Az identitás lényege a nemzeti ünnep

Milyen szerepet tölt be és milyen üzenetet hordoz a nemzeti ünnep? Az összetartás és az emlékezés jelentőségéről beszélt az Észak-Magyarországnak M. Kiss Sándor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese.

Miért fontosak a nemzeti ünnepek egy nemzet identitásában?

Én elég sokat gondolkodtam pályám során, hogy egy nemzet egy társadalom vagy egy állam történetét lehet-e értékek mentén elemezni. Vagy mindig valamire reagálunk. A saját következtetéseimet tudom elmondani, hogy igen, lehet értékek mentén elemezni. És ezek közül az egyik legfontosabb egy nemzet történetében a szabadság.

Ha belegondolunk a magyar történelem menetébe, akkor azt mondhatjuk, hogy ez szabadsághiányos. Amikor megalakult Szent István állama, akkor a függetlenség adott volt, viszont 1541-gyel – sokan egyébként 1526-ot mondanak, de Mohács után még volt 15 év, amikor még nem pecsételődött meg az ország sorsa – három részre szakadt az ország, ezzel pedig megszűnt a függetlenségünk. Ez a helyzet 1867-ig kitartott.

Ebben az időszakban a magyar társadalmat, a magyar nemzetet a szabadság iránti vágy kovácsolta össze, miközben a szabadság nyilvánvalóan egyesek számára mást jelentett, mint másoknak. Ez egy nagyon érdekes folyamat, és ha most belegondolunk abba, hogy milyen küzdelmeink voltak – például a Bocskai-féle szabadságharc, Rákóczi-féle szabadságharc vagy a Dózsa-féle parasztháború –, köztük a szakmában és a néptudatban két forradalmat és szabadságharcot tartunk számon. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és az 1956-os forradalom és szabadságharc esetében is egyfajta társadalmi változással együtt volt jelen a függetlenség, mint cél. Mindaddig, amíg a nemzet függetlensége helyre nem állt, nyilvánvalóan a központi érték, ami mellett különböző politikai felfogású csoportok is kiálltak, az a szabadság eszméje volt.

Összekötő kapocs a nemzeti ünnepek esetében a szabadság?

Ezek szimbólumok, melyek alapvetően három értéken alapulnak: a szabadságon vagy függetlenségen, az állam és az egyén szempontjából is, a tulajdonhoz való viszonyon és a hiten. Alapvető érték a szabadság. És ha nincs is meg, mindig összefonódik az utóbbi kettővel attól függően, hogy az országnak vagy a társadalomnak milyen a helyzete. Ezek együttesen határozzák meg, hogy az ünnepnek mi a tartalma.

Augusztus 20-ának éppúgy megvan a maga fontossága és súlya a magyar történelemben, mint ahogy a későbbiek folyamán meg lesz például október 6-ának, vagy a legújabb korunkban annak, amikor megalakult az első független magyar kormány. Egy félfüggő vagy függő állapotban egy ünnepnek a tartalma módosul az alapérték megtartása mellett attól függően, hogy azt milyen környezetben tartjuk meg.

Mióta ünnepeljük március 15-ét, és milyen tartalommal bírt ez a nap az idők során?

A forradalom és szabadságharc leverésével újra tartományi helyzetbe kerültünk. 1848 eszménye, és annak szimbólumaként március 15-e viszont megmaradt. Az, hogy a korabeli hatalom, tehát adott esetben Bécs, hogy viszonyult Magyarországhoz, és mi volt a célja Magyarországgal, meghatározzák az osztrák politika háborúi. Kiemelném itt 1860. március 15-ét. Ekkor már országszerte ünnepségek voltak. Arról sem szabad viszont megfeledkezni, hogy néhány nappal március 15-e előtt letartóztatták Táncsicsot és házkutatást tartottak Széchenyinél Döblingben. Aminek a vége az volt, hogy nem sokkal később öngyilkos lett. Az évforduló tehát többféleképpen jelent meg, ugyanakkor március 15-e esszenciális tartalma megmaradt. Innentől kezdve az osztrák–magyar viszony átalakulásával már lehetett ünnepelni forradalom évfordulóját. A hatalom mindig nagyon éber szemmel figyelt arra, hogy nehogy olyan gondolatok fogalmazódjanak meg nyilvánosan, melyek a birodalmi érdekekkel ütköznek.

A következő nagy és fontos március 15-e 1942-ben következett el. Ebben az évben jött létre a Magyar Történelmi Emlékbizottság, aminek célja volt ápolni a szabadság és függetlenség eszméit. Kezdeményezésére háborúellenes tömegek vonultak az utcára az ünnepnapon, amit aztán letartóztatások követtek. Itt is arról van szó, hogy milyen szabadságeszmét hangsúlyoznak a csoportok, illetve szónokok. A második világháború után már megkezdődik a küzdelem a szabadság értelmezéséért. Nyilvánvalóan fogalomtorzításról volt szó, illetve kisajátítási vágyról. Ebben az új szakaszban a hatalom nem tiltotta, hanem kisajátítani akarta az ünnepet, ami végül nem sikerült neki.

