A terítő sarkát mindenki fogni akarja

Mexikóváros és München kétszeres aranyérmes párbajtőrvívója a napokban töltötte be nyolcvanadik életévét. Schmitt Pált a karmelita kolostorban lévő impozáns irodájában kerestük fel, és ott kértünk interjút a volt köztársasági elnöktől, aki szokásához hűen kertelés nélkül válaszolt a legkényesebb felvetéseinkre is. 

Az idei esztendő végén lejár a mandátuma a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál. A magyar ötkarikás mozgalom néhány hónapja megválasztott első embere lesz az utóda? 

Azzal, hogy a korhatár elérése után „csak” tiszteletbeli tag leszek, Magyarország nem marad NOB-képviselet nélkül, hiszen a 2016-ban nyolc esztendőre megválasztott Gyurta Dániel 2024-ig szavazati joggal rendelkezik a testületben. Olyan nincs, hogy valaki jelentkezik NOB-tagnak, a bizottságba ajánlással lehet bekerülni. Ezzel a bizonyos ajánlással jómagam élhetek, aztán Thomas Bach, a NOB elnöke megteheti ugyanezt, és a saját jelöltjéről kikérheti a miniszterelnök véleményét. Az előny, ha az esélyes személye úgymond nem túlpolitizált, annak pedig kimondottan örülnének, ha egy hölgyre hívnánk fel a figyelmét. Gyurta hamarosan kijárja a nyolc évet, közben a MOB elnöke részéről joggal merülhet fel az igény a tagsági státuszra. Kulcsár Krisztián azzal, hogy távozott a MOB elnökének székéből, valószínűleg kiesett, utódának viszont igencsak megnőtt a mozgástere, ráadásul Gyulay Zsolt kétszeres olimpiai bajnok. Az angol nemzetiségű Anna hercegnő vezeti azt a bizottságot, amely az ajánlásokat kezeli. A későbbi magyar jelöltet ő terjeszti a végrehajtó bizottság elé, majd a procedúra a plenáris ülés napirendjére kerül. Ez az eljárás az említettek miatt 2024 után lesz időszerű. 

A NOB komolyan szorongat néhány sportágat, és kezdjük az öttusával. Elvérzett a lovaglás, az ötödik tusát pedig lebegtetik. Mi a véleménye a kialakult helyzetről? 

Párizsban még az általunk megszokott öttusát láthatjuk, benne a lovaglást, és két órán belül lezajlik a viadal. Én a tradíciókra hivatkozva harcoltam a lovaglásért, de már az elveszett fejsze nyelét fogtam. A sportág egyelőre tartalék pályán van, a 2028-as műsoron még nem szerepel. Sokan és sokféle ötlettel álltak elő: a közelmúltban elhunyt Kállai Gábor nemzetközi nagymester a sakkot szerette volna beszuszakolni az öttusába, de ez abszurdum volt. Tudomásom szerint az ötödik tusa olyan akadályverseny lesz, amely ötvözi az erőt, az ügyességet és a leleményességet. A legfontosabb az, hogy a televízióban jól látható és követhető legyen az öttusa, ellenkező esetben elveszíti a NOB kegyét. 

A súlyemelő-világszervezetet vezetői válság gyötri, ráadásul – már bocsánat – a sportágat megöli a dopping. Túléli a válságát ez a műfaj? 

Nem éli túl, ha így folytatja, ebben az esetben halálra van ítélve. El lehet dönteni, hogy ki a világ legerősebb embere? Igen. Viszont ezt a címet doppingolás, vagy elegáns fogalmazással élve, a teljesítményt serkentő szerek nélkül képtelenség elérni. Nekem nagyon sok súlyemelő vezető és sportoló barátom volt. A fehér asztalnál ülve rendre elmondták, hogy kétszáz kilót csak rásegítéssel tudnak a fejük fölé emelni. Ebből következik az állandó gyanúsítás, amely elvonja a sportágtól az érdeklődést, a szeretetet, a figyelmet és a televízió szimpátiáját. A súlyemelést alkotó közegnek a tudományt kell segítségül hívnia, a tudomány pedig a versenyeken és a versenyeken kívül kiszűri a csalókat. Más megoldást nem látok és nem tudok elképzelni. 

