„A járványhelyzet éppen a digitális transzformációt gyorsította fel”

Az információtechnológia az ipar minden területére beszivárgott, a reformokat pedig a járványhelyzet tovább gyorsította. A technológia vezérelt átalakulás új munkahelyeket teremtett, ám ezek betöltéséhez digitálisan képzett szakemberekre van szükség. De milyenekre? – tettük fel többek között a kérdést Vinnai Balázsnak, aki az egyik legsikeresebb magyar informatikai startup, a pénzügyi technológiai rendszereket fejlesztő IND Group társalapítójaként szerzett nevet magának, majd 2014-ben részt vett a Codecool közép- és kelet-európai programozóiskola-hálózat alapításában.

A Miskolci Egyetem jogi fakultásán végzett szakembert tavaly augusztusban elnökének választotta az Informatikai Vállalkozások Szövetsége.

Két éve, egy 2019 februárjában adott interjúban arról beszélt, hogy 2021-ben 700 ezer informatikus hiányzik majd Európából. Továbbra is fenntartja ezt az álláspontját, netalán változott azóta a helyzet?

Abszolút fenntartom. A pandémia is csak nagyon rövid megállást hozott a munkaerő-felszívás tekintetében. Amint a helyzet oldódott, a cégek részéről az információtechnológia volt az első, amit újraindítottak, hiszen a járványhelyzet éppen a digitális transzformációt gyorsította fel. Az említett 700 ezres munkaerő egyébként nem a klasszikus értelemben vett informatikai cégekből hiányzik, hanem minden digitalizálódó iparágból, ahol a technológia vezérelt átalakulás új munkahelyeket teremtett. Ilyen például az autóipar, a mezőgazdaság, de akár az építőipart is említhetném. Az új munkakörök betöltéséhez pedig olyan digitálisan képzett szakemberekre van szükség, akiket ma csoportnéven IT-szakembereknek nevezünk (IT = Információ Technológia). Ez jóval túlmutat azon, hogy az informatikusokról csupán mint programozókról beszéljünk.

Az elmúlt öt év tendenciáit figyelembe véve körvonalazható, hogy milyen irányban változik az információtechnológia, illetve annak működtetéséhez milyen informatikai tudásra van igény?

Rövid távon továbbra is fejlesztőkre, programozókra. Erre a szakmára a körülöttünk lévő világ átalakulása miatt ténylegesen nagy az igény, ez a gerince a gazdasági növekedésnek. Emellett elképesztő mértékben nő azoknak a száma, akik a kifejlesztett szoftverrendszerek üzemeltetését és működtetését támogatják. Fontosak mellettük azok a tesztelők, akik a már elkészült szoftverek piacra kerülését támogatják, és ugyancsak nagy az igény az olyan adminisztrátorokra is, akik a vállalati működést segítik. Az információbiztonság önmagában is egy tág terület, olyan biztonsági szakértők kellenek, akik az elektronikus térben végzett tevékenységek védelméért tudnak felelősséget vállalni. Idővel azonban minden ipari ágazatnak meglesznek azok a szakértői, akik értik az információtechnológiát és az adott szektor gondolkodásmódját is. Ma elképesztő előnyt jelent például, ha valaki az orvoslás mellette az informatikához is ért, hiszen a biotechnológia hihetetlen ütemben fejlődik. Erre talán a pandémia alatti vakcinafejlesztések gyorsasága volt példa a kívülállók számára. A nagy számok alapvetően a széles körű digitális tudást feltételezik a jövőben. Nem feltétlenül a mély kódolási ismereteket, de fontos, hogy az új technológiák területén dolgozók értsék azt az algoritmusokon alapuló digitális gondolkodást, ami az informatika alapja.

Van különbség a hazai és a nemzetközi igények között?

Nincs meghatározható helyi specifikum. A világon most mindenhol egy időben történik a digitális átalakulás, és akik gyorsabban tudnak erre reagálni, azok jobb helyzetbe kerülhetnek. Az „utolsó pár előrefuss” effektus kihasználásának a lehetősége különösen Közép-Kelet-Európa országai számára adott. A térség növekedési története a rendszerváltás után a munkaerő-intenzív iparágakban történt beruházásokra épült, ennek köszönhetően tudott a hazai ipar is rendkívüli mértékben fejlődni. Ha most az erős mérnöki hagyományainkra gyorsan fel tudunk építeni egy új digitális szektort, ez lehet az új húzóágazata a régiónak. Ha ezt ki tudjuk használni, gyors növekedési pályára tudjuk állítani a nemzetgazdaságot. A matematikaalapú gondolkodás a hazai és a kelet-európai oktatásban most is erős, ezért az innen kikerülő informatikusok általában jobban képzettek, mint a nyugati társaik.

