Karácsonyi vészharang

Vajon mennyire kell megváltoztatni a szokásainkat és hagyományainkat a mindennapok anyagi kihívásai miatt? Ez a kérdés a többi között a halárak alakulása miatt jutott eszembe, hiszen sok család asztalán karácsonykor halászlé, rácponty és sült halfilé sorakozik az ünnepi menüben. 

Miközben egyik kezünkkel már elkezdenénk kongatni a vészharangot, aközben az általunk megkérdezett szakember mondatai jutnak eszembe. A hazai haltermelők például lemondanak a kivitelről – miközben ezt az ágazatot is érintette jócskán az aszály, és a háború gazdasági következményei –, hogy a hazai keresletet fedezni tudják.

A hal egyébként nem drágult jobban, mint bármelyik élelmiszer. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy semmi ok arra, hogy a családi kasszát tekintve meghozzuk saját tudatos döntéseinket. Ugyanakkor Sziráki Bencének, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatójának nyilatkozatát idézem fel újra, aki szerkesztőségünknek összehasonlította a paradicsom kilónkénti árát az élő ponty kilónkénti árával, ahol a ponty nyert. Az élőhal természetesen olcsóbb mint a filé, de sok háziasszony akkor sem fogja választani a halpucolást, ha fele annyiba kerül így az étel. Ezt is megértem.

De mindig van választásunk. Mielőtt vészharangot kongatnánk.