Az ökölvívás válsága szintén nagyon mély, ebben a bíráskodás okozza a legnagyobb fejtörést. Ezt miért nem oldják meg gépesítéssel? Hiszen manapság minden csak a pénzen múlik. 

Az ökölvívás nem teremtett transzparens állapotot, nem lett átlátható és demokratikus, beleértve a gazdálkodási kérdéseket is. Nagyon szeretem a bokszot, ez az egyik legősibb műfaj, de az amatőr szakága szintén el fog veszni. A profi világ viszont – mivel ez a része a pénzről, az üzletről, látványról és a fogadásról szól – megmarad. A magyar sportnak ezen a területen is óriási hagyományai vannak, gondoljunk Papp Lacin és Török Békán át Kovács Kokóra. A NOB-nál az ökölvívás is a levegőben lóg: íratlan szabály, hogy hét évvel a műsor véglegesítése előtt a sportágaknak tudniuk kell, hogy mire számítsanak. A bunyó még nincs a 2028-as műsoron, holott már hat éven belül vagyunk. 

A NOB miért nem engedi el a labdarúgást? Az ötkarikás torna hosszú ideig tart, a futball sok stadiont igényel, a torna megszervezése ezért nehézkes. Nem gondolja, hogy a világbajnokság keretében kellene akár olimpiai bajnokot is hirdetni? 

Ez rendkívül érdekes felvetés és bátor kérdés. A labdarúgás a világ legnépszerűbb sportja, a siker terítőjének sarkát pedig a NOB is fogni akarja. A focival eddig megszenvedett az olimpiai mozgalom. Volt profi és amatőr kérdés, majd a férfi- után bevontuk a női szakágat, és való igaz, logisztikailag is nehézségek adódnak a műsoron tartásához, arról nem is beszélve, hogy a torna versenynaptárba illesztése nehéz feladat. A labdarúgás ügye kérdőjeleket vont maga után, de ezeket rendre a NOB tette fel, majd vetette el. A programban a helye, az már más kérdés, hogy maga a torna milyen figyelmet kap. A látogatottságra nem lehet panasz, az olimpiai tornára kimennek a nézők, aztán az is lényeges, hogy tíz gyerekből nyolc futballista akar lenni. A FIFA elnöke, Gianni Infantino NOB-tag, helye és szerepe a szervezetben megkérdőjelezhetetlen. Itt csak annyi észrevételem van, hogy az egyenlő esélyek megteremtése érdekében ki kell zárni a fogadási csalásokat és erősíteni kell a doppingellenőrzést. 

A soron következő három nyári olimpia már foglalt: 2024-ben Párizs, 2028-ban Los Angeles, 2032-ben pedig Brisbane a rendező. 2036 az első nyitott év, addigra néhány afrikai metropolisz fejlettsége alighanem eléri azt a szintet, hogy bátran kandidálhat. Ebben az esetben, ha másért nem, akkor érzelmi töltettel célba is fog érni, hiszen a fekete kontinens még soha nem volt házigazda. Vagyis Budapest legkorábban 2040-re jöhet szóba. Egyetért ezzel a logikával? 

