2020.05.30. 18:00
A hátizsákos madár
Negyedszer tért vissza három kontinensen átívelő vándorútjáról a jeladós szalakóta.
Szalakóta
Fotó: Jakab Sándor
Eleven az egyetlen olyan szalakóta, amely négy éve folyamatosan értékes adatokkal látja el a faj védelmével és vonulásával foglalkozó LIFE-projekt szakembereit a jeladójának köszönhetően – tudtuk meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől (MME).
Értékes információk
– A szalakóta fokozottan védett hosszú távú vonuló madár, amely Afrikában telel, de április végén, május elején visszaérkezik hazánkba költeni, és egészen augusztus végéig, szeptember elejéig marad – mondta Hák Flóra, az MME munkatársa. – Az állomány a kilencvenes években érte el a mélypontot a megváltozott élőhelyi feltételek miatt. Ennek az a fő oka, hogy a pusztai területeken egyre kevesebb a fa, mert a szalakóta a harkályok által kivájt odúkban költ. 2014 óta tart egy EU által támogatott védelmi program, amelynek keretében többek közt mesterséges odúkat helyezünk ki. A szalakóták egyik magterülete a Borsodi-mezőség, ahol biztonságban élhetnek, de vándorútjuk során a vadászat is fenyegeti őket.
Bizonyos madarakat előre letesztelt jeladókkal szereltek fel.
– A szerkezetekből többféle létezik, némelyik a vonulási útvonalat pontatlanabbul tudja meghatározni. Másféléket pedig a helyszínen lehet leolvasni, amiből következtetni tudunk, hogy a madár milyen területeket használ a költési idő alatt. A mindennapi tevékenységében és életében ez egyáltalán nem akadályozza az állatot. Elevennek, a Pest megyéből útnak indított, kitartó szalakótának egy hátizsákszerű jeladója van, amely naprakész adatokat szolgáltat arról, hogy mikor és hol tartózkodik éppen. Ezt szakszerűen egy kis hámmal tették fel a kollégák a madár hátára – magyarázta Hák Flóra, a védelmi program munkatársa.
(A borítóképen: A szalakóta)