Arcba lépéssel tért vissza Miskolcra egy év után a Lazarvs

Legutóbb még Apey and the Pea néven láthatta a miskolci közönség a népszerű zenekart, akik nemrégiben nevet változtattak Lazarvs-ra, és február utolsó napján elhozták nekünk a „régi éra” imádott dalait. S bár azt ígérték a srácok, hogy csak a címke új, a tartalom a régi, mégis érezni valami változás-szagot a levegőben.

„Minden koncerten és minden városban szeretnénk megadni azt az arcba lépést, amit a 10 éves születésnapi koncertünkön adtunk” – mesélte nekünk a koncert előtt néhány nappal Áron András „Apey”, a zenekar énekese.

Nos, az a beígért arcba lépés sikerült, méghozzá igen intenzíven és keményen. A Helynekem megtelt, és underground koncerthez képest nagyon sokan voltak. Látszott, hogy a borsodi közönség meglehetősen ki volt már éhezve a srácok zenéjére, totális megőrülés volt a jutalmuk. Elől a zúzós, hátul a bólogatós közönség foglalt helyet, de a legtöbb dalt egy emberként énekelve. The four horsemen, Pothead, Abraham, Golden goat, Slaves: csak néhány szám ízelítőül a húzós műsorból. Tűpontosan eljátszott nóták, sötét hangzás, amihez tökéletesen illettek a piros és kék fények, mintha egyenesen a pokol forróságában csücsülnénk, olykor az öröklétben való lebegés érzetével megfűszerezve. Jólesően tépte szét a basszusgitár mocskos és mély rezgése a belső szerveinket, hogy aztán összerakja a széthullott darabokat Apey zsigerekig hatoló hangja. Nagyon feszes másfél órát tölthettünk el a metál legmélyebb bugyraiban.

A koncert után sikerült elcsípnünk Apeyt, így alkalmunk nyílt megkérdezni tőle, ők hogy érezték magukat.

– Nagyon jó buli volt, régen is jártunk itt. A miskolciak olyanok, mint mi, érzik ezt a dolgot, amit csinálunk, úgyhogy ezek mindig „romantikus” találkozások – mondta. – Reméljük, nem kell megint egy évet várni, hogy újra jöhessünk hozzátok – tette hozzá.

Ebben mi is bízunk, főleg, ha legközelebb is ilyen ütős bulira számíthatunk.