A blogger, aki imádja a miskolci történeteket

Tudta, hogy ki volt Balkovics Pál, a kötélverő? Egy egyszerű miskolci polgár, aki 1878-ban, a nagy miskolci árvíz idején hősként viselkedett, a kötelével számtalan miskolcit mentett meg. Vitte az embereket a víz, ő bedobta a kötelet, és kihúzgálta a bajbajutottakat.

Balkovics Pálé az egyik azokból a történetekből, amelyet Reiman Zoltán írt meg, és amely a 100 történelmi érdekesség Miskolcról című, legújabb, immár harmadik kötetében jelent meg. Ezt július 15-én (csütörtökön) délután 5 órakor mutatják be a főutcai Sub Rosa Caféban.

– Az első két kötetem inkább séta- és túrakönyv, vagyis mintha séta közben mutatna be miskolci történeteket, legendákat. A mostani kicsit más, egyfajta időben utazás, azokat az érdekességeket gyűjtöttem össze, amelyeket az elmúlt 7-8 évben találtam más jellegű kutatásaim során a városról. Újságcikkekben, monográfiákban bukkantam rájuk, sokszor véletlenül – mondja. A történetek nagy része olvasható a blogján, de nem mindegyik. És további történetek is vannak a tarsolyában, újabb blogbejegyzésekre valók.

Néha ő is csodálkozik

– Hihetetlen mennyiségű történet, szinte kiapadhatatlan Miskolc történelme ilyen szempontból. Néha én magam is csodálkozom, hogy hogyan sikerül ennyit összeszedni – jegyzi meg. És elmesél még néhány kedvencet a kötetből, például a Győri Gyuri cigányzenekarét. Az 1848–1849-es szabadságharc nagyon jól dokumentált, magyarázza a szerző. A zenekar játszott a csaták közben, és az első nagy csata alkalmával nagyon féltek, mert volt, hogy mögéjük csapódott az ágyúgolyó, de ők szüntelenül zenéltek. Attól féltek, hogy generálisoknak nézik őket, mert olyan színű volt a ruhájuk is, mint a hadvezéreknek.

Zoltán kedvenc története Weidlich Pálé is – a kereskedőfamília leszármazottai mesélték el. Annyira figyelt a minőségre, hogy a legjobb vetőmagokat szerezte be Hollandiából, de még ezeket is személyesen, egyenként válogatta át, hogy tényleg a legjobb minőséget tudja eladni a vásárban.

– És tudta-e, hogy milyen gyönyörű ikonosztáza van Miskolcnak a görögkeleti templomban? És hogy kétszer is ülésezett az országgyűlés a miskolci avasi templomban a 16. században? Egyszer a mohácsi vész környékén, majd utána – folytatja a szerző.

Reiman Zoltántól megtudjuk, ő maga sem emlékszik, mi miatt kezdett el helytörténettel foglalkozni. Annyit tud, egyszer csak úgy érezte, őt ez nagyon érdekelné. Végigolvasta a Dobrossy István történész szerkesztette Miskolc története sorozatot – nem volt könnyű olvasmány –, amikor végére ért, érezte, hogy most már tud valamit Miskolcról. Volt néhány történet, amiről nagyon szeretett volna többet tudni, az avasi református templom, a Bató család legendája, a miskolci görög kereskedők élete: így kezdődött a kutatómunkája. Első írása a Kálvária-dombról szólt. Később, amikor már létrehozta a blogját, és ott jelentek meg az írásai, rádöbbent, hogy mennyire érdekli a miskolciakat a helytörténet, van bejegyzése, amit 60 ezren is elolvastak.

Tragédiák, bűnesetek

– A legolvasottabb az a tragédia, ami Diósgyőrben történt, amikor a miniszter beesett a kokillák közé – mondja. A tragédiákról, korabeli bűnesetekről szóló bejegyzések a legnépszerűbbek, például a Tarján család története. A lányuk, Klárika eltűnt, és néhány nap múlva holtan találták meg, a gyilkosa soha nem lett meg. Még úgy sem, hogy üzent az egyik miskolci újságban, hogy „soha nem fogtok elkapni”. Filmbe illő történet.

Reiman Zoltán cikkeit az Északban is rendszeresen olvashatják szombatonként Múltidéző címmel, a szerző elárulja, rengeteg visszajelzést kap az olvasóktól, ezek arra utalnak, hogy nagyon szeretik.

Megtudtuk, készül egy újabb kötet is, valamikor novemberben jelenik meg, és egy előadás-sorozatban is gondolkodnak, a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület szervezésében (ő is tagja az egyesületnek) a tervek szerint családtörténeteket vagy helytörténeti előadásokat tartanának. Hatalmas az energiája, pedig nem is főállásban írja a blogot és a könyveket, „civilben” a Boschban, három műszakban dolgozik, és két kisgyermeke van.

Közérthető formában

– Nem történész vagyok, hanem blogger, aki megpróbálja a hallott, olvasott történeteket közérthető formában elmesélni az érdeklődőknek. Lokálpatrióta vagyok, aki imádja a miskolci történeteket – vallja. És emellett novellákat is ír, aminek mindig valamilyen miskolci sztori az alapja, de a saját fantáziája alapján egészíti ki.

Kérdeztük, van-e olyan, ami nagyon izgatja, aminek nagyon szeretne a végére járni.

– Miért építettek egy haranglábat az avasi templom mellé? – teszi fel a kérdést. – Számomra rejtély. Amikor 1557-ben felépítették, a török vész után romokban állt a templom. Nem akarták katolikusként újjáépíteni, mert már a reformáció időszaka volt, még akkor sem, ha a diósgyőri zálogbirtokos katolikus volt, és félt, hogy a reformátusok elveszik a templomot. Hiába, mert így lett, nem sokkal a halála után. De hogy miért építették a haranglábat? Nagyon érdekelne, de azt hiszem, sosem fog kiderülni.

(A borítóképen: Reiman Zoltán miskolci történeteit Múltidéző címmel hétfőnként olvashatják portálunkon)