Ez azt jelenti, hogy a magyar informatikusok másként gondolkodnak?

Inkább azt mondanám, hogy mások a képzési hagyományaink. Nálunk a matematika és fizika meghatározóbb az iskolarendszerű oktatásban, erősebb, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában. A kelet-európai régióban a mérnöki tudás is sokkal megbecsültebb, mint Nyugaton, ahol alapvetően a humán szakmáknak volt hagyománya. Sajnálatosan igaz, hogy a rendszerváltás előtt ez nem feltétlenül volt így, de az ezredfordulóra a helyzet alapvetően megváltozott.

Az elmúlt egy évben, a Covid-járvány időszakában hangsúlyosabbá vált az online oktatás az informatika területén is. Hatékonynak tartja ezt a képzési formát, amivel – Újratervezés Program elnevezéssel – a kormányzat is próbálkozott tavaly májusban, és ha jól emlékszem, 60 ezren jelentkeztek rá, de végül csak ezren maradtak benne?

Az unióból ma is 700 ezer informatikus hiányzik, ezért azt gondolom: az az ország, amelyik többet tud kiképezni, az lesz a növekedési verseny győztese. Számomra ez egy nagyon egyszerű matematika: ha Magyarország pénzt fordít az informatikusképzés bármely formájára, ezt a jó célt szolgálja. A hatékonyságon természetesen lehet fejleszteni, de az, hogy a kormányzat elhatározása ebben a helyzetben pozitív, azt nem lehet elvitatni. Minél több ilyen programra van szükség annak érdekében, hogy a lakosságnak minél szélesebb rétegét tudjuk a digitális irányba átirányítani. A pandémia e tekintetben sajátos helyzetet teremtett. Mondanék egy példát: az idegenforgalomból és a vendéglátásból rengeteg fiatal felnőtt találta magát az utcán. Addig jól tudtak keresni szakirányú végzettség nélkül is, de nem feltétlenül gondolták úgy, hogy hosszú távon ez lenne az életcéljuk. Az informatikai képzés felkínálásával kaptak egy lehetőséget, hogy változtassanak. Bárki, aki ebben tud segíteni, az nemcsak az ő személyes sorsukat segíti egy jó kereseti lehetőséget kínáló, jövőbiztos karrierpályával, hanem ezzel a nemzetgazdaság fejlődéséhez is előnyt biztosít.

A legfrissebb adatok szerint a Miskolci Szakképző Centrumhoz tartozó informatikai középiskolába háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyit fel tudnak venni. Mire elégséges a piacon a középfokú informatikai tudás?

Furcsa adottsága az informatikának, hogy ez a szektor úgy nőtt óriásira, hogy az iparágban dolgozók 99 százaléka diplomás. Ugyanakkor fontos, hogy az informatikai piramis minden szintjén legyen képzett szakember. Vannak olyan területek, ahol középfokú végzettséggel is kiválóan el lehet végezni a munkát a biztos jövedelem és hosszú távú életpálya lehetőségének az ígéretével. Számos kritika érte egyébként az egyetemi oktatásban résztvevőket azért, hogy a hároméves alapképzés után sokuk nem folytatja a tanulmányait mesterképzésen, mert már olyan állást kapott, amiből bőven meg tud élni. Ezért is változott meg az informatikai felsőoktatás szemlélete. A Budapesti Műszaki Egyetemen, de a Miskolci Egyetemen is vannak csak három évig tartó informatikai fakultások. Én hiszek az egyetemi képzésben, mert egy olyan látásmódot, széles körű szemléletet tud biztosítani, ami egy egész életre meghatározó lehet. Az informatikaoktatás alapproblémája egyébként közép és felső szinten egyaránt az, hogy nehezen tud jó tudással rendelkező szakembereket elcsábítani abból az iparágból, ahol nagyon sok pénzt lehet keresni. Ez olyan helyzet, aminek megoldásában az informatikus szakmának is közre kellene működnie a jövőben, hosszabb távon segítőként kellene fellépnie.

