Nyelvész verseny után programozási nyelvet tanulna

Edinával a felkészülésről, a versenyről és a nyelvészet jövőjéről is beszélgettünk.

Mióta érdekli a nyelvészet?

Az egész úgy indult, hogy az egyik osztálytársam és barátnőm, Sebák Fruzsina Jázmin volt az egyik tavalyi diákolimpikon. Különböző nyelvészeti feladatokat oldottunk meg, és ő beszélt rá engem, hogy vegyünk részt az idei versenyen együtt. Kíváncsi voltam, hogy meddig jutok el.

Az iskola mennyire nyújtott segítséget a versenyben?

A magyartanárnőm, Pászthy-Sipos Andrea tanárnő nagyon sokat segített az egyes fordulók előtt és között, valamint a felkészítők ideje alatt is.

Tudna példát mondani, hogy mivel?

Volt egy háziíró körünk, ahol összeültünk, közösen oldottunk meg korábbi versenyfeladatokat, és együtt készítettük el a Nyelvtudományi Intézet felkészítőin kapott házi feladataimat is.

Fel tudna idézni egy emlékezetes feladatot a diákolimpia feladványai közül?

Volt egy felkészítő táborunk még július közepén, ahova mindenkinek kellett hoznia egy kedvenc feladatot, és az egyik csapattársam egy vonalkódosat hozott. Emlékezetes volt, mert nagyon nehéz volt megoldani, sok időt töltöttünk vele /sokat nevettünk közben. Érdekesnek találtuk, hogy egy sokszor látott, teljesen hétköznapinak ismert kód mennyire összetett, és mennyi információt tartalmaz.

Mit takar ez a vonalkódos feladat?

Meg kellett fejteni magukat a vonalakat és a számsort is az alján, ezek jelentik a termék származási helyét, típusát, árát például, amiket különböző nyelvészeti módszerekkel fejtettünk meg.

Mik voltak a versenyen az esetleges nehézségek?

Az egész diákolimpia maga nehéz, a gyakorlás megspórolhatatlan, hiszen minden feladat más megközelítést kíván. Nem igazán lehet konkrétan előre készülni. Ide az kell, hogy logikusan gondolkozzunk, elemezni kell a példákat és helyes következtetéseket levonni.

Gondolkozik-e olyan pályán, amely a nyelvészettel foglalkozik?

Programtervező informatikusnak készülök, ahol programozási nyelvekkel kell dolgoznom. Az a válaszom tehát, hogy igen, valamilyen szinten fogok a jövőben nyelvészettel foglalkozni, csak nem a hétköznapi értelmében. Gondolkozom még a nyelvtechnológián, de még nem tudom pontosan, hogy merre szeretnék orientálódni.

Mennyire érzi úgy, hogy jövője van annak, amit tanul majd?

Sok programozó informatikust keresnek ma Magyarországon, nagyon jó fizetéssel, hiszen ez egy bonyolult szakma, de megvan a szépsége. Elsősorban azért választottam ezt a szakirányt, mert a családban is van programozó, és látom, hogy nagyon jól boldogul az életben, így én is ezt tűztem ki célul. Elképesztően tudok örülni annak, ha megírok egy programot.

Hogyan látja a kortársai nyelvhez való viszonyát?

Sokan azt szokták mondani a fiatalokról, hogy nem úgy művelik az anyanyelvet, mint az idősebb korosztály. Pedig pontosan ugyanezt tesszük – csak valamivel később, mint a korábban volt fiatalok. Jó lenne majd emlékezni erre a gondolatra, amikor majd a mi szlengjeink, állandósult kifejezéseink, nyelvi szokásaink helyett újakat használnak a következő generáció tagjai.