2023.08.10. 11:30
Nyolcvan éves szerelmi vallomást talált a katona
A véletlennek köszönhetően egy miskolci katona talált rá egy régi szerelmes levélre egy mezőkövesdi antikvárium polcán heverő könyvben. A hadisírok felkutatásával és dokumentálásával foglalkozó tartalékos katona a levél részleteinek nyomába eredt. Az évek hosszú munkája során rábukkant a levél írójára és címzettjére és számos érdekes részletre. Most a lányuknak szeretné átadni a szülei érzéseinek lenyomatát.
Bukta László tartalékos zászlós a Miskolci Toborzó Iroda munkatársa egy mezőkövesdi kis antikváriumban talált rá egy könyvet lapozgatva egy régi levélre. Beleolvasva felkeltette a régi kincsek után kutató katona érdeklődését. Bukta László annyira megörült ennek a kincsnek, hogy anélkül, hogy a boltban említést tett volna a levélről, azonnal megvásárolta a könyvet. Ennek körülbelül tíz éve, már az antikvárium sem létezik és a tulajdonosa sem él már.
A levél nyomában
A zászlós a szépen megfogalmazott sorokat olvasva elkezdett nyomozni, hogy ki lehet ennek a levélnek az írója és ki a címzettje, hiszen az emberi sorsok mindig is nagyon érdekelték a háború idejéből. Eljutott Aszalóig, hiszen a címzésen egy ottani cím szerepel. Akkor nem sikerült többet kideríteni a szerelmes levél sorainak írójáról és szerelméről. Most újra előkerült a fiókból ez a levél, amely számtalan titkot rejt – kezdi a levél felkutatásának történetét a zászlós. Bukta László több ismerősének is megmutatta a levelet és mindenkiből kíváncsiságot és számos kérdést váltott ki a gyönyörűen megfogalmazott levél, hiszen ez egy kuriózum – emelte ki Bukta László. Majd hozzáteszi, ez egy őszinte szerelmes vallomás a frontról, még ha nem is a lövészárokból, de akkor is nagyon értékes.
Az őrvezető rangban szolgáló Bodnár Gyula 1943 novemberében adta fel Kassáról a szépen, gondosan megformázott betűkből álló sorait. Nagyon szép és választékos jelzőkkel illeti szerelmét a férfi levelében, így vélhetően gazdag szókinccsel rendelkezett a vallomáshoz.
Az első lépések
A zászlós első lépésként segítséget kért az aszalói anyakönyvvezetőtől, aki kiderített számos részletet a régi helyi iratokból. Kiderült többek között, hogy a fiatalok 1951 április elsején kötöttek házasságot. Majd az is világossá vált, Bodnár Gyula őrvezető hadifogságban is volt, de az ő Marikája még hat év után is megvárta. Az anyakönyvvezetőtől azt is megtudta a zászlós, hogy Bodnár Gyula szikszói születésű, Marika pedig aszalói. Mindketten 1921-ben születtek, tehát egyidősek voltak – mondta Bukta László.
Sírig tartó szerelem
Azt is sikerült kinyomoznia a zászlósnak, hogy Gyula bácsi 1984-ben életét veszítette, decemberben, majd szerelme még a sírba is követte őt. Szerelmük gyümölcséből gyermek is született, egy lány biztosan. A hölgyről azt lehet tudni, hogy gyógyszerészként dolgozik Miskolcon és a katona tervezi, hogy a megtalált levelet átadja majd neki édesapja soraival, melyet édesanyjának címzett.
Apró nyomok
A levél címzéséből egyértelmű, hogy Bodnár Gyula Kassán teljesített szolgálatot, gépkocsizó könnyűtüzér osztály első üteg katonájaként – mondta Bukta László. Mivel nem tábori levelezőlapon, hanem külön borítékba helyezte a levelet, ezért azt lehet feltételezni, hogy ő ment feladni vagy feladatta valakivel a postán, mert levelezőlapként a tábori cenzúrán nem ment volna át, az utolsó egy-két mondat miatt. Ott olyan szavak olvashatóak, mint hadgyakorlat, őrség, osztályparancsnok, de egy felvonulásra is utal a levél írója.
A borítékon jól látható a kassai magyar királyi posta bélyegzője, ami azt bizonyítja, hogy valóban átment a boríték a postahivatalban dolgozó kezei között. A tábori postán küldött levelek csak nyílt levelezőlapon kerülhettek ki, az akkori honvédségtől, így könnyen tudták ellenőrizni, hogy milyen információkat osztanak meg a katonák. Ez viszont egy zárt borítékban van, ami a személyességét, bensőséges mondandóját sejteti.
Erre utalnak és a férfi komoly szándékaira a következő tisztán olvasható sorok is:
„Valahogyan azután a sok harc után, ilyen lányt gondoltam a jövendőbeli feleségemnek..”
„akkor is úgy éreztem már, hogy mi összetartozunk régen”
„emlékszel Marika, már akkor is szerettelek, igaz, most sokkal jobban szeretlek”
Őszinte vallomásról tanúskodnak ezek a sorok, melyben egy szerelmes férfi megvallja érzéseit az áhított nő előtt. Amikor kemény harcok dúltak, a katonában a lelket az otthonról kapott levelekből áradó szeretet tartotta, ezek adtak nekik erőt a folytatáshoz, fizikálisan és szellemileg is, ezek bátorították – mondta Bukta László zászlós. Több levelet is valószínűsítenek az írónak, hiszen egy szerelmes férfi túléléséhez az erős fizikumán, erre a lelki táplálékra is szükség volt a hadszíntéren. A sorok Bukta László szerint arra utalnak és azt sugalják, hogy ez a férfi családot szeretett volna alapítani a nővel. Majd hozzáteszi, ezek a levelek egy konzervatív, tiszta világról árulkodtak, amikor Marikának hat évig kellett várnia frontról hazatérő szerelmére. Mai ésszel ez felfoghatatlan már.
Hiányzó láncszemek
Még azt nem sikerült kideríteni Bukta Lászlónak, hogy Mezőkövesd és Aszaló közötti körülbelül hetven kilométert, hogyan tette meg a levél és hogyan, mikor került a könyvbe. Mivel a lányuk él, nem valószínű, hogy hagyatékból került elő. Még az sem biztos, hogy megkapta a hölgy ezt a levelet és ismerte annak tartalmát. A lányuk biztosan tudja ezekre a kérdésekre a választ, ha átadjuk neki- mondta a zászlós. Bukta László szerint még sok felderítetlen részlet van a levél mögött, amelyen érdemes még a továbbiakban is dolgozni.
A Bukta László által gyűjtött háborús személyes tárgyak között talán ez a levél a legértékesebb, hiszen ezek a két fél érzéseiről tanúskodnak egy olyan időszakban, amikor félre kellett tenni az embereknek az érzéseiket, különösen a férfiaknak.
Most a lányukkal történő időpont egyeztetés van folyamatban, hogy Bukta László tartalékos zászlós átadja Bodnár Gyula őrvezető szerelmes sorait 80 év távlatából.
