - derül

fel az arca. "Nálunk,

cigányoknál

általában az asszony mondja ki az

utolsó szót. Nekünk van

bátorságunk" - veszi át a

szót a "vasárnapiak" elnöke,

Ádám Elemérné

Anna. "Hál istennek mellettünk

áll a polgármester és

mindenki más. Jön a tavasz, mi pedig

közmunkával rendbe tesszük a

cigánytelepet.

Mozgósítani fogjuk az egész

cigányságot! A férfiakra majd az

útcsináláskor lehet

számítani, de mi is megfogjuk a

lapátot, ha arról van szó" -

mesél lelkesen a terveikről.

"Takarítani fogunk, és

sövényt és virágokat is

szeretnénk, hogy ne az

áramlopásról legyen

híres Sajókaza."

"Az egy dolog, hogy valaki szegény. Nem

kell nekünk fürdő, megmosdunk mi a

lavórban is, de akkor is, meg kell mutatni a

népnek itt, hogy szépen kell

járatni a gyereket, és nem a

piszkos ruhába bújni" -

magyarázza egyikük. "A mi csoportunknak

most huszonkét tagja van. Minden hónapban

befizetünk a bankszámlára

ezer forintot, hogy aki bajban van, legyen mihez

nyúlnia. Aztán részletre

visszafizeti majd" - mondja a csoport vezetője.

Az ajtó nyitva

áll

Ádám Renáta, az

Asszonygyülekezet egyik tagja hamarosan

szeretné elkezdeni a dajka-képzőt.

Két kisgyermeke van,

hétvégén ott volt ő is,

amikor közösen kimeszelték

három család házát.

"Kiválasztottuk azokat, akik a legrosszabb

helyzetben voltak. Ha nem segítünk,

elvették volna a gyerekeiket" -

magyarázza.

"Közülünk van, akinek megvan a nyolc

általánosa, de sokaknak csak

három-négy vagy semmi se. De most

újra tanulni kezdtek, hogy

elérjenek valamit" - magyarázza.

"Sokfélék vagyunk, de a

gondolkodásmódunk hasonló."

A "szombatiak" elnöke, Rusznyák

Gusztávné Éva

beszél az összejöveteleik

részleteiről: "Két órakor

kezdünk, de sokszor még hatkor is ott

vagyunk. Mindenki előadja, hogy mik a

problémák, majd

fontossági sorrendet állítunk

föl. A vitás kérdésekben

szavazás dönt." Az ő

számlájukon már

tizenhétezer forint gyűlt össze, ami

az elképesztő körülmények

között élő embereket látva

valóságos csoda.

Éva elmondja, hogy az

ajtó mindenki előtt nyitva áll, aki

jobbá szeretné tenni a falut.

"Hozzánk nem csak cigányok jöhetnek,

a magyar asszonyokat is szívesen

látjuk. Sőt, az

együttműködés volna a

legjobb. A magyarok között is van ám

elesett, aki segítségre szorul."

- zsana -

VILLÁMVOKS: Ön szerint

hatékony lesz a sajókazai

Asszonygyülekezet?

Kapcsolódó cikkek:

• Megoldódik a roma

zenészek foglalkoztatása

polgárőrség alakult, majd fel is

oszlott Csernelyen

megoldást kerestek: a roma-magyar

problémákra,

együtt