Keresztény gyökerű Szent Bálint neve napja

Kevesen gondolnak rá, hogy a Bálint-nap, február 14-e valójában Szent Bálint, a megtört szívűek védőszentjének emléknapja. A Valentin pedig tulajdonképpen a Bálint latin változatából, Valentinusból ered.

Egy kedvelt védőszent

– Szent Bálint kultusza lehetséges, hogy két azonos nevű vértanú alakjából olvadt össze, és háttere legendákon alapul. Az ismertebb Bálint római katolikus papot 270 körül végeztek ki Rómában – mondta Juhász Ferenc atya, a miskolci Mindszenti templom plébánosa. – Az éppen uralkodó Claudius Gothicus római császár arra kényszerítette, hogy az idegen kultusznak hódoljon, de Bálint ezt megtagadta. Ezért őrizetbe került, a császár egy főtisztjének a házába, ahol meg­gyógyította a tiszt vak lányát. A csodatétel hatására az egész család keresztény hitre tért. Ennek ellenére Bálint atya nem kerülhette el a lefejezést, és a családot is kivégezték.

A nagy keresztényüldözés időszakában, a III. században vált népszerűvé Szent Bálint tisztelete.

– Leginkább bajor részeken imádkoztak a szenthez. A történelmi Magyarországon különösen Délvidéken, illetve Szegeden kedvelték. Viszont a mai Magyarország területén egyetlen kápolnát szenteltek fel a nevére, a baranyai Bolyban. Sokan választották gyermekük védőszentjének, illetve családnévként is elterjedt a Bálint. Gyakran a látással kapcsolatos betegségek és köszvény esetén könyörögtek hozzá. Mivel a szívbetegségek gyógyításához szintén kérték a segítségét, ezért lett később a szerelmesek védőszentje. Különösen a leányok fordultak hozzá szívesen amiatt, hogy a kapcsolatuk tartós legyen választottjukkal. Máig sok helyen tartanak hálaadó szertartásokat, hogyha jól alakul a házasság. Mivel Szent Bálint halálának pontos időpontját nem ismerjük, ezért emléknapja feltehetően a tavasz kezdetéhez kötődik, és ezért került február 14-re. Idén ez vasárnapra esik, ezért külön nem emlékezünk meg róla a templomban – foglalta össze Juhász Ferenc plébános atya.

(A borítóképen Szent Bálint szobra Terniben, Olaszországban)