A legfontosabb érték egy nemzet történetében a szabadság

M. Kiss Sándor

A 70-es, 80-as években már Kádárék is ki akarták sajátítani március 15-öt. 1972-ben rendeztek egy ünnepséget a Petőfi-szobor környékén, de ezt államilag ellenőrizték. Az én életemben ez egy jelentős dátum volt, mert akkor láttam először tömegfelvonulást és tömegoszlatást. Ettől még sokkal nagyobb volt egy évre rá, az 1973-as ünnep, amiről már a történészek is megemlékeznek. Az ellenzéki oldalon megvolt az egység, a szabadság eszméje, tehát az orosz elnyomástól és nem utolsósorban a belső diktatúrától és annak szerveitől való megszabadulás vágya. A kérdés viszont fennállt, hogy kié is ez az ünnep.

Ha az állam hivatalossá teszi az ünnepet, és ugyanazon az eszmei alapon, amivel a társadalom azonosulni tud, akkor megvan az átjárás. Én ezt az átjárást ma érzem. Ugyanakkor az, hogy állami ünnepek legyenek, az teljesen evidencia, mert ez az összetartozásnak egy formája. A másik feladat, hogy a társadalom, amelyiknek az emlékezete sok szempontból nagyon fontos, mindezt megőrizze és megértse, ami előtte történt. Ebben megvan az államnak a feladata, az iskola feladata, család feladata, és az egyén feladata is.

Tehát az állam szerepe nem elhanyagolható.

Egyáltalán nem. Viszont abban, amit mond, abban őszintének kell lennie. Jelen pillanatban szerencsére nem áll fenn például az a probléma, amit a Kádár-korban láttunk, hogy kinevezhettek valamit nemzeti ünnepnek és hivatalos ünneplőkként állandóan jelen voltak a KISZ-gárdák. Erőltetve volt. Teljesen egyértelmű számomra, hogy az államnak ebben alapvetően fontos szerepe van, ez teljesen világos. Csak önmagában ez nem elegendő. A társadalommal való egymásra találás, a kooperáció a lényeg.

Milyen szerepe van egy nemzeti ünnepnek a nemzeti öntudat formálásában? Ezek is olyan szimbólumként szolgálnak, mint a zászló, a címer vagy a Himnusz?

Persze. Maguknak az ünnepeknek a jelentősége az oktatástól kezdve sok mindennel összefügg, de legfőképp azzal, hogy az ifjúsággal mennyire tudjuk megértetni, hogy mit jelentenek. Ami nekem – idézőjelesen – „élmény” volt a Kádár-rendszerben, ami ellen az ember – már amennyire tudta – megtette a magáét, az, hogy mit jelentett nekünk 1990, mit jelentett annak idején a Hősök tere, nyilvánvalóan egy új generációnak nem ugyanazt jelentik, mint nekem. Az én kötelességem az lenne, hogy átadjam az élményeimet, és hagyjam, hogy ők a saját élményeik és tudásuk alapján dolgozzák föl, hogy folyamatosan egymásra tudjunk találni. Ezt fogalmakkal nem lehet csak úgy megtenni, van egy érzelmi tartalma, amit egymásnak át kell adni. Ilyen szempontból érzem nagyon fontosnak az ünnepektől eltekintve, például a nagyszülők, dédszülők emlékeinek összegyűjtését és átadását a fiatalabb generációknak. Hogy megértsék mit is éltek át, és tulajdonképpen mi az, amit nekünk meg kell védenünk.

Mi a március 15-e jelentősége?

Március 15-e jelentősége attól függ, hogy mit tanult róla az ember az iskolában, és mennyi időt fordított a megismerésére. Egy alaptudás így megvan, ezt a magánszféra pedig ki tudja teljesíteni. Itt az iskolának kooperálnia kell a családdal. Egy példa, amit elég hosszan kutattam: Recsk. Ha azt mondom, hogy Recsk, nemcsak egy helységnév, nemcsak egy történelmi eseménysor, hanem egy fogalom jut eszembe. Recskről nagyjából ugyanazt és ugyanúgy kéne tudni a legfiatalabb generációnak, mint nekem. A közeledésről és a szóértésről van szó minden nemzeti ünnep esetében. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepe esetében is.

(A borítóképen: A nemzeti ünnepek szimbólumok, és ezeknek is megvannak a meghatározó jelképei. Ilyen kiemelkedő alkotmányos jelképünk a piros-fehér-zöld nemzeti zászló)