Ők az állatok hangjai

Papp Hajnalka az egyike azoknak a civil állatvédőknek, akik idén szeptemberben demonstrációt és gyertyagyújtást szerveztek a megkínzott állatokért. Hajni gyermekkora óta segíti a kóbor és sanyarú sorban élő kutyusokat munkája mellett, önköltségen. Két mentett kutyusával, Sicuval és Mázlival, szfinx cicákkal és egy szakállas agámával osztja meg avasi otthonát. Vendégségben jártunk nála, ahol hobbijáról és szenvedélyéről mesélt.

– Általános iskolás koromban kezdtem el hazahordani a kóbor állatokat, egyszerre akár öt-hatot is. Aztán a szüleim egy idő után azt mondták, hogy legközelebb engem tesznek ki a lakásból, ha megint macskákkal, kutyákkal állítok be. Akkor indult a gazdásítás, majd később civil állatvédő barátaimmal közösen ideiglenes befogadóhálózatot építettünk ki. Az állatszeretetem mai napig megmaradt – kezdte.

Csapatban hatékonyabb

Nyolc-tíz állatvédő tevékenykedik az Avason, akik mindenben tájékoztatják és segítik egymást.

– Az első dolgunk, hogyha látunk egy kóbor kutyát, hogy lefényképezzük és körbeküldjük a képét az ismeretségi körünkben. Megpróbáljuk kideríteni, hogy kié és honnan szökött el, amit chipleolvasással teszünk meg. Ha nincs benne chip, és valamelyikünknek van rá kapacitása és megfelelő helye, akkor egy időre befogadja, addig, amíg nem találunk neki állandó gazdit. Olyan is előfordul, hogy nem ugyanaz hordja neki a tápot, viszi állatorvoshoz, vagy szállítja kocsival, akinél elszállásoljuk. Egy nagy csapatként működünk, amihez mindig csatlakoznak újak is. Kizárólag örökbefogadási szerződéssel adunk oda állatot, olyanoknak, akik vállalják, hogy utánkövethetjük az állat sorsát. Mi civil állatvédőként nem gyűjthetünk adományt, ezért bizonyos célokra egymást támogatjuk, vagy összedobjuk a pénzt. Az egész megyéből mentünk állatokat, és az állatkínzásos esetekben a hatóságokkal is együttműködünk. Sajnos a mai napig jellemző a kutyaviadal, főleg a szegényebb rétegek körében. Néhányan csak kutyákra, mások macskákra specializálódnak. A szabadidőnkből, sokszor a családi élet mellett szánunk erre a tevékenységre – mondta beszélgetőtársunk.

Megtanultak együtt élni

A civil állatvédő saját kutyáját is a haláltól mentette meg.

– Amikor a mostani kutyusaim hozzám kerültek, átmenetileg egyetlen állatkám sem volt. Az idősebb Sicu, aki tízéves szuka, egy ismerősömtől került ide, aki külföldre ment dolgozni és nem vihette magával a kutyát. Felmerült, hogy esetleg elaltatják, de én ezt nem hagyhattam. Ő már annyira hozzánk szokott, hogy nem is akartam, hogy gazdihoz kerüljön, és a volt gazdájával mai napig tartjuk a kapcsolatot. A másik, a kicsi ivartalanított kan, a hároméves Mázli, őt Lyukóvölgyből hoztuk el. Vele először úgy volt, hogy gazdikereső lesz, mert egy kis energiabomba, de aztán a fiam rávett, hogy maradjon velünk. Mellettük mindig lakik nálunk egy-egy befogadott állat is ideiglenesen, amit a mieink teljesen jól tolerálnak, mert már ehhez vannak hozzászokva – osztotta meg történetét Papp Hajnalka.