Különösen azért, mert olyan szakmáról van szó, amelyben az ismeretek ritka gyorsasággal változnak…

Valóban, a szakmaspecifikus változások a legplasztikusabban az informatikán követhetőek nyomon, ahol maga a technológia fejlődik szinte hónapról hónapra. De a fejlődés minden más szakmában felgyorsult, az ezredforduló autószerelői sem tudnak ma az akkori tudásukkal mit kezdeni. A life long learning, azaz élethosszig tartó tanulás fontos változása lett a technológia vezérelte világunknak. Ma rövid ciklusú képzéssekkel tudják az emberek a saját tudásukat szinten tartani, ezt követeli meg az élet.

A fizetésekről szóló legendák sokakat szakmaváltásra ösztönöztek. Fennmaradt ez a trend?

Igen, még a pandémia alatt is nőttek az informatikus bérek Magyarországon. Annyi változás volt csupán egy rövid időszakban, hogy a junior típusú munkákra kevésbé volt szükség, mert a tisztán online munkavégzésben nehezebb volt a kezdők betanítási folyamata. Viszont egy pályakezdő informatikus a 350-450 ezer forintos bérével a legjobban megfizetettek közé tartozik bármelyik más kezdővel összehasonlítva.

Az informatikus fizetésekben ráadásul nagyjából kétévente van jelentős emelkedés. Míg más szakmákban 5-10 év megalapozott munka kell ahhoz, hogy átugorjon valaki egy szakmai szintet, az informatikában feleannyi idő eltöltésével már szinte szeniornak számítanak a munkavállalók. Ez a technológia változásának sebességéből is fakad, aminek köszönhetően nagyon gyorsan tudnak nőni a bérek.

Az egymilliós havi kereset, mint álomhatár, az informatikában 4-5 év alatt simán elérhető.

Tudják ezt azok is, akik karrierváltás után, akár 40 évesen kezdik el a szakmát?

Ma ezt a korosztályt kifejezetten keresik, különösen a nagyvállalatok, mert az élettapasztalatuk és a más szakmákban megszerzett tudásuk vonzó számukra. Az átképzés nagyon jó hatásfokkal működik ennél a korosztálynál. Számos multinacionális vállalat dolgozik azon a világban, hogy a meglévő munkavállalóit informatikában jártas szakemberekké képezze át. Rengeteg munkakör szűnik meg az automatizáció és a robotizáció révén, viszont más területen így munkaerőhiány keletkezik, ezért fektetnek külön hangsúlyt az átképzésekre.

Hogyan képzeljük el az informatika jövőjét, mi felé orientálódjon az, aki ezen a területen akar a jövőben érvényesülni?

A mobil eszközökre való programfejlesztés képessége még mindig a legmeghatározóbb trend, legalábbis a tömeges igényt tekintve. De nézzünk távolabb! Úgy tartják, hogy az adat az új olaj, így az adatfeldolgozás, adat­értelmezés és -elemzés vitathatatlanul az egyik leggyorsabban fejlődő terület. Hasonló ütemben nő az igény az információbiztonságra, hiszen naponta szembesülünk azokkal a kockázatokkal, amiket a digitális átalakulás magával hozott. Ma már mindenki számára látható, hogy az egyes iparágak, hogyan alakulnak át az informatika hatására. A már említett autóiparban a robotok egyre inkább átveszik az összeszerelésben a szerepet, viszont az autókat működtető és irányító szoftvernek elképesztően bonyolult feladatokat kell megoldania az önvezetéstől kezdve egészen addig, hogy a saját kényelmünket szolgáló informatikai eszközök azon keresztül is elérhetőek legyenek. A szoftverfejlesztés pedig emberi közreműködés nélkül nem megoldható.

Ha az életünk kényelmének biztosítását a mesterséges intelligenciának, az önállóságra tanított eszközöknek adjuk át, nem adjuk az életünk irányítását is akár avatatlan kezekbe át?

Amikor az atomenergiát feltalálták, féltek attól, hogy az rossz célokra is használható. Megtörtént, de az atomenergia és a köré épülő kutatások az emberiséget elképesztő tempóban vitték előre. A mesterséges intelligenciát is lehet rossz kezekben rossz célokra használni, de a felhasználói tudatosság fejlődésével, az emberek digitális gondolkodásának előrehaladásával ezt meg tudja akadályozni a széles körben értelmezett társadalom. A mesterséges intelligencia önmagában nem rossz, mert segíti, támogatja az életünket, a tudományt, a tudás koncentrációját.

(A borítóképen: Dr. Vinnai Balázs: A nagy számok alapvetően a széles körű digitális tudást feltételezik a jövőben)