Messze nem, bár az ön által említett logika teljesen életszerű. Hiszen az amúgy nem kötelező rotáció most is működik: Ázsiát Európa, majd Amerika és Ausztrália követi, így a jó matekos 2036-ra kiszámolhatja Afrikát. A valóság azonban más képet fest. Jómagam negyven éve vagyok NOB-tag, erre alapozva mondom, hogy Kairó vagy éppen Fokváros az egyiptomi, továbbá a dél-afrikai sportélet és infrastruktúra fejlettsége szempontjából messze nincs olyan szinten, hogy olimpiát kapjon. Itt jegyzem meg, hogy érzelmi alap nem létezik, legfeljebb arról lehet szó, hogy Afrika élvezi vagy élvezheti a szolidaritás minden előnyét. A kontinensen legalább tíz sportág – például gyeplabda, íjászat, lovaglás, sportlövészet és így tovább – viszont teljesen hiányzik a palettáról. A NOB hét évvel a játékok kezdete előtt szavaz, így a leendő kandidálónak bő három év múlva már el kell játszania a rendezés gondolatával. Az afrikai nagyvárosok 2025 és 2027 között még nem lesznek készen arra, hogy egy ilyen nagy léptékű eseményt tető alá hozzanak. Ami minket illet: a MOB-nak, mint az egyetlen itthoni letéteményesnek, mindent el kell követnie annak érdekében, hogy az olimpia Magyarországra jöjjön, de ettől tovább most még ne szaladjunk előre. Ezt majd akkor tegyük meg, ha ennek eljön az ideje. 

A nyári olimpia számai így festenek: huszonnyolc sportág, harmincnyolc szakág, háromszáz szám. Óriási harc folyik a műsoron maradásért, akárcsak a programba kerülésért. Hogyan látja egyes műfajok esélyeit? 

A felmérések, sőt a tények arról árulkodnak, hogy az amerikai tévék finanszírozzák az ötkarikás játékokat. A közvélemény-kutatások segítségével a NOB arra a megállapításra jutott, hogy az olimpiákat követő nézők korátlaga harmincötről negyvenötre emelkedett, vagyis kívánnivalót hagy maga után a fiatalok érdeklődése. Legyünk őszinték: a feltörekvő korosztály tagjait mondjuk leköti-e a 100 méteres férfi síkfutás, a kosárlabda- vagy a jégkorongtorna? Azt gondoljuk, hogy az olimpiát vonzóvá vagy vonzóbbá kell tennünk a fiatalok számára. Amennyiben a statikus sportágak nem hozzák a fiatalokat, mert számukra a gördeszka, a falmászás vagy éppen a 3x3-as kosárlabda kell, ám legyen, és léteznek hol be-, hol kikerülők, ilyen a base­ball és a golf, vagy a karate, amely Tokióban szerepelt, Párizsban azonban nem fog. Forr a program, és nekünk a NOB-ban olyan programot kell kitűznünk, amely felkelti a fiatalok érdeklődését. A kritériumok a következők: népszerűség, elterjedtség, nézettség, tiszta szabályrendszer, nők-férfiak aránya. A programbizottság elé kerülnek a kandidáló műfajok, grémiumunknak pedig meg kell hallania az idő szavát és parancsát. A kiválasztást akár tizenöt évnyi szisztematikus munka előzheti meg, a változásokat pedig megszenvedik a nemzeti olimpiai bizottságok és végső soron a versenyzők, akiket már maga a sportágválasztás is töprengés elé állít. 

Végül a jégkorong ügyét se kerüljük ki, hiszen ez a téma felkavarta az állóvizet, végkimenetele pedig a meglepetés erejével hatott, így Budapest jövőre nem lesz házigazdája az elit világbajnokság egyik csoportjának. A magyar szövetség miért nem kapta meg a rendezéshez szükséges kormánygaranciát? 

Először általánosságban arról, hogy mielőtt valamelyik országnak megfájdul a foga egy nagy világversenyre, rendkívül komoly megvalósíthatósági tanulmányt és gazdasági tervet készít. A magyar kormány szerintem most nincs abban a helyzetben, hogy sok-sok millió dollárt költsön a hokira, a vébé ráadásul a kalendáriumba sem fért bele, hiszen jövőre az atlétikai vébé vár ránk. Jómagam mellesleg nem értek egyet a nemzetközi szövetségek gyakorlatával. Azzal, hogy miután odaítélnek egy világbajnokságot, utána a rendező támogatása helyett óriási jogdíjat kérnek a házigazdától. Mi, magyarok, és most elvonatkoztatok a jégkorongtól, már egész sor világtornával ágyaztunk meg a valamikori itteni olimpiának.

(A borítóképen: Schmitt Pál és a szerző a karmelita kolostor erkélyén | Fotó: Simor Kristóf)